Ter 8,6-22
Jak 1,19-27
Mk 8,22-26
Tisztán kezdett látni, élesen látott mindent
A vízözön után Isten ígéretet tesz, hogy bár az ember szíve fiatal korától hajlik a rosszra, de nem sújtja többé az egész emberiséget. Az idők teljességében pedig Jézus Krisztusban elérkezik a földre a gyógyulás lehetősége, az Istennel való kapcsolat rendezésének lehetősége. Jézus által újra látókká lehetünk, Ő meggyógyít, hogy lássuk az Isten útját, és eljuthassunk országába.
forrás. magvető lista 2003
Gn 8, 6-13, 20-22
Mk 8, 22-26
A Genezis nyolcadik fejezete Noé esetét tárja az olvasó elé. Az emberiség annyira megromlott, hogy az Úr özönvízzel árasztotta el a földet. Az özönvíz következtében meghal mindenki, csak a néhány kiválasztott marad életben Noé bárkájában. Isten úgy jelenik meg, mint egy bosszúálló Úr, akinek a haragja elő?l senki sem menekülhet.
Ezzel szemben az evangélium inkább az ember megmentésére siető? megtestesült, irgalmas Istent tárja elénk. Krisztus Betszaidában nyállal keni be egy vak ember szemét, és ez így visszakapja a látását.
Úgy az ószövetségi, mint az újszövetségi szentírási részben van egy közös gondolat: Isten foglalkozik az emberrel. Nem mindegy neki, hogy mi történik az emberrel. Az ószövetségi bosszúálló és büntet? Isten az újszövetségben a világot megváltó és az emberi sorsot magára vállaló Fiúban újraértelmeződik. Isten nem hagyja magára az embert. Krisztus visszaadja a vak látását, ugyanis a látás és a hallás nagyon erősen meghatározza az ember tudását és világnézetét. Fontos látni, és fontos hallani, fontos a világ realitását megismerni és elfogadni. Noé bárkája szilárd földre szállítja
a vízözönt átélt igazakat. A rosszak mind elpusztulnak. Az újszövetség realitása viszont ellentmond ennek az idillikus képnek. A "rosszak" nem hogy elpusztultak volna, hanem egyre inkább nagyobb hatalomra tesznek szert. Sőt megölik azt, aki másoknak visszaadja a szeme világát. Talán épp azért mert "szemük van és mégsem látnak, fülük van és mégsem hallanak". A párhuzam nagyon érdekes: az újszövetségben nincs vízözön és nincs felülről irányított "emberiség-tisztogató eljárás". Az egyetlen, ami megtisztítja az embert: látásának a visszanyerése. A vak visszakapja a látását, hogy láthasson, megkülönböztesse a jót a rossztól, felvállalja egyéni emberi kötelességeit és aktívan beleépüljön az emberiség történetébe. Az újszövetségi Isten a felel?sséget az ember kezébe helyezi: nem nevel többé
özönvízzel, hanem megadja a lehet?séget arra, hogy az ember - világát megismerve - napról napra érettebb egyéniséggé válhasson. Krisztus visszaadja a kicsinyesség, politikai hóbort, hatalmi ösztön, becsvágy és habzsolás gőzfelhőjében megvakult ember látását. Hogy mit kezd ezzel a látási lehet?ségével, hogy észreveszi-e az igazságot, a valós világ realitását, vagy épp demagóg ideológiák fémjele alatt hirdeti a butaságot, eltiporva minden másképp gondolkodó társát, igen mindez reá van bízva. Megfeszítheti Istent, megégetheti az eretneket, kultúrákat irthat ki Dél
Amerikában az egyetlen, igaz Isten nevében - hisz özönvíz többé nem fenyegeti -, vagy tisztelheti az emberi életet, a gondolat és a szó erejét - mert szavak és gondolatok megváltoztathatják a világot.
A látását visszanyerő ember felelőssége hatalmas. Látni és cselekedni - a
keresztény ember nagy feladata.
Szakács Ferenc Sándor
