| SZENTMISEKOMMENTÁR |
Bertalan atya kommentára
A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: Az egyházi év vége felé közeledünk. Ez az időszak a végső dolgokat: a halált, a lélek és Isten találkozását, az utolsó ítéletet és a feltámadást juttatják eszünkbe. Az imádság, a bűnbánat ébren tartja a lelket és felkészíti a döntő pillanatra. A földi élet vége, az örök élet kezdete mindannyiunk előtt ismeretlen időpontban, bármikor bekövetkezhetik.
ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: Az ösztönös félelem mindenkit megborzaszt, amikor a halálra gondol. Keresztény reménységünk bíztat, ahogy az új élet kezdetén ugyanaz az Isten szól hozzánk, akinek tanítását a szentmisében annyiszor hallgatjuk.
FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: A földi és az örök élet között a halál szakadéka tátong. Rettegve szemlélnénk, ha Krisztus keresztje nem ívelne át fölötte, mint biztonságos híd. Megváltónk ereje kiárad az áldozat bemutatásakor, jövőnkbe tekintve növeli bizodalmunkat.
ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Urunk, meghívott az isteni életre, tanítása, kegyelme, tápláléka növelje bennünk az erőt, hogy végig megmaradhassunk választottjai között. Ez az óhaj és figyelmeztetés kísérjen bennünket hétköznapjainkban.
| ELMÉLKEDÉS |
Forrás: Ócsai József
Kedves Testvérek!
Az egyházi év vége felé járunk. Mint tudjuk, az egyházi év és a polgári év nem esik egybe. Az egyház év hamarabb ér véget. Két hét múlva Krisztus Király vasárnapja lesz, ami az utolsó vasárnap egy egyházi év során. Az egyházi év menete párhuzamba van állítva hitünk eseményeivel. Valaminek a befejezésekor mindig az elmúlás jut eszünkbe. Gondoljunk csak arra, hogy egy polgári év végén, szilveszterkor mindig eszünkbe jut: megint egy évvel lettünk öregebbek, megint egy év elrepült életünkből, s közelebb kerültünk a befejezéshez. Így az év vége felé a végső dolgokra irányítja figyelmünket az Egyház: az utolsó ítéletre, az Isten Országának végső beteljesedésére. Ezzel kapcsolatos a ma hallott evangélium is.
Mint oly sokszor, most is Jézus egy menyegzőhöz, lakodalomhoz hasonlítja az Isten Országát. Ezúttal tíz szűzhöz. Ez a tíz szűz várakozik a vőlegény házánál arra a pillanatra, amikor a vőlegény megérkezik és bevezeti házába menyasszonyát. Ehhez a menethez alkottak díszkíséretet a szüzek, ami akkoriban igencsak kitüntető feladat volt. Erre a kitüntető pillanatra várakoznak. A várakozás bizonytalan, és sokáig tart, mert akkoriban egy menyegző eltarthatott egy hétig is, és akkor vezette a vőlegény házába a mennyasszonyt, amikor éppen kedve támadt rá. Nem csoda, hogy várakozás közben a tíz szűz elbóbiskolt. Amikor megérkezik a vőlegény lámpásaik már kialvó félben vannak. Ezek nem is lámpások, mécsesek, hanem fáklyák, amelyek végén egy olajjal átitatott rongy égett és ezáltal sokkal erősebb fényt szolgáltatott, mint egy pislákoló mécses, de ugyanakkor sokkal hamarabb ki is fogyott belőle az olaj. A kialvó félben lévő fáklyákhoz olaj kell, de erről csak az öt okos szűz gondoskodott. Az öt balga elszalad éjnek idején a kereskedőhöz, hogy szerezzen tartalék olajat, s mire visszaérnek lekésnek az ünnepélyes bevonulásról, s a vőlegény egyszerűen nem engedi be őket.
Hányszor voltunk már hasonló helyzetben mi is, amikor az orrunk előtt zártak be egy boltot, mondván, hogy "sajnáljuk, záróra". Vagy ment el az orrunk előtt a lekésett busz, vonat. Akiknek volt ilyenben része, az emlékszik rá, hogy micsoda elkeseredés vesz erőt ilyenkor az emberen, s legszívesebben szeretné visszaforgatni az időt, hogy egy második variációban már idejében odaérjen. Pedig egy bolt, egy busz, vagy egy vonat esetében olyan dologról van szó, melyet végül is lehet pótolni, ha nem is azonnal: lehet keresni egy másik boltot, vagy kivárni a másnapot, ki lehet várni egy másik buszt vagy vonatot. De azt amire a mai példabeszéd céloz, azt nem lehet pótolni: az öt balga szűz végérvényesen kint rekedt.
A mai evangélium példabeszédében Jézus arra akarja felhívni figyelmünket, hogy Isten Országának beteljesedése - ha úgy tetszik az utolsó ítélet - bármikor elkövetkezhet. Ellentétben azzal, amit egy bolt bezárása, vagy egy lekésett busz, vonat jelent, mert ezeknek ismerjük az idejét. Ám Isten Országának beteljesedése teljesen váratlanul fog bekövetkezni, nem ismerjük idejét, és utána már nem lehet javítani. Úgy érezhetjük, hogy kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, és az utolsó ítélet teljesen ismeretlen idejével szemben és nincs védekezés. De igenis van! Erre mutat rá a példabeszédben az öt okos szűz, akik vittek magukkal tartalék olajat. A tartalék olaj jelenti a felkészültséget, az éberséget, a fényt.
A hit fényében látjuk meg földi utunk célját. A balga szüzek azokat az embereket jelentik, akik sosem néznek előbbre a pillanatoknál. Élik egyiknapról a másikra életüket, esetleg a jövőre vonatkozólag terveznek valamit, de a távoli jövő nem érdekli őket: mi lesz halálunk után? Az ilyen ember olyan mint az éjszakai országúton száguldó autó, amelynek csak helyzetjelző lámpája ég. Ez egy pici lámpa, amely gyengén egy méterre elvilágít. Ennek fényénél száguldozni éjszaka kész öngyilkosság. Egy száguldó autónak reflektorra van szüksége, hogy legalább húsz méterig elláthasson, lássa az út kanyarjai, az akadályokat.
A mi életünkben is szükségünk van ilyen reflektorra, tartalék olajra, mellyel hitünket ébren tarthatjuk. Lelki életünkben ezek a tartalék olajok a szüntelen imádság - kapcsolattartás az Istennel; a Szentírás olvasása, amelyben Isten szól hozzánk. A vallásos gyakorlatok abbamaradása a hit lámpásának kialvását jelzik, ami nélkül nem mehetünk be Isten Országába.
A szüzek fáklyájának fénye jelenti a kegyelem fényét. Ez a kegyelem Isten segítsége. Mert Isten nemcsak feladatokat adott nekünk - hogy hogyan kell élnünk, hogy eljussunk hozzá -, hanem szüntelenül segít ebben kegyelme által. Kegyelmeit pedig leghatékonyabban a szentségekben kaphatjuk meg. A leggyakoribb szentségre a bűnbánat szentségére és az Oltáriszentségre szeretném csak most felhívni a figyelmet. Sok megkeresztelt távol tartja magát ezektől a szentségektől. Ugyanakkor azok pedig akik gyakran részesednek ezekben szinte semmit sem tapasztalnak, hogy kihatással lenne életükre. Valóban nem is hatnak ki ezek a szentségek és a többi sem, ha ölbetett kézzel csodára várunk; azt várjuk, hogy magától történjék valami, amit mi akarunk is meg nem is.
Kedves Testvérek! Ha mi nem akarunk részesedni az isteni segítségnek ezen legkézzelfoghatóbb eszközeiben, akkor ne várjuk csodát! Ha legalább egy csekélyke erőfeszítést nem teszünk azirányban, hogy ezek a szentségek valóban kihassanak életünkre - s nem úgy, ahogyan mi elképzeljük, hanem ahogy Isten nekünk a legjobbnak látja - akkor ne várjunk csodát.
A mai evangélium példabeszédének tíz szüze intő példa mindannyiunk számára: ha nem tartjuk rendben a hit és a kegyelem lámpását életünkben, akkor könnyen megeshet, hogy az öt balga szűz sorsára jutunk. A könnyelmű gondolkodást félre kell tenni: ráérünk arra még, hiszen semmi jel nem mutat arra, hogy az utolsó ítélet küszöbön állna. "Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát!"
Ámen.
Forrás: Vasárnapi Kalauz - http://www.piar.hu/pazmany
O: Az igazi bölcsesség elébe megy annak, aki a szeretet útján vágyva keresi, és a keresőt boldoggá teszi.
S: Isten föltámasztja azokat, akik Jézusban hunytak el.
E: A keresztényeknek éberen kell Krisztust eljövetelét várniuk.
Életünk és történelmünk értelme: várakozás az Istennel való találkozásra. Kereszténynek ez így hangzik: Krisztus-várás. Eljön az idők végén, s jön minden nap. Jön, mikor nem is várjuk, s jön úgy, ahogy Ő akar. -- Találkozunk Vele a közös szentmisén is. Isten szent népeként "hallgatjuk szavát, vesszük" Őt a Szentségben. Kiáltjuk: "Kyrie eleison! Uram, irgalmazz!" -- Őhozzá, aki köztünk van, s aki naponta sokféleképp találkozik majd velünk.
Első olvasmányhoz / Bölcs 6,12-16
Aki bölcsességet keres, vagyis Istenben gyökerező igazságot, az bizonyosan rátalál, "mert a Bölcsesség emberszerető lélek" (Bölcs 1,6). Mindenben, amit gondolunk és felfedezünk, az isteni Igazság nyomait kutatja; Ő áll minden teremtés kezdetén. A János evangélium azonosnak jelenti ki ez isteni Bölcsességet az Igével, ki által minden lett. Ez az Ige "testté lőn": ily közel jött hozzánk Isten Bölcsessége! (6,12-14: Jer 29,13-14; Péld 8,17; Sir 6,27.36 # 6,15-16: Péld 1,20-21; 8,2-3; Sir 15,2; Iz 65,1-2.24; 1Kor 1,30; Kol 2,2-3)
Válaszos zsoltár / Zsolt 63(62),2.3-4.5-6.7-8
Isten-várás
Szentleckéhez / 1Tesz 4,13-18 vagy 1Tesz 4,13-14
Az Úr jöttéről (parúzia, megjelenés), ötször szól Szent Pál e levelében. Föltámadása és újrajötte közt folyik le az Egyház földi élete, de a történelmet is e két esemény határozza meg, akár tudomásul veszik, akár nem. Újrajövetele az "Úr napján" történik (1Tesz 5,2), "bármi napon" (2Tesz 1,10). E nagy nap leírásában különbség teendő a hittény kijelentése és a jelképes-szellemi, "apokaliptus" ábrázolás közt (az arkangyal kiáltása, Isten harsonái, felhőkbe elragadás). A hit ténye: Jézus meghalt, és föltámadott. Mikor újra eljön, elébe járulnak azok, akik "Krisztusban" (megkeresztelve) haltak meg és akik hitükkel Őbenne éltek, -- hogy örökre Vele maradjanak. Ez a mi reményünk, ezért lehetetlen nekünk szomorkodnunk. A "többieknek" nincs reményük, mert nem ismerik Isten hatalmát, és nem hallgatnak az Evangéliumra (2Tesz 1,8). Heroizmussal (vagy heroinnal, kábítószerrel) kísérleteznek, s ez csak egyik alakja a kétségbeesésnek... (4,13-14: Ef 2,12; Kol 1,27; Róm 1,4; 8,11; 10,9; 1Kor 15 # 4,15-17: Mt 24,30-31; 2Tesz 1,7-8; Jn 14,2-3; 17,24)
Evangéliumhoz / Mt 25,1-13
Nem szüzekről, hanem Isten országáról és várakozó éberségről, illetve nagyobb összefüggésben a világvégről, az ítéletről és a beteljesedésről szól ez a szakasz. Azt kérdezték a tanítványok: "Mikor lesz mindez, mik a jelei jöttödnek s a világ végének?" (Mt 24,3) Erre válaszol Jézus beszéde végén, éberségre intve. Az éberek okosak, a szunnyadozók "balgák". A példában az okosak is egyaránt elalszanak, mivel elhúzódik az Úr érkezése. Mindkét csoportnak hirtelen, váratlanul jön el Ő. De míg a balgák üres lámpással, üres kézzel állnak, az okosak lámpása töltve olajjal. Készen állnak, mert hallgattak az evangéliumra, és szerinte éltek. Az oktalanoknak nem használ az üres "Uram, Uram" kiáltozás. (Lk 12,35-38; Mt 7,22; Lk 13,25; Mt 24,42; Mk 13,33-37)
Szentségre várva
Nem várunk semmit -- talán azért nem is találkozunk semmivel és senkivel. Mire várunk, mikor a Szentség ünneplésére egybejövünk? Kire várunk?
Elmélkedés
A tíz szűz, -- azt mondja nekünk Isten sugallata, -- nem bármi lélek jelképe, hanem a katolikus hívőé, aki méghozzá jócselekedetekben is gazdag. "Szüzek", mert tiltott érzékiességtől tartózkodtak, "lámpásaik vannak", azaz jótetteik; mert ezekről mondja az Úr: "Úgy világoskodjék cselekedettek az embereknél, hogy lássák jó műveiteket!" (Mt 5,16) Ha tehát szüzek is, jótettek lámpását is hordozzák, és mégis többjük nem juthat be a Mennyegzőre: jaj, hol találja magát az, aki nem őrizte magát szűzen a bűnös testiségtől, és sötétben jár, nem lévén gondja jótettekre!? -- "Jöjjetek Ő elébe!" A vőlegény elé menni: szívvel futni, várni a jöttét. -- "És Ő késett", és ezalatt mind elszunnyadtak. Mind? Igen, okos és balga egyaránt! Mi ez az alvás? Bizony, mikor késik Ő, akkor "elárad a gonoszság, meghűl sokakban a szeretet" (Mt 24,12). -- Jézus hozzátette azonban: "Aki pedig mindvégig állhatatos, az üdvözül." Hova tegyük az okosakat? Ugye a mindvégig helytállókhoz. Semmi másért, semmi másért be nem engednek, csak a mindvégig helytállásért! Az okosakban nem hűlt meg a szeretet, hanem izzik mindvégig. -- De azoknak "olajuk nincs", csak lámpásuk, akik embereknek akarnak tetszeni, és azért végeznek dicső tetteket: nincs azonban belül olajuk. Elszunnyadáskor kialszik az ilyen lámpás. Az okosaké ég a belső olajtól, a lelkiismeret biztos hevén, belső szeretettől... Égett ugyan egy darabig a balgáké is, mert dicsérték ezeket az embereket, de az ébredés, a föltámadás óráján üres a lámpásuk. "Menjetek, vásároljatok!" -- azért voltatok jók, mert mások dicsértek, "eladtak olajat" nektek; dicséreteket! Vegyetek hát most is! "Mert tán nekünk se elég!" -- mondják az okosak józan és szent alázattal, hisz még ők is félnek a nagy órától. "Magunkról sem tudjuk, elég-e, hogy tudhatnánk rólatok"... Vesződünk ma szelekben, lobog lámpásunk; de izzón égjen belső szeretettől! A szélroham, kísértés akkor csak növeli, s nem oltja ki a tüzet!" (Szent Ágoston: 93. beszéd)
+
Istenben-élés
Minden szeretet, minden vágyódás, minden tanulmány, minden igyekezet, mind, ami ismeret, bennünk minden, mit megélünk, amit mondunk és lehelünk -- Isten lesz [ha él Ő bennünk]. (Kasszián)
+
Mindig készen! Újulva naponta
Mélyre süllyed, ki tetőhöz nem tör, újulva naponta,
Mint aki víz sodrán evezőt hajt, fölfelé szembe:
folyton karja feszül, árt veri, visszahúzót!
Azt ki kezet lógat: viszi vissza, sodorja a hármas:
Test, e-világ, ördög!... Tartsd karomat, te Uram!
(Kasszián)
+
Istenhez ragaszkodjál!
Mózes: "Az Istenhez folyton tapadás, a szívedben
szemlélés, tudatos Vele-lét!" Ez testbe kötöttnek
nem lehet! Ám tudnunk lehet azt: szándék hova tartson,
Célra szögezve, míg útba' futunk, -- ezt egyre figyeljük --
fel-felújult vággyal. Ha szívünk ide eljut, -- örüljünk!
Hogyha felejti, s az elme csapong, szomorodva siessen
vissza, föl égre sóhajtva! "Lehullt" -- érezze -- a legjobb
Jótul, ahányszor veszti szemébül Urát, -- úgy ítélje
már így "adulter": násza-törő, hűtlen Jegyeséhöz,
percekig is ha csak Istent nem szemlélte szívében!
(Kasszián: Lelki társalgások)
+
"Íme, jő a Jegyes"
Öröklét szüntelen nagy jelenlét: fogyhatatlan Mában látja magát és Istenét! Óriási folyam, melynek forrása nincsen. Öröktől árad, ömlik a folyása. Torkolat sincs: a tenger, melybe suhanna, az parttalan: S mindig éppen "indulóban" leszünk benne valahol, az öröklétben, évtelen. "Idők" sora, sok százezernyi ezreden sosem múlik... Perc ott boldog pihenés és fogyhatatlan! Őbenne nyugszunk, aki sohasem enyész! (Szvorényi Józseftől, átszövegezve)
+
Imádság keresztény erényekért
Engedd, irgalmas Isten, hogy mindazt, ami Neked tetszik, hőn óhajtsam, okosan keressem, igazán megismerjem, tökéletesen megtegyem Neved dicséretére és dicsőségére.
Rendezd, óh Istenem, állapotomat és add tudnom, amit tőlem kívánsz, hogy megcselekedjem, és add, hogy véghez is vihessem úgy, amint kell és lelkemnek hasznára válik.
Add, Uram, hogy jó- vagy balsorsban egyaránt megállhassam helyemet, hogy abban el ne bizakodjam, ebben el ne csüggedjek.
Semmin se örüljek, vagy sajnálkozzam, csak azon, ami Hozzád vezet, vagy Tőled elszakít. Senkinek se kívánjak tetszeni, se ne féljek nemtetszeni, csak Neked.
Legyen előttem, Uram, silány minden, ami mulandó, legyen kedves nekem, ami örökkétartó. Legyen unalmas az öröm, mely Kívüled vár, semmit ne kívánjak, ami Nélküled van. Teljék örömöm a munkában, mely Érted van, legyen unalmas minden pihenés, mely Nélküled van.
Add, Uram, hogy szívemet Hozzád irányítsam, és ha lankadnék és botlanék, a javulás szent föltételével állandóan tápláljam.
Tégy engem, Uram, engedelmessé minden ellenmondás nélkül; tedd, hogy szegény legyek minden levertség nélkül; tiszta legyek sérelem nélkül, türelmes zúgolódás nélkül; alázatos színlelés nélkül, vidám pajkosság nélkül, megfontolt nehézség nélkül; féljek tőled kétségbeesés nélkül; igazmondó legyek kétszínűség nélkül; jót cselekvő elbizakodás nélkül; felebarátomat megintsem büszkeség nélkül; épülésére szolgáljak szóval és példával, képmutatás nélkül.
Adj, Uram, igen éber szívet, hogy annak figyelmét semmi kíváncsi gondolat Tőled el ne terelje; adj nemes szívet, hogy azt semmi hitvány érzelem földre ne teperje; adj egyenes szívet, hogy azt semmiféle mellékszándék el ne görbítse, maga felé ne hajlítsa, adj erős szívet, hogy azt semmi viszontagság meg ne törje; adj szabad szívet, hogy azt semmiféle erőszakos érzelem magához ne fűzhesse.
Adj, Uram, Istenem, Téged megismerő értelmet, Téged kereső buzgalmat, Téged megtaláló bölcsességet; add, hogy életem Előtted kedves legyen, állhatatosságom téged bízvást várjon; és adj bizodalmat, mely Téged végtére átkarolhasson.
Add, hogy büntetéseidet itt a bűnbánat szellemében fogadjam, jótéteményeidet földi zarándoklásomban kegyelmeddel jól felhasználjam, és örömeidet élvezhessem az örök hazában. Ámen. (Aquinói Szent Tamás)
+
Örök sorsunkkal, az élet céljával nem lehet megalkudni. A lehetőség viszont megvan, hogy magunkkal hordozzuk a "kegyelmi élet olaját". (Jakubinyi: Máté evangéliuma, 277)
forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Hitoktatási felügyelősége
Mt 25, 1-13
"Íme, jön a Vőlegény! Menjetek eléje!"
Miért ilyen fontos egy vőlegényt várni? Miért bánik ilyen szigorúan az öt szűzzel, amikor ő késett? Az ember azt gondolná, az a hűtlenség, hogy elaludtak az őrzők az őrhelyen, de nem, hiszen az okosak is elaludtak. Miért az olaj fogyta lett a baj?
Valami rejtettebb valóságról van itt szó, mint az elmúlt vasárnapok példabeszédeiben. Isten szemérmessége, alázata tűnik át a történet felszínén, mint a víz tükrén a mélység. A misztériumot, amely az emberi lélek és Isten Lelke között feszül, érinthetjük meg egy villanásra.
A kiáltás az első századok óta hallatszik: - Jön a Vőlegény! Menjetek ki elébe! Hiszen Jézus kortársai azt hitték, még az ő életükben bekövetkezik a második eljövetel. Azóta is várjuk, jól - rosszul, ezredfordulón, századfordulókon, nagy bajok közepette, csodálatos örömök idején... És Ő késik. Miért? Miért késik, gondoljuk sokszor, keserűen vagy csak kíváncsian. Pedig tudjuk a szívünk mélyén, hisz meg is mondta Jézus, hogy be kell telnie az időnek: RÁNK KELL ENNYIT VÁRNIA. Mert Istennek mindenki fontos.
És ezért, mivel a mi morzsányi életünkben lehetetlen belátni a történelem, az üdvtörténet egészét, a hűségnek evilági nézőpontból képtelenségig fokozott éberségével kell virrasztanunk, várnunk Őt. Aki a lámpás mellé eleve egy korsó olajat is hoz, az készséges a nagyon hosszú ideig tartó várakozásra is. Aki ennyire hajlandó várni: az nagyon szeret. Sőt, azok akik tudatosan várnak, folyamatosan szemelőt tartják őt, akire várnak, és szorosabb kapcsolatba kerülnek vele. De aki nem hozz elég olajat, nincs felkészülve arra, hogy a vőlegény oly értékes, hogy minden várakozást megér.
És Isten gyöngédsége: fölvillan az is, hogy a gyöngeségünk se baj: az okosak is elálmosodhatnak és elalhatnak. A szándék a várakozásra elég. De ez szükséges. Az olaj a korsóban, amelyet nem lehet megosztani: a lelki valóság; Istentől való. Árusoknál nem kapható. Az az erős szeretet, amelyet Isten Lelke áraszt azokba, akik kérik tőle és befogadják.
Forrás: http://www.katolikus.hu
Keresztény éberség a társadalomban (Mt 25,1-13)
a) Jézus példabeszédében jelen vannak azok a körülmények, amelyek a zsidó népnél jellemezték a házasságkötés népi szertartását. Ebben fontos mozzanat volt, hogy a vőlegény este ment a menyasszony otthonába, hogy kikérje és elvigye őt. Érkezése bizonytalan volt, amit már az is előidézhetett, hogy nem voltak még órák, amik segíthették volna a pontosságot. Amikor feltűnt a vőlegény menete, akkor mindenki eléje ment a menyasszony kíséretéből, ezért volt szükség az olajmécsesekre. A példabeszéd kevés figyelmet szentel a menyasszonynak. A középpontban a vőlegény van és a menyasszony kíséretéhez tartozó tíz hajadon leány, akik közül öt okos volt, öt pedig balga. Balgaságuknak az az oka, hogy mécsesükben nem vittek magukkal olajat.
b) A példabeszéd vőlegénye valójában Krisztust jelképezi, a váratlan és éjszakai jövetele pedig a világ végét. A hívő ember számára a földi élet történéseinek az a legjellegzetesebb jegye, hogy ezeknek Krisztus eljövetele határozza meg a végét. Ez nem kívülről és mintegy erőszakkal tör rá az emberiség életére, hanem ennek folyamatában is valamiképpen jelen van a várakozás. A menyasszonyra és násznépére éppen a várakozás a jellemző. Ezt jelzi az olajmécses, amelyben megfelelő mennyiségű olaj is van. Nem fontos az, hogy ez az éberség mindenkinél tudatosan ilyen konkrét formát öltsön. Elég életünknek azokra a jellemző sajátosságaira gondolni, amelyek az erkölcsi értékekben, életünkért, egymásért és a jövőnkért érzett konkrét felelősségben jelentkeznek. Ezek szükségesek. Nélkülük nem élhetünk. Ugyanis a közvetlen énérdekek: az önzés, a sok pénz, vagy élvezetek utáni vágy nem határozhatják meg életünket. Ha mégis meghatározóvá válnak, akkor ezzel felborul közösségi életünk békéje. Életünk életképtelenné válik, ha csak önző egyéni érdekek érvényesülnek benne. Az ilyen emberi csoportosulásnak nincs igazi jövője. Ezért mindnyájunknak törekednie kell arra, hogy keressük azokat az értékeket, amelyek ahhoz segítik az embert, hogy kiszabadítsa magát az önzés, a hatalom, a gazdagság fogságából. Ezek az értékek ahhoz nyújtanak segítséget, hogy életünk szolgálattá alakuljon. Ha elfogadjuk ezeket, akkor most már ezek megvalósításáért fogunk fáradozni, és nem leszünk többé önző szenvedélyeink rabjai. Ma sokszor halljuk, hogy mindenkinek tiszteljük és biztosítjuk személyes szabadságát. Ez az érték egészen addig nagyon jól fejti ki hatását, amíg tiltja az erőszakot, egymás tiszteletére indít, a másság elfogadását hangsúlyozza. Ha azonban az egyén szabadságát hangsúlyozza, és nem keresi azokat az értékeket, amelyeknek szolgálatába állíthatná szabadságát, ezzel kiszolgáltatja magát a szeszélyességnek, következetlenségnek, a megbízhatatlanságnak, amelyek éppen tönkreteszik az igazi szabadságot, néha sértik az emberi méltóságot. A társadalomban tehát mindnyájunknak szüksége van éberségre, ami fogékonnyá tesz minket azoknak az értékeknek a befogadására, amelyek segítenek minket abban, hogy ki tudjunk lépni önzésünk, vágyaink helytelenül értelmezett szabadságának börtönéből. Ez is az éberségnek egy olyan formája, amellyel várjuk Jézus Krisztusnak, a vőlegénynek a megérkezését.
c) A hívő embert az jellemzi, hogy a legmagasabb értékek fényében nézi életét. Ezeket nem kutató értelmével találja meg, hanem a kinyilatkoztatás biztosítja számára. Ennek fényében azt is látja, hogy mi a rossz igazi természete, milyen veszélyt jelent életünk számára. A jóról is sokkal világosabb képet kap Isten Szavában, mint amennyit értelmével fel tud ismerni. A jóra irányuló értékeknek nemcsak a földi jövő, és az ezt tápláló reménység szempontjából van jelentőségük, hanem hozzátartoznak a Krisztust váró éberségünkhöz és így örök életünk szempontjából is döntő jelentőségük van. Amikor a krisztusi értékek szerint akarunk élni a társadalomban, számíthatunk a Szentlélek ajándékaira is, ez a biztosítéka a sikeres helytállásnak. Ha ezeket tudatosítjuk magunkban, akkor először is a felelősségtudatunkkal szembesülünk. A keresztény éberséghez hozzátartozik, hogy segítsük társadalmi életünket keresztény értékeink gyakorlásával. Így támogassuk a társadalmat abban, hogy kiszabaduljon az önzés, a szenvedélyek, a pénz bálványozásának, az értékek kötelezettségét nem vállaló szabadság rabságából. A szavakon kívül, vagy inkább a szavak helyett itt komoly tanúságtételre és összefogásra van szükség. Mind a két területen nagy hiányosságok vannak, de úgy látszik, hogy elsősorban komoly hívő összefogásra lenne szükség. Ennek érdekében vállaljunk mindnyájan áldozatokat. Ezeket segítse a hívő szeretet, alázat, felelősségtudat. Ne féljünk attól, hogy lemondjunk adott pozíciónkról, ha úgy látjuk, itt nem tudunk feladatunknak megfelelni. Sokszor az is elegendő lenne, ha elfogadnánk mások értékes támogatását, amelyre egyébként is szükség van. Ne keressük az egyénieskedő kreativitást, hanem inkább a közösséget szolgáló alkotó tevékenységet. Legyünk mindig fogékonyak a pozitív, segíteni akaró kritika meghallgatására. Állhatatosan kérjük a Szentlélek ajándékait azoknak a feladatoknak felismerésére és elvállalására, amelyekre nagy szükség lenne az adott helyzetben. MK
