| SZENTMISEKOMMENTÁR |
Bertalan atya kommentára
A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: Az ősz megfosztja díszétől a természetet, a táj az elmúlást idézi. Nincs itt maradandó városunk. Az örök hazánk az égben vár ránk. Lelkünk menyegzős köntösét készíti elő a bűnbánat imádsága.
ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: Az ágak lehullatják leveleiket, de helyükön ott lapulnak a rügyek, amelyek tavasszal kihajtanak. Esendőségünk ellenére bennünk is él a feltámadás és az örök élet reménye. A földi elmúlás alkonyán túl új hajnal ragyog fel: Jézus világossága. Isten szava és tanítása eligazít minket halandó életünkben.
FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Hétköznapjainkban is vágyódunk Isten temploma után. Legalább vasárnap és parancsolt ünnepen el is jövünk. Itt megpihenhetünk. Lelki szemünk előtt feltárul az örök haza kapuja, és áldozatunkat felajánljuk a mennyei Atyának, akit körülveszek az angyalok és a szentek. Ott nincs többé sem gyász, sem jajkiáltás.
ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: A földi élet szenvedéseit elfogadjuk Istentől. Más szenvedéseket talán önként vállalunk magunkra. Így engeszteljük Istent bűneinkért: Jézuséhoz kapcsolva a magunk áldozatát. Isten szava és ígérete ad nekünk reményt a földi szorongatásban. Isten mindvégig hűséges. A szentmise kegyelmei segítsenek, hogy mi is hűségesek legyünk.
| ELMÉLKEDÉS |
Forrás: Vasárnapi Kalauz - http://www.piar.hu/pazmany
O: Választott népét jelképes menyasszonyának tekinti az Úr; a földjüket pedig szőlőskertjeként gondozza.
S: Mindig azt tegyük, ami kedves Isten előtt, és az Ő békéje mindenkor velünk lesz!
E: A választott nép hűtlenségével méltatlanná lett az Isten országára.
Századokon át vezette és nevelte Isten a "választott népét", s mit ért el? Rossz nevelő volt? Másik kérdés: Mit ért el új népével, melyet pogányból és zsidóból alkotott? Jobb a kereszténység, mint a régi zsidóság? Az új nép is, akárcsak a régi, Isten ítélőszéke előtt áll! -- Mi hát a különbség régi és új közt? Semmi, ha nem jött volna, nem lenne köztünk Krisztus, a Fiú. Most Isten igazán velünk van, de ezzel nagyobb a felelősségünk is. A szeretet kötelez. Örökre adósai vagyunk, jobban, mint bárki más, bármelyik nép!
Első olvasmányhoz / Iz 5,1-7
A szőlőskertnek ez az éneke szerelmi dalként kezdődik: a próféta, mint később Keresztelő János, a vőlegény barátjaként lép föl (Jn 3,29). Barátja viszonzatlan szerelméről dalol, aki odaadóan gondozta szőlejét, de csak hűtlenséget, hálátlanságot kapott érte. A fenyegetés és a megelőző feddés (Iz 5,5-6) még képben van leplezve, és csak a végén halljuk meghökkenve, miről, kiről van szó. A jó barát, kit megénekel a próféta, maga Isten; és az Ő kertje, hűtlen szerelmese: az Ő népe (Oz 10,1; Jer 2,21; Ez 15,1-8). Izrael nem törődött Isten ajándékaival, gondoskodásával, nem tanult igaz voltot. Társadalmi visszásságok, jogok tiprása több a látnok szemében, mintsem emberi kapcsolatok feldúlása. Maga Isten érzi magát sebezve általuk. (5,1-2: Iz 27,2-5; Mt 21,33; Jn 15,1-2 # 5,4-7: Jer 5,10-11; Zsolt 80; Ez 19,10-14; Iz 3,14)
Válaszos zsoltár / Zsolt 80(79),9 és 12.13-14.15-16.19-20
Isten népe: Isten szőleje
Szentleckéhez / Fil 4,6-9
A keresztény napi gondjai hasonlóak a többi emberéhez, de ugyanakkor Isten meghívottjaként kell élnie a világban. "Ne aggódjatok" -- szól Szent Pál. Ha aggodalmainkat és gondjainkat imában Isten elé terjesztjük, eláraszt Isten békéje és a Krisztussal való folytonos együttlét bizonyossága (Fil 4,5-7). "Közel az Úr!" -- az egész vasárnapi olvasmány ennek fényében él; még a 8. vers intései is, melyeknek nincs különleges keresztény vonatkozásuk. A természetes értékek és erények a Krisztussal való együttlétben megőrződnek, megnemesülnek, mint Kánában a borrá változott víz. (4,6-7: Mt 6,25-34; 1Pt 5,7; Kol 4,2; 3,15; Jn 14,27 # 4,9: 1Tesz 2,13; 1Kor 11,1)
Evangéliumhoz / Mt 21,33-43
A két fiú példáját a gonosz vincelléreké követi. Izajásnál (l. fentebb) a szőlőskert Isten népe, melyet Ő ültet, gondoz, és nem kap gyümölcsöt tőle. Máténál ez Isten országa, melyet elvesz a gonosz művesektől és oly népnek adja, amelyik jó termést érlel. Oly átlátszó a példa, hogy a főpapok és farizeusok is azonnal fölfogják, kire vonatkozik. Isten elküldte szolgáit, a prófétákat, és egyre királyi jogait követelte, végül Fiát küldte. De a szőlő bérlői megölték Őt is. Most az Úr új népet alkot magának a bűnösökből, vámosokból, pogányokból (akik szintén "bűnösök": Gal 2,15). Az új néptől is hasonló igaz lelket vár el, mint a régitől, de ez megtermi gyümölcsét: Isten törvényeit befogadják, és teljesítik akaratát. (Mk 12,1-12; Lk 20,9-19 # 21,33-41: Iz 5; Jer 7,24-26; Mt 23,34-36; Jn 3,16-17 # 21,42-43: Zsolt 118,22-23; ApCsel 4,11; Iz 28,16; 1Pt 2,4-7; Róm 11,11)
Szentségre várva
Jézus az igaz Szőlőtő. Aki Őbenne marad, szavára hallgat és benne él, az jó termést terem, amilyent a szőlő ura elvár. "Ezzel dicsőül meg az Én Atyám." (Jn 15, 8) -- "Isten örök életet adott nékünk; aki a Fiúhoz tartozik, annak élete van!" (1Jn 5,12)
Elmélkedés
Érdemszerző tettek Jézusban
Jézus érdekeit keressük, a lelkek javát, Isten dicsőségét. Látjuk a munkák, teendők tömegét; és hogy mily kevés az időnk rá, mily kicsi az erőnk hozzá! Mohón kell vágyni kegyelemre, s amit benne végezhetünk. Édes Urunk, hiszen Érted kell, és akarunk dolgozni, ezért megállás nélkül keményen meg kell fognunk a munkát. Elkezdjük; aztán -- lelohad minden! Pedig ha összeszedettséggel tennénk, Jézussal együtt, Neki ajánlva (minden reggel legalább is!) akkor kedves, éltető lesz. Isten végtelen erejével Őbenne! Ki az a fösvény, aki nem jártatná egész nap aranypénzverdéjét, ha tudná? Pedig épp ez az, amit mi tehetünk a Megtestesülés elkábító titka által legreálisabban. Minden legkisebb jótettünk: Jézus tette (a Szőlőtő termése!), és végtelen értékű. A nagy Szent Tamás tanítja, hogy Krisztus a kettős áldozat oltára: a holokausztumé (egész-elégőé) és a tömjénáldozaté: maga által ajánlja föl a mi erényeinket, önmegtagadásainkat -- elégő áldozatul; és lelkünk sóvárgásait -- tömjénként. Szent Ignác kívánja, hogy Isten fiai egyre újítsák meg helyes szándékukat, egy-egy tevékenységen belül is. "A fölajánlás, megújulás lehet csak egy szó is: 'akarom; átadom; Teérted Atyám!', amit váltogathatunk" -- tanítja Boldog Faber Péter, -- aszerint, hogyan lelkel és éltet jobban minket. Így dolgozva a jón, Jézussal együtt egy kicsiség is többet ér, mint a hosszú elmélkedések! (Frederick W. Faber: Mindent Jézusért, 192)
+
A tizenkét apostol tanai
Két út vagyon: egy életé a másik halálé! És nagy a különbség kettejük közt. Az élet útja ím ez: Először szeressed az Istent, aki alkotott; másodszor szeressed felebarátodat, mint tenmagadat! Mit nem akarsz, hogy néked tegyenek, ne tedd azt másnak. Ezen igék így tanítanak: Áldjad őket, kik átkoznak, imádkozz ellenségeidért! Böjtölj az üldözőidért!
(2§) A Tan parancsai: Ne ölj! Házasságot ne törj! Ifjakat el ne csábíts! Ne paráználkodj! Ne lopj! Ne űzz varázslatot! Ne élj bűvitalokkal! Részed ne legyen magzat elhajtásban! Sem újszülött megöltében.
(3§) Kettős ne légyen se elméd, se szavaid: mert kétszínű nyelv a halálnak tőre! Ne légy hamis vagy hívságos, hiú szavú; de szódat tettel váltsad be!
(4§) Valljad be vétkeid az Egyházban! Ne menj imára rossz lélektudattal! Ez ím az Élet útja!
(18§) Imádság. És miként a megtörött kenyér elvetteték előbb a halmokon, majd egybegyűjteték és eggyé lőn: -- úgy Te az Egyházad is gyűjtsed össze idők végzetén az Országodba! Emlékezz, Uram, Egyházadról! Minden gonosztól óvjad meg! Tökélyesítsd a szeretetben! A négy széltájról gyűjtsed egybe, az Országodra fölszenteld! Mindarra, amit Akaratod őneki rendelt! Mert tiéd a hatalom és dicsőség mindörökre! Jöjjön már el a Kegyelem, és múljék el már evilág! Ha szent valaki, jöjjön föl; ha ki nem szent, bánattal térjen bűniből. Marana Tha ["Jöjj Uram" -- őskeresztény arámi nyelven]. Amen! (Ez az imánk!) De a "Lélek-prófétálók", hálát hadd adjanak, a saját szívük akaratján!
(16§) A végnapokban a hamis próféták és rontók megsokasodnak. A nyáj farkascsordává fordul, a szeretet gyűlöletbe. Amint a törvénytiprás megnő, emberfiak gyűlölködnek, egymást üldözik és elárulják. És akkor megjelenik a nagy világcsaló, mint egy "Isten-fia". Tesz jeleket és csodákat, és kezére adatik mindezen világ! És végül is: föltűnik majd az Igazság Jele! (Őskeresztény írás ismeretlen szerzőtől)
+
Keresztények
(5§) Minden idegen föld nekik hazájuk; hazájuk is csak átmenő tanyájuk. Mint bárki más, ők is házasodnak, de nem vetik ki, gondját veszik magzatuknak! Asztaluk bárkivel megosztják, de senkivel a nyoszolyájuk. Sorsuk őket testbe rendelé, de nem élnek a test szerint. Itt köztünk földön élnek, de polgárai már az égnek. Megtartják a kiszabott törvényeket, de életük túlszárnyal törvények felett.
(11§) Ők mindenkit szeretnek, és mindjüktől üldözést szenvednek. Kik őket nem ismerik, tudatlan elítélik. Halálra hurcoltatnak, s örök életre jutnak. Semmitlenek, s megosztják a kincseiket. Oly nyomorultak, és mindenben dúsak! Nincs becsületjük, s e hiány nekik csak dicséretjük! Gyaláztatnak, de (egyszer) fölmentést kapnak. Átok becsmérli őket, ők áldással felelnek. Kik őket sértegetik, azokat tisztelettel visszafizetik. Ha bár jók-szelídek, de bűnhődnek mint gonosztevők! Míg így halállal bűnhődnek, vígak, mint akik életbe megjöttek. Háborút visznek a zsidók rájuk, idegen gyanánt a görög üldözi fajtájuk, bár okot nem talált! Mert íme, mind, kik üldözik, fennakadnak, ha okát kérdezik.
(6§) Röviden: ami testben a lélek, világban az: a keresztények. Betölti az a testnek minden részit, keresztény is Föld városit-vidékit. A lélek testben lakozik, de mégsem ő a test; keresztény is itt él a világon, de nem világ az, ahol él. A lélek láthatatlan, s a testbe rejlik. Keresztényt látni: itt vannak közöttünk, de hitük láthatatlan, mint lélek leng fölöttünk... (Diognétus-levél, őskeresztény névtelentől)
forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Hitoktatási felügyelősége
Mt. 21, 33-43
"Más munkásoknak adja bérbe szőlőskertjét"
(Ha lehet mutassunk be a gyerekeknek egy biztonságiövet, amellyel becsatoljuk magunkat a kocsiba.) Akárhányszor beülünk a kocsiba, becsatoljuk magunkat. Miért? Azért, hogy biztonságba kerüljünk. Így talán azt gondoljuk, hogy baleset esetén védettek vagyunk, és nem fogunk megsérülni. Sok más esetben is keressük a biztonság érzését. Például, talán nem félünk a bűntől, mert azt gondoljuk, hogy a az Úristen majd amúgy is megbocsát. Ez a gondolat hasonló a biztonságiövhöz - nem érhet minket semmilyen baj, sérülés, mert a jó Isten majd elintézi. Vannak emberek, akik azt gondolják, hogy a megbocsátás Isten "hivatása" - neki kell megbocsátani.
Végighallgatva Jézusnak ezt a példabeszédét, első benyomásunk alapján ésszerűtlennek, sőt értelmetlennek találjuk a szőlő urának naivitását: hogy-hogy nem vette észre, hogy a béres munkások szolgáival milyen gonosz módon viselkedtek? Hogyan volt képes egyetlen fiát a kegyetlenek közé küldeni? Hiszen tudnia a kellett volna, hogy ezektől semmi jót nem várhatott! Nem vette észre, hogy sem a szolgái, sem a fia nincsenek biztonságban? Vagy, talán Ő nem a biztonságot kereste? Talán nem a mi mércénkkel mér?
Igen, Isten nem a mi mércénk szerint jó, nem az elvárhatóságig bízik bennünk, hanem a képtelenségig! Hetvenszer - hétszer megbocsát, "az a hivatása"! Íme, a jó hír: a JÓ Isten rólunk is a jót feltételezi, győzzük le magunkban a rosszat, és teremjük meg a gyümölcsöt! Aki teljes szívéből belefog ebbe a munkába, Istent találja az oldala mellett! Még a bűneink sem ronthatják el az Ő művét, ha megbánjuk és túllépünk rajtuk. Nem büntetni akar. Ő együtt akar örülni velünk! Az Ő szeretete a mi biztonságunk, semmi más. Hogy a szeretet gyümölcsét arathassa szívünkbe, minden biztonságról lemond. Mi, meg hogy nézzünk rá? Miben kapaszkodunk, ami nem az igaz?
forrás: magvető lista 2002
Legyen egy bankszámlád, ahol minden reggel 86, 400 forint kerül a számládra!
Ez nem marad meg a holnapi napra. Minden este lenullázódik, akármennyit is haszná1sz fel a nap folyamán.
Hát akkor mit lehet tenni?
Természetesen használd fel MINDET!
Mindannyiunknak van egy ilyen bankja. Ez az IDŐ.
Minden reggel 86,400 másodperccel gazdagabbak vagyunk.
Minden este lenullázódik, elveszik, akármennyit is használtunk fel céljaink eléréséhez.
Soha nem marad egyensúlyban. Soha nem lesz több, egy másodperccel sem.
Minden új nap új számlát nyit nekünk, és minden új este újra felégeti a maradékot.
Ha elmulasztod felhasználni az aznapi betéted értéke elveszik. Soha nem kapod vissza. Nem íródik jóvá másnap.
A jelenben kell élned a mai betétet használva.
Befektetni, hogy a lehető legtöbbet tudj vásárolni.
Hogy megértsd mennyit ér egy év, kérdezd meg a diákot, akinek ismételni kell.
Hogy megértsd mennyit ér egy hónap, kérdezd meg az édesanyát, aki koraszülöttet hozott a világra.
Hogy megértsd mennyit ér egy hét, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét.
Hogy megértsd mennyit ér egy óra, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár.
Hogy megértsd mennyit ér egy perc, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot.
Hogy megértsd mennyit ér egy másodperc, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet.
Hogy megértsd mennyit ér egy tizedmásodperc kérdezd meg a sportolót, aki ezüst érmet nyert az Olimpián.
Minden pillanat kincs, ami a tiéd és becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen elköltheted.
És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár.
A Tegnap történelem
A Holnap rejtelem.
A Ma ajándék.
Gondolkodj el: hogyan töltötted a mai napot?
