ApCsel 13,44-52
A tanítványokat eltöltötte az öröm és a Szentlélek.
Jn 14, 7-14
Amit nevemben kértek, megteszem nektek.
Krisztus feltámadása új világosságot hozott, mert megmutatta, hogy az emberi természet miként fog megdicsőülni. A keresztség által bennünket is erre a világosságra hívott, sőt meghívott, hogy másoknak mi legyünk a világosság forrása.
ApCsel 13, 44-52;
Jn 14,7-14
"Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én
végbevittem" (Jn 14, 12)
A fenti evangéliumi részlet lényegre törően határozza meg a keresztény
ember karakterisztikáját. Csak az keresztény, aki hisz és ennek a hitnek
a fényében tevékenykedik. Nem keresztény az, aki nem viszi végbe
"ugyanazon tetteket", vagyis nem hozza összhangba gondolatait, szavait
és cselekedeteit. Az autentikus ember jellemzője, hogy létében nincs
meghasonulva. Életcélja nem a valós létének az álcázása, hanem a kreatív
tevékenység Isten és ember tiszteletének a jegyében. Nem süpped be a
képmutatás, a hazudozás, az álnokság ördögi körébe.
"Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én
végbevittem" (Jn 14, 12)
A történelem során sokan állították, hogy "hisznek Benne", de a tetteit
nem vitték végbe. Ma sincs másképp, mint az elmúlt évszázadokban. A
külsőségességekbe, hatalmi hóbortba, érdekharcokba süllyedt
kereszténység feladata, hogy visszatérjen Krisztus autentikusságához.
Mindaddig, míg maszkot maszkra halmoz az ember, messze sodródik
keresztény hívatásától. A megváltott lét viszont nem egyeztethető össze
a megalkuvással, kicsinyes számítgatásokkal, kétszínűséggel,
bizalmatlansággal. Ez utóbbiak szülik meg a keresztény századok
sajnálatos vadhajtásait. De a fát gyümölcséről lehet megismerni, a
megváltott embert pedig tetteiről.
"Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én
végbevittem" (Jn 14, 12)
A felszólítás nekünk szól. Próbáljunk élni vele.
Szakács Ferenc Sándor
