Iz 55, 10-11
Isten szava eléri, amiért elhangzott.
Róm 8, 18-23
Várjuk a fogadott fiúság lelkét.
Mt 13. 1-23
Akinek füle van, hallja meg!
A magvető teszi a dolgát, akkor is, ha vesztesége van. Mi is magvetők vagyunk, nem csak hallgatói, hanem hirdetői is Isten igéjének. Ha alkalmas befogadói vagyunk az Igének, akkor ezzel már igehirdetőkké válunk.
ELMÉLKEDÉS
Forrás: Ócsai József
Kedves Testvérek!
Jól ismert példabeszédet hallottunk a mai evangéliumban: a magvetőről szólót. Ennek a példabeszédnek értelmezését maga Jézus adja meg az evangéliumban, ezért most nem is egészen a megvetőről szeretnék beszélni, hanem az evangélium közepén idézett ószövetségi mondatról és a hozzá fűzött magyarázatról.
Hallottuk a jövendölést:
"Hallván hallotok és mégsem értetek,
nézvén néztek, de mégsem láttok;
megkérgesedett ugyanis e népnek szíve:
Fülükkel restül hallanak,
szemüket behunyják,
hogy szemükkel ne lássanak,
fülükkel ne halljanak
és szívükkel ne értsenek,
és meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket.
Jézus idejében, mikor ezek a mondatok elhangzottak, ő ezeket főleg a zsidó nép vezetőire értette: a farizeusokra, írástudókra és főpapokra. Azért korholta őket a próféta szavaival, mert benne nem ismerték fel a várva várt Messiást. Pedig annyi mindent megjövendöltek előre róla az Ószövetségben, hogy lehetetlen volt nem észrevenni, hogy Jézus az akire minden ráillik. Ehelyett saját elképzelésük volt a Messiásról: valami diadalmas hadvezérnek képzelték el, aki majd kiűzi a rómaiakat, sőt világuralomra segíti a zsidó népet.
A Szentírásba semmi sem került véletlenül - nem véletlenül kerültek bele Jézus imént idézett szavai. Mert ami ránk maradt az evangéliumokban, annál sokkal többet tett és mondott Jézus, mint ahogy Jánosnál olvassuk: "Ha egyenként mind megírnánk, azt hiszem, hogy az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, melyeket írni kellene". A Szentlélek sugalmazására került bele minden, ami belekerült, így a mai evangélium is, mert mondanivalója mindig aktuális volt. S hadd ne mondja ma talán még inkább. Mert mindig megvolt, s ma talán még inkább, a közömbösség a hit dolgai iránt. Miben mutatkozik meg ez a közömbösség?
A megkeresztelteknek átlagosan 10%-a jár el rendszeresen vasárnaponként a templomba. A többi 90%-nak a legalapvetőbb vallási cselekedetre egyszerűen nincs igénye. Még a gyermekét elküldi hittanra, elsőáldozásra, bérmálkozásra, még eljön templomi esküvőre, de igazából csak afféle szokásnak eleget téve, a külsőségeknek hódolva igazi tartalom nélkül.
Aztán akik eljárnak is vasárnapról vasárnapra a szentmisére, azok között is sokan csak végignézik a misét, mint egy színházi előadást, a közös imákba énekbe és a szentségek vételébe bele nem kapcsolódva. Az ilyenek a misén a szó szoros értelmében "nézvén néznek, de mégsem látnak".
Kevesen vagyunk és még kevesebben leszünk. Hol a hiba, hogy ilyen kevesen vagyunk?
Talán az Egyház, a kereszténység maradi, nem tart lépést a korral? Nem kellene némely tanítását korszerűsíteni, mint például a házasságban megengedni a válást - hiszen mindenki azt csinálja.
Kedves testvérek! A hiba nem a keresztény tanításban van, nem az elvetett magban, Igében, mert a mag az mindig jó. A hiba ott van, hogy sok mag az útszélre, kövek közé, tövisek közé esik. S úgy tűnik, hogy jelenleg Magyarországon egyre több az ilyen mag. Mert gondoljunk csak bele: a rendszerváltás utáni vallási fellendülés abbamaradt, sőt talán még visszább is esett mint annak előtte. S ennek legfőbb oka: terjed a közömbösség.
Jómagam is megtapasztaltam a tövisek, kövek közé, az útszélre hullott magok közömbösségét a hittanokon. Úgy kell hittanra tanítanom a gyerekeket, hogy a legtöbbször a szülők épp az ellenkezőjét teszik, vagy mondják otthon.
Be kell ismernünk: a mai magyar egyház többé nem a számok, statisztikák egyháza. Mert hiába van sok elsőáldozó, bérmálkozó, ha azoknak a fele sincs itt utána a vasárnapi közös szentmisén - ha azok és szüleik számára ezek csak egy divatos szokások.
A közeljövő magyar egyháza a szent maradék egyháza lesz, amely olyanokból fog állni, akiknél a mag jó földbe hullott. És az nem baj ha kevesen lesznek, mert a jó földbe hullott mag százszoros termést hoz.
Mi vajon hogyan fogadjuk Isten igéjét? Nyitott szívvel, gyümölcsözően, vagy a kor divatjának hódolva közömbösen? Nálunk jó földbe hullott a mag, százszoros termést hozva, vagy az útszélre, kövek, tövisek közé?
Vajon megvan-e bennünk a lelkesedés, hogy szent maradékként, jó földként százszoros termést hozzunk Isten Országáért?
Ámen.
