Véssétek e szavaimat szívetekbe-lelketekbe, s kössétek jel gyanánt a kezetekre, s tegyétek a szemetek közé. Ím áldást és átkot terjesztek ma elétek: áldást, ha engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek parancsainak, amelyeket ma meghagyok nektek, s átkot, ha nem engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek parancsainak, hanem letértek arról az útról, amelyet most mutatok nektek, s más istenek után jártok, akiket nem ismertek.
Most azonban Isten igazsága nyilvánvaló lett, függetlenül a törvénytől. A törvény és a próféták tanúságot tesznek róla. Isten igazságát ugyanis a Jézus Krisztusban való hit által nyerik el mindazok, és száll mindazokra, akik hisznek benne; különbségtétel ugyanis nincsen. Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét, s így megigazulnak ingyen az ő kegyelméből a megváltás által, amely Jézus Krisztusban van, akit Isten rendelt hit által való engesztelésül az ő vére által, hogy így kimutassa a maga igazságát, miután eltűrte az előző idő bűneit Mi ugyanis azt tartjuk, hogy az ember a hit által igazul meg a törvény cselekedetei nélkül.
Mi előnye van tehát a zsidónak? Vagy mi haszna a körülmetélkedésnek? Sok, minden tekintetben. És pedig először az, hogy Isten rájuk bízta igéit. De ha közülük egyesek hitetlenek voltak? Vajon azoknak a hitetlensége nem szünteti-e meg Isten hűségét? Bizony nem! Ellenkezőleg, Isten igaz, legyen bár minden ember hazug [Zsolt 116,11], amint meg van írva: ,,Hogy elismerjenek igaznak beszédeidben, és győztes légy, mikor perbe szállnak veled'' [Zsolt 51,6]. De mit mondjunk arra, ha a mi igaztalanságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát? Nem igazságtalan-e Isten, amikor haragjával sújt? -- Emberi módon szólok. Semmiképpen sem. Különben hogyan ítélné meg Isten ezt a világot? De ha Isten igazsága az én hazugságom révén bővelkedik az ő dicsőségére, akkor miért sújt engem az ítélet, mint bűnöst? És miért ne tennénk rosszat, hogy jó származzék belőle, amivel rágalmaznak is minket egyesek, s ránk fogják, hogy mi így beszélünk? Ezek kárhoztatása igazságos. Hogyan áll tehát a dolog? Különbek vagyunk-e náluk? Semmiképpen sem. Az imént bizonyítottuk be, hogy a zsidók és a görögök mind a bűn alatt vannak, amint írva van: ,,Nincs egy igaz ember sem; nincs, aki megértse, nincs, aki keresse Istent; mindnyájan eltévedtek, s egyaránt haszontalanok lettek, nincs, aki jót tenne, nincs egyetlen egy sem [Préd 7,20; Zsolt 14,1-3]. A torkuk tátongó sír, nyelvüket álnokul forgatják [Zsolt 5,10], kígyók mérge van az ajkuk alatt [Zsolt 140,4]. Átkozódással és keserűséggel van tele a szájuk [Zsolt 10,7]. Lábuk gyors a vérontásra. Csapás és szerencsétlenség van útjaikon, s a békesség útját nem ismerik [Iz 59,7-8], Isten félelme nincs a szemük előtt'' [Zsolt 36,2]. Mi pedig tudjuk, hogy mindazt, amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak, s így minden száj némuljon el, és az egész világ kerüljön Isten ítélete alá. Mert nincs az az ember, aki megigazul előtte a törvény tettei által [Zsolt 143,2]. A bűn megismerése is a törvény által van. Most azonban Isten igazsága nyilvánvaló lett, függetlenül a törvénytől. A törvény és a próféták tanúságot tesznek róla. Isten igazságát ugyanis a Jézus Krisztusban való hit által nyerik el mindazok, és száll mindazokra, akik hisznek benne; különbségtétel ugyanis nincsen. Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét, s így megigazulnak ingyen az ő kegyelméből a megváltás által, amely Jézus Krisztusban van, akit Isten rendelt hit által való engesztelésül az ő vére által, hogy így kimutassa a maga igazságát, miután eltűrte az előző idő bűneit Isten béketűrésével, hogy kimutassa -- mondom -- a maga igazságát a mostani időben, s hogy ő maga igaz legyen, s igazzá tegye azt, aki Jézus Krisztus hitéből való. Hol van tehát a dicsekvésed? Semmivé lett. Melyik törvény által? A cselekedetek törvénye által? Nem, hanem a hit törvénye által. Mi ugyanis azt tartjuk, hogy az ember a hit által igazul meg a törvény cselekedetei nélkül. Vagy Isten csak a zsidóké volna, s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is! Mert ugyanaz az egy Isten az, aki megigazulttá teszi a körülmetéltet a hitből, és a körülmetéletlent a hit által. Lerontjuk tehát a törvényt a hit által? Dehogyis! Ellenkezőleg: megerősítjük a törvényt.
