PÁRATLAN ÉV, ÉVKÖZI IDŐ, 5. HÉT, HÉTFŐ

2023. 02. 06.
A nap liturgikus színe:
piros
A Japán egyház első termései ők, akik életüket áldozták Krisztusért. Életáldozatunk alapja a rendszeres Isten-kapcsolat. Ebben erősít meg az elsőpénteki gyakorlatunk.
Aki csak megérintette, meggyógyult

Régi kérdés, hogy mikor imádkozom jól. Sokan keresték erre a feleletet.
Én is megpróbálkozom egy-gyel. Az biztos tapasztalat, hogy "lélek"
nélkül nem megy az ima, ez alap követelmény. A Lélek jelenléte pedig
békét, összhangot, teremt. A jó imában összhang, összecsengés van. Vajon
miből lesz az összhang? Szerintem a dolgok természetére való oda
figyelés elengedhetetlen követelmény. Elkezdek imádkozni. A dolgok
természete szerint csendre van szu"kségem, de nem kizárólag fizikai
csendre - az is van, hogy épp ez nem segít. Összhang kell ide, harmónia.
Benső csendem és a külső csend, bensőm harmóniája és a külső
harmónia egymást élteti, és egymást feltételezi. Amíg vagy-vagy-okban
gondol-kodom, falakat építek. Ablakot csak az összhang nyit, a dolgok
természetének a megbecsülése. A benső világommal való összhang, a
külső világgal való összhanghoz vezet. A bennem levő zaj, a bennem
levő összhang hiánya felero"síti a külső zajokat. Emiatt, az is lehet,
hogy még az összhangot is zajnak észlelem, és hogy ne lennék idegesség
ennyi zajtól? A külső világban levő összhang felfedezése,
elcsendesíti a belső zajokat. Ez a dolgok természete és az ima
természetéhez hozzá tartozik az összhang. Lélek nélkül nem megy, a
"lélek" jelenléte pedig békét teremt. A békák zenéje, még nem a szférák
zenéje, de a dolgok természete szerint ez is gazdagabbá teheti az
éjszakát, hogyha valamivel összecseng és ez bennem, visszhangra talál.
Így bátrabban próbálkozhatom azzal, hogy jól imádkozzam, mert ezzel
mindenképp jobbá leszek. "a Lélek ott fúj, ahol akar."

Napi Igehelyek

Ter 1,1-19

Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység felett, és Isten Lelke a vizek felett lebegett. És Isten szólt: ,,Legyen világosság!' És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó. Elválasztotta a világosságot a sötétségtől, és elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. Akkor este és reggel lett: egy nap. Azután újra szólt Isten: ,,Legyen boltozat a vizek között, s válassza el a vizeket a vizektől!' Meg is alkotta Isten a boltozatot, s elválasztotta azokat a vizeket, amelyek a boltozat alatt voltak, azoktól, amelyek a boltozat felett voltak. Úgy is lett. Isten elnevezte a boltozatot égnek. Akkor este és reggel lett: a második nap. Azt mondta ezután Isten: ,,Gyűljenek egy helyre a vizek, amelyek az ég alatt vannak, és tűnjék elő a száraz!' Úgy is lett. Isten elnevezte a szárazat földnek, az egybegyűlt vizeket pedig elnevezte tengernek. És látta Isten, hogy jó. Majd azt mondta Isten: ,,Hajtson a föld füvet, amely zöldül és magot hoz, és gyümölcstermő fát, amely a földön faja szerint meghozza gyümölcsét, a belsejében maggal!' Úgy is lett. A föld füvet hajtott, amely zöldül, és faja szerint magot hoz, és fát, amely faja szerint gyümölcsöt hoz, a belsejében maggal. És látta Isten, hogy jó. És lett este és reggel: a harmadik nap. Azt mondta ezután Isten: ,,Legyenek világítók az ég boltozatán! Válasszák el a nappalt az éjszakától, jelezzék az időket, a napokat és az esztendőket, ragyogjanak az ég boltozatán, és világítsanak a földre!' Úgy is lett. Megalkotta tehát Isten a két nagy világítót -- a nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon, meg a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán --, és a csillagokat. Az ég boltozatára helyezte őket, hogy világítsanak a földre, s uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy jó. És lett este és reggel: a negyedik nap.

Mk 6,53-56

Átkeltek a tavon, és Genezáret földjére jutottak és kikötöttek. De mihelyt kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték őt, és körbefutva az egész környéken elkezdték a betegeket ágyastól összehordani oda, ahol hallották, hogy ott van. Amerre csak betért a falvakba, majorokba vagy városokba, az utcákra tették a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Mindazok, akik megérintették őt, meggyógyultak.