| SZENTMISEKOMMENTÁR |
Bertalan atya kommentára
A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: A szentmise szövegeiben egyre többször megjelenik az Igazságos Bíró, az ítélkező Isten képe. A lélek remegve gondol bűneire. Az irgalmas Istenhez kiálltunk, bocsánatát, segítségét kérjük. Nem egy ismeretlen és végtelen magasan trónoló Istenhez imádkozunk, hanem a köztünk is jelenlevő Szentháromsághoz szólunk.
ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: Csendes beszámoló családi körben a nap eseményeiről. A családfő válaszol, helyesel, figyelmeztet, megró, eligazít. Hívő közösségünk is család, ahol családfőként az Isten szól hozzánk. Ennek tudatában hallgassuk a szentírási olvasmányokat és a szentbeszédet.
FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Az igazságos Bíró elítéli bűneinket. Az értük járó büntetés fő részét Jézusra helyezte. Jézus ezt nemcsak vállalta, hanem mint végtelen értékű áldozatot kezünkbe adta. Bemutatjuk önmagunkért, a velünk ittlevőkért, minden élő és meghalt keresztény testvérünkért, sőt az egész világ üdvösségéért. Kérjük Istent fogadja el alázatunk és bűnbánatunk jeléül.
ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Isten nemcsak igazságos Bíró, hanem szerető Atya is. Tanításából reményt és vigasztalást is meríthetünk. Kegyelme segít bennünket az újrakezdésben. Krisztus példája buzdít felebarátaink szeretetére. A szentmise bizalomra hangolt, hogy az Úr segítségével elnyerjük örökségünket az égi hazában.
| ELMÉLKEDÉS |
Forrás: Vasárnapi Kalauz - http://www.piar.hu/pazmany
O: Az Úr ítéletei igazságosak: megbocsát a megtérő bűnösnek, de megbünteti a bűnbeeső igazat.
S: Ugyanaz a lelkület legyen bennünk, amely Krisztusban volt.
E: Ne szavakkal, hanem tettekkel szeressük az Istent.
Mindenki valamiképp öröklötten visel valamilyen terhet, és csak részben szabad a cselekedeteiben. Jó környezet, jó nevelés, saját erőfeszítése és főleg a kegyelem nagyobb szabadságra segítheti, de a belsőleg megszabott korlátok megmaradnak. Mennyire felelős tetteiért? Saját lelkiismerete, s még inkább: Isten tudja, senki más! Várható-e ésszerűen, hogy megjavul?
A próféták megtérést sürgettek. Jézus nagy, új lehetőségként hirdeti a megtérést. Újra Istenhez fordulhatunk, mert Ő Jézusban új módon fordult hozzánk. Nem lesz okvetlenül könnyű a megtérés, de Isten türelmes hozzánk, segít minket.
Első olvasmányhoz / Ez 18,25-28
"Az Úr eljárása nem helyes" -- ily gonosz vélemény keringett Izraelben. -- "Atyáink ették a zöld szőlőt s a fiaknak foga vásott meg belé." (Ez 18,2) A próféta válasza: Isten igazságos. Nem a halált akarja, hanem az életet. Nem bünteti a fiakat atyáik bűnéért (18,1-20). Még az egyén által tett jó vagy rossz sem hat gépiesen tovább az ember egész életében. Isten ítél és kegyelmez a szerint, ami az ember most, nem ami talán azelőtt volt (18,21-29). Nem puszta tárgyi kijelentésként hangzik ez, hanem okulásunkra és bátorításunkra szolgál: "Térjetek meg, akkor megmenekültök!" (Vö. 18,30-32) (Ez 33,11; Oz 11,9; Mt 4,17)
Válaszos zsoltár / Zsolt 25(24),4-5.6-7.8-9
Kérelem az Úr irányításáért
Szentleckéhez / Fil 2,1-11 vagy Fil 2,1-5
Az apostol intése a Krisztus-élményből kapja a súlyát: "Ahogy Krisztus evangéliumához illő" -- int egységre (Fil 1,27-30). Egyetértésre, megértő tiszteletre való felhívását ez okolja meg és összegezi: "Legyetek oly érzülettel, amilyent a Krisztus Jézusban való élet megkíván!" Értelmileg így is fordítható: "Ahogy azokhoz illik, akik Krisztus uralma alatt állnak." -- A szentlecke második fele Krisztusról szóló himnusz: nagy vonalakban mutatkozik az új valóság, amely Jézus megalázódása és megdicsőülése által jött létre. Az ember Jézusban a láthatatlan Isten jött hozzánk közel, lett látható. Isten hatalmat adott Neki minden ember, minden világ, minden idők fölött. Új rendet kapott a világ és új szabadságot, mely csak ott tapasztalható meg, ahol Krisztust követik megalázottságban, és ahol Őt urukként, királyukként magasztalják. (2,1-4: 1Kor 1,10; Gal 5,26 # 2,6-7: Jn 1,1-2; 17,5; Kol 1,15-20; Zsid 1,3-4; 2Kor 8,9; Iz 53; Róm 8,3 # 2,8-9: Róm 5,19; Zsid 5,8; Jn 10,17-18; Róm 1,4; Ef 1,20-23 # 2,10-11: Iz 45,23; ApCsel 5,3; Róm 10,9; 1Kor 12,3)
Evangéliumhoz / Mt 21,28-32
A két különböző fiú példája a gonosz szőlőművesek és a királyi mennyegző sorozatába tartozik (Mt 21,33-43; 22,1-16). E három kiegészíti, és magyarázza egymást. A mai példa (az igen-t és a nem-et mondó fiakról) nincs teljesen befejezve, Jézus megszakítja azt ezzel a kérdéssel: Melyik tette az atyja akaratát? A válasz világos: nem az igent mondás, hanem az "igent cselekvés" a döntő! Vámosok és bűnösök végül megértik ezt, és az "igazság útjára" lépnek. A hit "hivatalosainak" akkor is, később is, nehezükre esett, hogy saját igaz voltukat kétségbe vonják! A "később" szóval az evangélista a korabeli zsidóságra utal, de a példa minden korra szól. (Lk 15,11-32; 7,29-30; 18,9-14; 19,1-12; 3,12)
Szentségre várva
Mikor Krisztus testét vesszük, azt mondjuk: Ámen. Igen-t mondunk, de minden attól függ, tudjuk-e, mit mondunk ezzel, és mit teszünk utána!
Elmélkedés
Tenni és áldozatot hozni: "Igen" szavam a Szentséghez (egy csöpp víz)
Gondoljuk el, mily édes, vigaszos műve és fogása és adása az irgalmas providenciának, mely közénk áll, köztünk él s szinte belénk sziporkázza, s lehetetlen, hogy elhagyjon minket. Egy nagy protestációja a Krisztus szeretetének a világ desperát hiedelme ellen, hogy ő elhagyott; az érzéstelenség s a szárazság sivatagja ellen, mikor annyi az oázis ahány szentségház; a gyöngeség, a tikkadás, az elhalás kútkiszáradása ellen, mikor élő vizek forrásai fakadnak nyomában.
Gondoljunk hívásaira. Itt hív Isten! Nézz föl az oltárra: itt! Néhány lépésnyire tőled... itt! Nemde lángolt a mi szívünk, mikor az úton így együtt megyünk, saját kis énünk s torzonborz lelkivilágunk kietlenségében, s mikor ezek az igék öntudatunkban, jelentésben, súlyban testesülnek meg? Jelentenek, előbb nem jelentettek... Súlyuk van... ah, a hegyek súlya... a montes Dei, az Isten nagy műveinek súlya nehezedik ránk. De ettől a súlytól mi is s a lelkünk s az életünk tartalmasabb lesz, a semmitmondás, a fölületesség súlytalanságának rettenetes terhétől fölszabadulunk s emelkedünk.
Évek előtt egy papot kísértem meredek úton egy magasan fekvő kápolnához, ott akart misézni. Az ostyát s a bort hátizsákba tettük, s mentünk hallgatagon, csak az erdő zúgott egy-egy szélrohamtól meghajtva. Most egy erdőtisztáson álltunk meg, melyre a kopasz szirttetők reggeli napsugarai jókedvükben néztek le. Akkor eszünkbe jutott, hogy vizet nem hoztunk, s le kellett mennem jó darabon, ahol az erdei forrásból merítettem egy kis vizet. Igazán kevés kellett, hiszen egy-két csepp elég. Egy-két csepp víz -- s anélkül nincs szentmise!
De hát a mi szívünk odaadása is nem-e csak egy vízcsepp az Úristen vére kelyhében? Mi semmik sem vagyunk, csak vízcsepp, -- ő minden. De ő akarja, hogy szeretetünk az ő nagy közbenjárásának művében részt vegyen, hogy az Atyához együtt menjünk, mi vele s ő velünk. Mikor az áldozár a csepp vizet a kehely borába önti, azt mondja: Ó, Isten, aki az emberi természet méltóságát csodálatosan megalkottad, s még csodálatosabban megújítottad, add meg nekünk e kenyér s bor titka által, hogy annak istenségében legyünk részesek, aki kegyes volt emberségünk részesévé lenni, Jézus Krisztus, a te Fiad, a mi Urunk...
Ó, adjuk oda Jézusnak a mi gyarló emberi voltunkat, újítsuk meg naponkint a mi csendes, de hű felajánlásainkat, -- az odaadást szent akaratának. Naggyá lesz életünk, ha az örök főpap áldozatával egyesítjük! Néha panaszkodunk, s szárazságban tengődünk, hogy nem tudunk mit csinálni. Azt mondja erre: forgasd a meglátások e lapjait, a szeretet apokalipszisét... nézd a távlatokat, e nagyszerű kinyilatkoztatásokat... Úgy-e kicsiny vagy? No lám s mégis szeretned kell, mert te ide való vagy, s ez mind érted, s ez a te sorsod s nem szabadulsz...
Akkor előtörnek az érzések s akkor elváltozik a világ; az idő eltűnik s a lélek beszél, és beszél és elmond és imád és kér és nagyon szeret... S előáll az a lelki állapot, amelynek természetes, hogy szívből szeretjük az Urat...
Ségur megvakult... röstelte, hogy nem tarthat szentséglátogatást. Elkerült IX. Piushoz: három kegyelemért hálát akarok adni; kettőt már kaptam, a harmadikat kérem. A kettő: pap, azután vak lettem. Most a harmadikat kérem, hogy az Oltáriszentséget tarthassam. A pápa azt mondta: az sok, az rendkívüli kegy, nem lehet. Ségur mélyen szomorú lett. Ekkor a pápának megesett a szíve s mondá: megadom -- ad consolationem tuam [a vigasztalásodra]. Ségur azt behímeztette a tabernakulum vélumára [leplére]: ad consolationem tuam.
Mily óriási tudat s mily közvetlen nagy adat: ad consolationem nostram [a vigasztalásunkra] van itt. (Prohászka: ÖM, 24; 383)
+
Engedelmesség
Alázatnak első fokán áll, ki rögtön szótfogad.
Illik ahhoz, Krisztusnál ki semmit többre sose tart!
Hajta azt a szolgálat, ki Érte mindent vállalt;
hajtja a kárhozattól félelem;
Öröklétbe szent vágyódás ösztönzi a lelkeket.
Alig hangzott el parancs-szó: mintha Úrtól hangzana,
teljesítik; semmi késést nem tűr hű szív buzgalma!
Mindeneket rögtön hagyva, önakaratot elejtve,
kezük ott hagy, amit fogott, marad munka is félbe.
Lábuk fut a parancs útra; akként teljesítenek,
mintha azon percbe lenne szó kiadva s téve meg!
Így tanítvány, tanúsítván, siettén Úr-félelmét,
szó s betölte egyidőbe adja egymásnak értelmét...
Így siet sok szerető szív öröklétre Urához,
szűk, de rövid út kell nekik, nem öntetszés határoz.
Nem önvágyuk, sem élv-vágyuk hajtja őket s élteti.
Más döntésin, Úrnak fényin járnak Isten népei.
Kérik s vallják: nékik Apát mondja Úr akaratját.
(Szent Benedek bencés alapító Regulái kezdete)
+
Engedelmesség
Joggal fölébb teszi az engedelmességet a Szentírás az áldozatnál. Mert áldozatban mást éget hívő! -- a szóra hajtván pedig önakaratját, az önlelküket áldozzák, kik maguk ott átadják!
Tetszőbb az Istennek, engesztelőbb Égnek, ki akaratját megtöri, gőgöt, dacot fölégeti, Szent parancs kardjával -- mintegy magát döfi átal. (Nagy Szent Gergely: Morália, 35:12)
Az engedelmesség alázat és béke szülője. -- Krisztus "anyja" vagyunk, ha szívünkben hordjuk Őt, szeretetben és tiszta őszinte lelkitudatban. Életet adunk Neki szent munkáinkban, melyek másokra jó példa fényit ontják. (Assisi Szent Ferenc)
Kutatás az elüljárók dolga, engedelmesség az alattvalóké! -- Igazán engedelmes nem húz és halaszt teendőt, hanem füle kész hallásra, nyelve szóra, lába útra, kezei munkára. Összeszedi bensejét, hogy minden parancsot pontosan betöltsön. (Szent Bernát)
+
Engedetlenség
Engedetlennek büntetése az, hogy majd önmagának sem engedelmeskedik. -- Ha ember Istennek nem szolgál, a lelke sem lesz úr a testén, az értelem sem bűnökön! -- Akarod, hogy tested szolgáljon a lelkednek? Szolgáljon hát lelked is az Istennek! Szolgálj, hogy uralkodhassál! (Szent Ágoston)
+
Jóakarat
Gazdagabb ajándék Istennek nem adható a jóakaratnál! Mert forrása ez minden jónak bennünk, ez anyja mind az erénynek. Akiben fölkél ez a jóakarat, minden segítőt megnyert, hogy jól lefolyjon élete. (Nagy Szent Albert)
Mentsd legalább szándékát, tettét menteni hogyha nem tudod is! (Nagy Szent Gergely)
Amennyire haladsz a jóban, majd annyi jót lelsz másokban! (Nagy Szent Gergely)
forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Hitoktatási felügyelősége
Mt 21, 28-32
Ne szavakkal, hanem tettekkel szeressük az Istent.
Szavak milyen egyszerűek, és mégis milyen veszélyesek lehetnek! Sok mindent meg lehet oldani szavakkal, de nem mindent. Például, ha szomorú vagy, akkor nagyon jól esnek mások bátorító szavai. De ha éhes vagy, vagy fázol, akkor szavak nem elegendők.
Sok mindent intézünk el szavakkal, még a jövőt is. Hogyan? Hát nem ez az ígéretek szándéka? Amit megígértem, az még nem történt meg, és cselekvést kíván. Ha nem úgy teszem, akkor az ígéret üres.
"Az ígéret szép szó! Ha megtartják, úgy jó!" - mondja egy ismert közmondás. Ha nem tartjuk be szavunkat, akkor nemcsak az ígéret üres, de szavainknak sincs már értékük. Nincs tartalom, és senki sem fog komolyan venni. Az ilyen ember mintha saját lelkéből már elköltözött volna, és a szíve üres. Jár a szája, de ő már nincs ott. Mi a mennyei Atyának képmására vagyunk teremtve. Ő úgy teremtett, hogy mondta a szót - akarta, hogy az a dolog legyen, és lett! Az ő akaratában volt az ígéret, ami rögtön érvényesült. Nem volt semmi különbség aközött, amit mondott, és ami történt. Tökéletesen megvalósult, mert jelen van a szavaiban. Ez Jézussal, Isten Fiával is igaz. Ő az Igazság, aki mindig jelen van. Jelen van a szavaiban. Azért állunk fel, amikor felolvassuk az evangéliumot. És azért is, mert szavára mi tettre készek akarunk lenni. De ha csak ígérgetjük, és nem valósítjuk meg, mi haszna szavainknak, sőt gesztusainknak? Üresek. Nem jelentenek semmit. De nem ezért teremtett minket az Atya. Nem azért, hogy ne legyünk, hanem azért, hogy legyünk. Amikor üres dolgokat mondunk, akkor a semmibe tévedünk. De annak mi értelme volna?!
Már tettünk egy ígéretet, hogy mi Jézust követjük, mi hiszünk az Atyában, a Fiúban, és a Szentlélekben, és szeretet-kapcsolatban akarunk élni egymással.
Ha ma felálltunk az evangéliumra (gondoljunk csak vissza - miről is szólt?), akkor tettünk egy ígéretet, hogy nem üres szavakat kívánunk adni egymásnak. Mit kell most elhatároznod a szívedben, hogy igaz életet élj, és szavaidban a te szíved, lelked és akaratod is jelen legyen?
forrás: magvető lista 2002
Ez
A próféta idézi ellenfelei szavait: "Nem igazságos az Úr útja". Az Úr visszakérdez a próféta által: "Nem inkább a ti útjaitok gonoszak? A 29. versben újra ismétlődik a vád és annak visszautasítása. "Ha az istentelen megtér, megtartja életét" - Az Isten kegyelme több, mint egyszerű számtan: Nála a 2x2 néha 5, mert irgalmas és könyörületes. A 11. órában érkezett szolga (megtérő) is ugyanannyit kap (ti. az üdvösséget), mint az elsők (vö. múlt vasárnapi evangélium: Mt 20,1-16).
Fil
Pál azt fejtegeti, hogy melyek a krisztusközpontú, hiteles közösség ismérvei. Egyszemélyes kereszténység nincs, mindnyájan tartozunk valamilyen közösséghez. Gondolkodjunk el azon (egyénileg és közösségileg is), hogy mennyire van meg
bennem/bennünk a buzdítás lelkülete, a másik szeretetből való figyelmeztetése, a könyörület, stb. Pál nem csupán általánosságban beszél, hanem egy személyt is példaképül állít elénk: Jézus Krisztust. Ha őrá figyelünk, testvéreinkhez való
viszonyunk is a helyes mederbe terelődik.
Mt
Ez a példabeszéd Máté sajátja, több értelmezése is ismeretes. Az egyik szerint az egyik testvér a hivatalos zsidó világot személyesíti meg (igent mond, de nem megy), a másik fiú pedig a pogányokat és a b?nösöket. Egy másik értelmezés szerint a két testvér Izrael két része. Bizonyos szempontból párhuzamba állítható ezzel a példabeszéddel a tékozló fiú (atya) példabeszéde, ahol szintén két testvérről van szó. Ismert a történet: az egyik elmegy, tékozol, a másik pedig otthon marad, csak a szíve megy szabadságra. A mi szavaink mennyire tükrözik a szívünk szándékait?
Bangó M. Klára
kalocsai iskolan?vér
