De a mai történet - azon túl, hogy megtörtént - pontosan erről szól: ami az ész számára meg nem magyarázható. A hit dolgait más mércével kell mérni, mint az emberi tudásét, a tudományokét. Az emberi tudás, a tudományok néha cserben hagynak, mert nem tudnak mindenre választ adni. Ekkor a hit veszi át a szerepet, csak egyedül a hit tud kielégítő magyarázatot adni. A hit, abban az Istenben, aki eljött közénk, aki emberré lett, aki egy lett közülünk Jézus Krisztusban. Nem olyan Isten a miénk, mint az ókori görögök istenei, akik az Olümposz hegyén laktak, élték a maguk életét, nem sokat foglalkozva az emberekkel, vagy sokszor nyűgnek tartva az emberek létét. A mi Istenünk nem is a hegyeket tépő, sziklákat sodró viharban, nem is a földrengésben, nem is a tűzben található, hanem az enyhe szellőben. Isten leereszkedett hozzánk, emberekhez.
Isten hozzánk való leereszkedését nagyon jól szemlélteti a mai történet. Jézus, az Isten Fia, a hegyen imádkozik, az apostolok pedig a tengeren bajlódnak a viharral eredménytelenül. Jézus lejön a hegyről, és elindul feléjük a vízen járva. Így jön le a mi Istenünk a menny magasából és emberré lesz.
Jézus a vízen járva közelít apostolaihoz. Ez emberi ésszel megmagyarázhatatlan, felfoghatatlan dolog, hogy valaki a vízen jár. Ugyanúgy, mint ahogy megmagyarázhatatlan az is, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember. A tudományok oldaláról mindkettő - a vízen járás és Jézus Krisztus kettős mivolta - megmagyarázhatatlan, de nem a hit számára.
Az apostolok megrémülnek a csónakban: azt hiszik kísértet közeleg, nem ismerik fel Jézust. A mai gondolkodás sem ismeri fel Jézust annak, ami valójában. Mindennek elképzeli - szupersztárnak, csodadoktornak, vallásalapítónak.
Jézus az aki kezdeményez, aki megszólítja apostolait: "Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!" Jézus kezdeményezése jelzi: mindig az Isten a kezdeményező a hit dolgában is. Az Isten adja meg a hitet, a hit kegyelmét. Azt a kegyelmet, melyet az ember soha semmivel nem érdemelt ki, ami egyes egyedül Isten ajándéka. De Isten mindenkinek megadja, hiszen Isten lehajol az emberekhez, mint ahogy Jézus lejött a hegyről segíteni a viharban bajlódó tanítványainak.
Péter fogékony a hitre: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!" S elindul. Míg Jézusra néz, addig hisz, addig a vízen jár. De mikor a viharra tekint, meginog hite, mert emberi tudással lehetetlen, hogy ő a vízen járjon. S ekkor kezd merülni. Krisztushoz kiált, s az megfogja kezét: "Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?"
Életünkben akárhányszor is levesszük tekintetünket Jézusról, akárhányszor is kételkedünk, s elmerülünk, Jézus mindig kész megfogni kezünket, Jézus mindig hazavár.
Fölmerülhet a kérdés: ha ilyen gyöngéd és úgymond szolgálatkész istenünk van, akkor miért van a világban mégis olyan sok hitetlen? Miért hirdetik a médiák megdönthetetlen igazságként az emberi tudományok uralmát? Azoknak a tudományoknak az uralmát, melyek a élet végső kérdéseire nem tudnak választ adni. Nem tudnak választ adni arra a kérdésre, hogy miért élünk, mi az élet értelme, mi lesz a halál után.
Miért nem fogadják el sokan Pasteurnak - a világhírű tudós egyik mondásának értelmét, aki arra a kérdésre, hogy miért hisz Istenben, így válaszolt: "Nekem ma kell a válasz kérdéseimre és nem holnap, hiszen holnap esetleg már nem vagyok. De ma tudni akarom, hogy hová megyek. A tudomány erre nem válaszol sem ma, sem holnap. Ezért kell a hit."
Miért nem hisznek tehát az emberek?
Azért mert Isten nem követ el soha erőszakot szabad akaratunk ellen. Ha úgy tetszik Isten merész kalandja az ember megteremtése. Hiszen megteremtett egy olyan lényt, aki hasonló hozzá, akinek szabad akarata van. S ez a szabad akarat teszi képessé az embert arra, hogy fellázadjon Isten ellen, amint azt meg is teszi Ádámtól kezdve napjainkig.
Ezért van tehát a hitetlenség a világban: sokan megátalkodottan eltaszítják maguktól a segítő Istent, s a maguk alkotta bálványokat követik.
Mi ne kövessük őket. Mert a hit nem pusztán azt jelenti, hogy elhiszem Isten létét, hanem azt is, hogy Isten parancsai szerint rendezem be életemet. Mi tehát mind elménkkel, mind pedig életünkkel valljuk meg Istent. Hiszen mi látjuk a megoldást a mai evangélium alapján: az emberré lett Isten mindig kész arra, hogy megragadja kezünket az élet viharai közepette - de csak akkor, ha hajlandók vagyunk feléje nyújtani.
