PÁRATLAN ÉV, ÉVKÖZI IDŐ, 6. HÉT, SZOMBAT

2023. 02. 18.
A nap liturgikus színe:
zöld

Zsid 11,1-7
Mk 9,1-12
Mester, olyan jó itt lenni


Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárát vallja? A mai társadalomban az érvényesülést tekintve nagy lehetőségek vannak, de csak keveseknek adatik meg. Sokan hajtanak ezért, a mai korszellem és a reklámok csak az anyagi javak megszerzését szuggerálják az emberbe.


A mindennapos megélhetésért, vagy épp az érvényesülésért gyakran hátra szorulnak az egyéb értékek: a természetfölötti, de a humán értékek is. Sok ember Isten- és egyházkapcsolatát, de még a családi életét is megrontja, sőt, tönkre teszi a világ megnyerése".


Felül kellene vizsgálni értékrendünket, értékítéletet: kit, mit tartunk a legfontosabbnak az életben. Legalább magunknak válaszoljunk erre őszintén.

Napi Igehelyek

Zsid 11,1-7

A hit pedig alapja annak, amit remélünk, bizonyítéka annak, amit nem látunk. A régiek erről tettek tanúságot. A hit által ismerjük meg, hogy a világot Isten igéje alkotta, s a nem látható dolgokból lett mindaz, ami látható. Mivel hitt, azért mutatott be Ábel nemesebb áldozatot Istennek, mint Káin [Ter 4,4], így bizonyságot nyert arról, hogy igaz, mert Isten tanúságot tett az ő ajándékai mellett; s hite által még holta után is beszél. Mivel hitt, azért ragadtatott el Hénok, hogy halált ne lásson; nem találták, mert Isten elragadta őt. Elragadtatása előtt ugyanis bizonyságot nyert, hogy Istennek tetsző volt. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni [Ter 5,24G], mert aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza az őt keresőket. Mivel hitt, azért épített Noé isteni félelemmel bárkát családja megmentésére, miután kinyilatkoztatást kapott a még nem látható dolgokról, [Ter 6,13-22]; s hite által elítélte a világot, és az igazságosság örököse lett, amely hitből fakad.

Mk 9,2-13

Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, őket külön fölvitte egy magas hegyre, és színében elváltozott előttük. A ruhái fényesek lettek és ragyogó fehérek, mint a hó, ahogy semmiféle festő a földön nem tudná megfehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés Mózessel; Jézussal beszélgettek. Ekkor megszólalt Péter, és azt mondta Jézusnak: ,,Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.' Nem is tudta, mit mond, mert teljesen meg voltak rettenve. Erre felhő szállt alá, beborította őket, és a felhőből szózat hallatszott: ,,Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok' [Iz 42,1; MTörv 18,15]. Mire körülnéztek, már senki mást nem láttak a közelükben, csak Jézust egymagát. Mikor a hegyről lejöttek, meghagyta nekik, hogy amiket láttak, senkinek el ne beszéljék mindaddig, amíg az Emberfia fel nem támad a halottak közül. Ők a dolgot magukban is tartották, de egymás között arról tanakodtak, hogy mit jelent az: ,,amikor halottaiból feltámad'. Aztán megkérdezték tőle: ,,Miért mondják a farizeusok és az írástudók, hogy Illésnek előbb el kell jönnie?' Ő így felelt nekik: ,,Illés, amikor eljön, először helyreállít mindent [Mal 3,23-24]; az Emberfiáról pedig meg van írva, hogy sokat kell szenvednie és gyalázatot kell tűrnie. Mondom azonban nektek, hogy Illés már eljött, és azt cselekedték vele, amit akartak, amint írva volt felőle.'