Iz 63, 16b-17.19b;64, 1.2b.3-8
Elrejtetted előlünk arcodat
1Kor 1, 3-9
Semmi kegyelmet nem nélkülöztök, amíg Urunk megjelenésére várakoztok.
Mk 13, 33-37
Vigyázzatok és virrasszatok
Advent – várakozás. Új kezdet, új lendület lehetősége. S míg karácsonyra várunk, Krisztus második eljövetelére is várakozunk. Krisztus arcát akarjuk szemlélni. Felfedezni életünkben kegyelmét, és meglátni másokban Őt magát.
| SZENTMISEKOMMENTÁR |
Bertalan atya kommentára
A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: Ádvent első vasárnapja az Úr Jézus Krisztus eljövetelére való készület első napja. Ma kezdődik az Egyházi év. Ádvent annyit jelent: várnak valakire, aki eljön. Évezredek várakozása előzte meg a Megváltó születését. Jézus hozzánk is eljön kegyelemben. Keresztelő Szent János bűnbánatot hirdetve készítette elő az embereket Jézus jövetelére. A mi Ádventünk is a bűnbánat ideje, erre figyelmeztet a dísztelen oltár és a pap lila színű miseruhája.
ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: A megváltásra váró emberekhez küldte el az Úr prófétáit, akik vigasztalták, bátorították őket. Az Úr szava tartotta ébren a reményt: a Megváltó biztosan eljön. Isten nekünk is üzen a szentlecke, az olvasmány, az evangélium és a szentbeszéd szavaival.
FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Várva-várjuk Megváltónkat. Testi-lelki ajándékokkal megyünk elébe. A kenyér és a bor a föld termését, az emberi munka eredményét jelképezi. Isten várja, hogy önmagunkat is átadjuk áldozati ajándékként. Ez akkor következik be, ha Isten akarata szerint gondolkodunk, szólunk és cselekszünk.
ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Az Úr valóban eljön Isten ígérete szerint megszületett szent Fia Betlehemben, megjelenik oltárainkon. Közöttünk él, táplálja lelkünket, bennünk lakik. Bizonyosak lehetünk, hogy eljön értünk a halál pillanatában és egykor a világ végén feltámaszt halottainkból. Jöjj el, Uram Jézus!
forrás: Hankovszky Miklós
ELŐESTI MISE
Testvéreim!
Ismét elérkezett hozzánk az "Úr-várás" szent ideje. Előttünk az adventi koszorú, és a négy hét alatt sorjában gyújtjuk a gyertyákat, a megemlékezés és kegyelmi fény fokozódó világosságának jelképét.
Minden advent visszatekint a múltba, hogy felidézze a Krisztus-várás időszakát. Benne egyre fokozódó fénnyel világít a Gondviselő Isten mérhetetlen szeretete, mellyel készítgette Szent Fia eljövetelét.
A gyertya meggyújtott fénye világít és figyelmeztet: Isten örök szeretettel szeret minket. Szeretete abból lett nyilvánvaló, hogy Egyszülött Fiát küldte el nekünk.
A fény azonban nemcsak jel, hanem hívogat is minket, mert ahol fény van, ott ver gyökeret az élet. Aktív felkészülést kíván ennek az évnek az adventje. A jelen komoly és kemény időszakából a remény biztonságával kell felkészülnünk, és másokat is felkészítenünk arra, hogy Urunk és Üdvözítőnk ismét el fog jönni, nagy hatalommal és dicsőséggel.
Amikor tehát meggyújtjuk a gyertyát, a remény tüzét is lángra akarjuk lobbantani, hogy a remény emberei lehessünk a környezetünkben.
Adventi vágyakozással kérjük Isten kegyelmét a Szent Vagy Uram ima-könyv 8. számú énekével:
Bűnös néped sírva kiált hozzád.
Ne takard el üdvösséges orcád.
Jöjj, apaszd el könnyeinknek kútját,
Igazítsd el üdvösségünk útját.
Téged hirdet a próféták szája,
Epedve vár a nemzetek vágya.
Te vagy a kulcs, mely a pokolt zárja,
És a mennyet előttünk kitárja.
Reménységünk égő csipkebokra,
Nézz a bűntől meggyötört rabokra.
Ne nyeljen el örök halál torka,
Szabadítónk, jöjj megváltásunkra!
FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! virrasztva és imádkozva kell várakoznunk Urunk eljövetelére. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy Urunk érkezése fölkészülten találjon minket.
KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Akinek eljövetelét a próféták előre hirdették:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Akire az isteni ígéretek sugallatára várakoztak a nemzetek:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Akinek második eljövetelére virrasztva és imádkozva kell várakoznunk:
Uram, irgalmazz!
KÖNYÖRGÉS
Mindenható örök Isten, önts híveid szívébe szent elhatározást, hogy jótettekkel siessünk a közelgő Krisztus elé; Ő pedig egykor jobbjára állítson minket országában, és mindnyájan együtt örvendjünk a boldog örökkévalóságban. Aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké.
AZ OLVASMÁNYHOZ
A pusztai vándorlás végén Bálaám a Szentlélek indítására átok helyett áldást mondott a választott nép fiaira, és prófétai jövendöléssel előre hirdette az eljövendő Megváltót.
A SZENTLECKÉHEZ
Urunk eljövetelére azzal készülhetünk fel, hogy fegyelmezetten, szentül és buzgón élünk a világon, és jótettekkel buzgólkodva alkalmassá tesszük magunkat megváltó kegyelmére.
AZ EVANGÉLIUMHOZ
A várakozás nem az unalom ideje, hanem az aktív felkészülésé. Minél tudatosabban készülünk, annál lángolóbb szeretettel tudjuk a várt vendéget fogadni.
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Testvéreim! serény buzgósággal készülünk Megváltónk születésének ünnepére. A meggyújtott gyertya fénye jelezze, hogy éber lélekkel, imában és jócselekedetekben virrasztva várjuk Isten érkezését.
- Áldd meg, Urunk, buzgólkodásunkat, hogy Neked tetsző és eredményes legyen a felkészülésünk.
- Növeld bennünk a hitet, hogy emberi értelmünket oda tudjuk hajtani a természetfölötti titkok ismeretére.
- Adj lankadatlan kitartást, hogy adventi jófeltételeinket hűségesen tudjuk teljesíteni.
- Olts szívünkbe igazi megtérést, hogy ne csak a bűntől legyünk mentesek, hanem igazi életszentségben éljük napjainkat.
- Engedd, hogy adventi felkészülésünk tegyen tökéletessé bennünket, és földi életünk végén örömmel találkozhassunk Jézussal.
Mennyei Atyánk, az egész emberiség sóvárogva várta a bűnből való szabadulást a Megváltó eljöveteléig, és mi most ünnepi lélekkel visszaemlékezünk erre a várakozásra. Engedd, kérünk, hogy ne csupán visszaemlékezzünk, hanem aktív felkészüléssel várjuk Szent Fiaddal való találkozásunkat. Aki Veled él és uralkodik, mindörökkön örökké.
forrás: Hankovszky Miklós
Az Advent = Úrvárás. az Ószövetségben az Isten ígéreteinek teljessége után sóvárgott a választott nép. A mi adventünk megemlékezés erről a várakozásról és egyben cselekvő felkészülés az Úr második eljövetelére. Így a próféták ösztönzése számunkra is szól, mert e felkészülés a bűntelen állapotot tételezi fel.
Felelősségünk tudatában természetfeletti reménnyel imádkozzuk a szent-mise Kezdőénekében:
KEZDŐÉNEK Zsolt 24, 1-3
Lelkem hozzád emelem, Uram,
én Istenem, benned bízom, ne valljak szégyent!
Ne ujjongjon ellenség fölöttem,
hiszen aki benned bízik, meg nem szégyenül.
FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! Felkészülten kell várnunk az Urat, mert nem tudjuk, mikor érkezik. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy amikor Urunk érkezik, tiszta szívvel állhassunk Elébe.
KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus Aki után sóvárogtak az Ószövetség szentjei:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Akinek eljövetelére virrasztva és imádkozva kell készülnünk:
Krisztus, kegyelmezz !
Jézus Krisztus, Aki megadod az erőt, hogy felkészülésünkben mindvégig állhatatosan kitartsunk:
Uram, irgalmazz!
AZ OLVASMÁNYHOZ
A bűn áthatolhatatlan szövevényével elfedi előlünk a kegyelem áradó fényét, megkérgesíti az emberi szíveket, a tévedés útjára tereli az életet. Esdeklő imádság a szentmise első Olvasmánya, amelyben az élő hit és bízó remény felemel a teremtő Istenhez, a mennyei Atyához, a könyörülő jóság Forrásához.
A SZENTLECKÉHEZ
Az Ószövetség Messiás-várása, mint a hit aktusa, megszerezte a megigazulás kegyelmét. Az Újszövetségben a megszentelő kegyelem Isten természetéből részesít. Ezért állandóan felkészülten kell várakoznunk Isten fiai dicsőségének megnyilvánulására, amikor testünk is részesül a megváltásban.
AZ EVANGÉLIUMHOZ
Jézus figyelmeztetése komoly intelem: Vigyázzatok! Virrasszatok! Imádkozzatok! Az Úr eljövetelére várakozzunk. Ez a három az aktív várakozás feltétele. A várakozás pedig felkészít az Úr eljövetelére.
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Testvéreim! A várakozás fogékonnyá teszi a lelket. Kérjük Urunkat, hogy az adventi várakozás készítsen elő a kegyelem befogadására és a lelki megújulásra.
- Add, Urunk, hogy az Anyaszentegyház második eljöveteledet várva, mindig kész legyen megújulni az igazságban és a szeretetben.
- Add, hogy papjaid hűségesen hirdessék eljöveteled örömhírét.
- Add, hogy békében vezessék népedet azok, akikre a földi hatalmat bíztad.
- Add, hogy az adventi szent időben bűneinktől megtisztuljunk.
- Add, hogy a rászorulóknak segítséget nyújtva, megéreztessük velük jóságodat.
Urunk, Jézus Krisztus! Kérünk, segíts minket, hogy az adventi előkészület folyamán megismerésedben gazdagodjunk, a szeretetben tökéletesek, tetteinkben feddhetetlenek lehessünk; Általad, Aki élsz és uralkodol, mind-örökkön örökké.
| ELMÉLKEDÉS |
Forrás: Ócsai József
"Isten az embert az ő képére és hasonlatosságára teremtette."
Kedves Testvérek!
Ez a Szentírás első kijelentése az emberről. Ez azt jelenti, hogy olyannak teremtett bennünket, hogy vágyakozzunk rá, mi az Isten képmásai, mert az élő képmás találkozni akar az eredetijével. És éppen ezért, mert Isten képmásai vagyunk Istentől kaptunk egy tulajdonságot. Ahogyan Isten végtelen, úgy mi is vágyainkban végtelenek vagyunk. Mindig a szebbre a jobbra, a boldogabbra vágyunk, sosincs megállás.
Ez a vágy önmagában rendben volna, hiszen Isten adta nekünk. Ám a bűn, a Sátán csábítása miatt ez a vágy megromlott. De az idők teljességében eljött Jézus Krisztus, az Isten Fia, akivel együtt lehet hordozni és kibírni ezt a végtelen utáni vágyat. Erre a Krisztusra várakozunk a mai vasárnappal elkezdődő adventi időben.
A bűnbeesés előtt ez az Istentől kapott végtelen utáni vágy tisztán volt meg Ádámban és Évában. Nem kellett azon gondolkodnia, hogy mi ez a feszítő erő benne, mert békében és harmóniában élt Istennel és a teremtményekkel. Mikor a Sátán megkísértette Ádámot és Évát, akkor arra vetette rá őket, hogy határozza meg ezt a vágyat, s azt a megoldást sugalmazta erre, hogy "olyan akarok lenni mint az Isten". A Sátán természetesen rosszul határozta meg ezt a vágyat, mert helyesen azt jelenti, hogy "Istenné akarok lenni". A Sátán által megrontott vágya az embereknek ezután a teremtményekben keres kielégülést. A pénzben, a sikerben, a hatalomban, az élvezetekben. Valójában az embere ezekben is a végtelenséget és végső soron az Isten keresi, de helytelenül. A végtelen utáni vágyunk abban is megmutatkozik, hogy az ember végtelen tudásra törekszik - ami önmagában rendben van -, csakhogy ezt is helytelenül teszi: Isten nélkül akar tudni.
A Sátán nemcsak értelmünket, hanem akaratunkat is megrontotta: a végtelen szabadságra csábította. Ez abban mutatkozik meg, hogy az ember az élet és a halál urának tudja magát. Ennek legkisarkítottabb esetei a háborúk a gyilkosságok, az abortusz az eutanázia. Az ember Isten nélkül akar szabad lenni, pedig a szabadságnak egyetlen célja van, hogy az abszolút értékhez, Istenhez odatapadjon, hogy odaadja önmagát. Az emberi szabadság olyan mint az iránytű, ami nem azért van, hogy össze-vissza forogjon, hanem hogy mutassa az irány. A szabadságunk is azért van, hogy Istenre mutasson, Istenhez vezessen minket. Korunk nagy tévedése, mikor azt hiszik az emberek, hogy boldogságot a szabadág biztosítja. Pedig nem a szabadság, hanem a szeretet. Az az igazi szeretet, amelyben az ember nem is akar igazán szabad lenni: odaadja magát a másiknak mindenestül. Valahogy úgy, mint az igazi szerelmesek, akik mindig a másiknak keresik a kedvét, örömét, a másiknak akarnak kedvezni, kedveskedni tiszta szeretetből, és ebben leli örömét, ezáltal boldog.
Hogy hol kezdődik az igazi szabadág? Ott, ahol Mária ki tudja mondani: "Íme az Úr szolgálóleánya vagyok, legyen nekem a te igéd szerint." Ott amikor a Miatyánkban nemcsak mondjuk, hanem akarjuk is azt amit mondunk: "legyen meg a te akaratod!" s ezt tesszük azzal a tudattal, hogy nekünk az Isten mindig csak jót akar.
Láthatjuk tehát, hogy a bűnbeesett ember legnagyobb betegsége az Isten utáni vágy megbetegedése, melyet alapvetően a Sátán tesz tönkre bennünk. Az embernek erre a betegségére válaszol az Egyház liturgiája, mikor az adventtel, az egyházi év kezdetével, lilába öltözik a templom. A lila a bűnbánat színe: a bűnbánatra indít bennünket az Egyház. A bűnbánat nem pusztán egy formális gyónásban merül ki, mert közeledik a karácsony, s ilyenkor illik meggyónni. Sokan ezt úgy teszik, hogy annak semmi gyümölcse nincs. Az igazi bűnbánat kezdete az, hogy mondj ellene a Sátánnak, aki megrontja benned a végtelen Isten utáni vágyat és végső soron boldogságodat teszi tönkre. Ha nemet mondasz neki igazán, akkor mondhatod csak utána: hiszek benned Uram! Csak ezután mondhatod a szentmise énekével együtt: szent vagy, szent vagy, szent vagy!
Érdekes megfigyelni, hogy a keresztelésben, hogy a gyermek szülei közvetlen a megkeresztelés előtt hitvallást tesznek, de még ezelőtt háromszor ellene mondanak a Sátánnak, s annak minden csábításának, ellene mondanak a bűnnek, és csak ezután vallják meg a Szentháromságba vetett hitüket.
A bűnbánatra figyelmeztet bennünket az adventi idő nagy prófétája is, keresztelő Szent János: "Térjetek meg, elközelgett az Isten Országa! ... Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét!"
Az advent a bűnbánat mellett visszahelyez bennünket a választott zsidó nép kétezer éves várakozásába, mintha még nem testesült volna meg a Fiúisten. Ezzel is az igazi Isten utáni vágyakozásunkat szítja fel bennünk. De ezt úgy teszi, hogy az értelmünkre hat, gondolkodásra késztet és nem az érzelmeket korbácsol fel bennünk. Karácsonykor, a Fiúisten születésének ünnepén le kell ülni és gondolkodni kell, nem pedig érzelegni.
Sajnos manapság az Európai civilizációt - beleértve minket is - hamis érzelgések irányítják a karácsony megünneplésekor. A szeretet ünnepe alatt egy csillogó karácsonyfával, mértéktelen ajándékozással ünnepeljük meg a karácsonyt - két napig. Utána megy minden a régi kerékvágásban.
Karácsonykor gondolkodni kell! Elhiszed-e azt, hogy az a piciny gyermek, aki Máriától született, akinek csak biológiai funkciói vannak, az az Isten Fia? Elhiszed-e, hogy az aki a mindenséget összetartja, az most tehetetlen csöpp emberke? Elhiszed-e, hogy a halhatatlan halandóvá lett, hogy az örökké boldog most sír? Ebbe kell belegondolni karácsonykor, s a karácsokra való felkészüléskor. S ha ezeket valóba fölfogtad, akkor jöhetnek az érzelmek - de nem az érzelgések. Mert sírva kell leborulni Egyház gyermek előtt, hogy mérhetetlen nagy Isten közénk jött - Emberfiává lett.
Ezzel a helyes adventi lelkülettel készüljünk Krisztus Urunk születésének ünnepére. Annak születésére, aki egyedül tudja helyesen betölteni az Isten utáni vágyunkat. Igaz bűnbánattal és komolyan felkészült szentgyónással száműzzük életünkből mindazt, ami a végtelen Isten utáni vágyunkat elferdíti, hogy a bűnbánatban megtisztult lélekkel fogadjuk üdvözítő Urunk megtestesülését. Hozzuk meg a jócselekedetek gyümölcseit, mintegy születésnapi ajándékként odatéve az Istenember jászolához Imádkozzunk minél többet, ahhoz az Istenhez, aki egyedül tudja betölteni a végtelen utáni vágyakozásunkat. Ahhoz a Krisztushoz, akivel együtt lehet hordozni és kibírni ezt az Isten utáni vágyat.
Ámen
forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Hitoktatási felügyelősége.
Mk 13, 33-37
"Legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor érkezik az Úr!"
Hittan táborba készültünk a nyáron, júniusban. Már tavasszal elkezdtük a készülődést. Egymástól kérdezgettük, hogy majd ki jön. Év vége felé pedig azt tervezgettük, hogy majd mit viszünk magunkkal. Ahogy az indulási idő közeledett, egyre konkrétabban gyűjtögettük a hoznivalókat. Akkor már nemcsak terveket szőttünk. Volt egy elérhető cél, ami számunkra vonzó volt. Ha van egy kitűzött célunk, afelé indulunk, arra készülünk, hogy azt elérjük.
"Legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor érkezik az Úr!" Fenyegetés ez a mondat, vagy örömhír, segítőkész figyelmeztetés a diadal várásához való felkészülésre? Ki is jön el? Az Úr Jézus, aki kitárja az Atya kapuját. Jézus, aki legyőzte a halált, feltámadt. Ezért hisszük, hogy a halálon át jutunk az örök életbe, és mi is fel fogunk támadni. Jézus előre ment, hogy elkészítse nekünk a helyet az örök hazában. Az Atya háza a mi célunk. Mi most itt, akik együtt vagyunk, talán összeszorítva a padokban, csak zarándokok vagyunk. A földi életünk, bár ajándék önmagában, igazából az örökéletünkre való felkészülési időszak - lehet mondani emberi képzés. Nem mindegy, hogy hogyan használjuk fel az időt.
A tanév kezdetén ismerős férfi csengetett be a plébániára. Halálesetet jött bejelenteni. Felesége hirtelen meghalt. Két iskolás gyermekük ide jár hittanra. - Nehezen, de inkább sehogy sem fogja az értelem ezt a csapást. Ő sem értette, mi sem, hogy miért? Uram, miért pont Őt?
Senki nem tudhatja erre a választ ezen a földön. Egyedül az Atya az, aki minden szálat a kezében tart, aki látja a múltat, jelent és a jövőt. Ő az, aki mindent ismer, és mindent szeret. Bár nem tudjuk, hogy ki mikor kerül haza, mi elhiszzük, hogy nem kell ettől a pillanattól félni. Nem idegen házba megyünk, hanem az Atya házába. Hit segít abban, hogy az Atya jó, hogy minden valahogy jó lesz, hiszen az Atya szeret, Tőle kaptuk az életünket és hazavár az örök életbe. Ő jó, hiszen oda hívott meg, és a vele való együtt lét, a vele való boldogságunk a végső célunk: Ő a végső cél!
Egyetlen közösséggé összefonódva imádkoztunk a búcsúmisén a gyászmisén. Reméltük, hogy a váratlanul betoppanó Úr, éber szolgát talált. Egyedül ebből indulhat ki a reményünk. Meghívottak vagyunk. A meghívót minden ember megkapta már a fogantatásakor. Ettől kezdve elindulunk az Atya felé, hazafelé, az örök létbe. Hová is mehetnénk, mint az Örök Szeretet felé? Milyen szerencsések vagyunk mi, akik tudjuk, valljuk a meghívást és a figyelmeztetést is. "Legyetek éberek!" Azaz készen arra, hogy átlépjük a kaput. Mire vár haza minket az Atya? Arra, hogy birtokba vegyük a világ kezdetétől nekünk készített országot.
Mint bármilyen fontos esetre készülni kell. Az örök élet - bár oly messzire tűnik tőlünk, de arra is készüljünk! Megéri? Csak ez éri meg. Ez a legfontosabb.
Vizsgáljuk meg a mi éberségünket a kiengesztelődés szempontjából. Sietünk-e bocsánatot kérni? Néha könnyű lenne meggyónni, de nehéz odamenni ahhoz, akit megbántottunk: osztálytársunktól, szüleinktől, testvéreinktől. Az iskolában néha azért nehéz a hibáinkat elismerni, mert a másik gyakrabban megbánt minket.
Azt mondják, ha egy jó társaságba bekerül egy rossz gyerek, majd jobbá formálódik és fordítva. A többség hat az egyre. De mit gondoltok, mi lenne, ha a jó - ha kevés van is - hatni tudna, bárhová megy is? Krisztushordozó, fény lennénk! Akkor már itt eljönne Isten országa, és éberségünkkel másokat is éberségre serkenthetnénk. Ígérjük meg, hogy ebben az ádventi időben, Isten által megerősített erős akarattal, ezen fogunk munkálkodni!
forrás: http://www.katolikus.hu
Legyetek éberek! (Mk 13, 33-37)
a) Ma elég sokat foglalkoztat minket a kérdés, vajon mikor lesz világ vége? Mikor fog az Emberfia dicsőségben visszajönni, hogy ítéletet mondjon a világ felett? Jézus szavai egyértelmű választ adnak elgondolásainkra, amelyek a világ végének időpontjára vonatkoznak. Sem a napot, sem az órát senki nem ismeri, csak az Atya (Mk 13,34). Egy másik kérdéssel is gyakran találkozhatunk napjainkban. Vajon nem lesznek-e a közeljövőben olyan rendkívüli események, amelyek ha nem a világ végét fogják jelenteni, azonban olyan Istentől jövő jelek lesznek, amelyek megtérésre, bűnbánatra fognak felszólítani? Ezek lehetnek látványos, megrendítő katasztrófák is, amelyek éppen rendkívüliségükkel hirdetik Isten büntetését bűneinkért. Ezek természetüknél fogva bűnbánatra, megtérésre szólító felhívások is lesznek. Ezzel kapcsolatban elsősorban arra gondoljunk, hogy Isten nem hagyja magára a bűn útján járó embert sem, hanem sokféle módon hívja, kopogtat szívének ajtaján, hogy figyelmeztesse: rossz úton jár, térjen vissza Istenhez. Ilyen intő jel lehet a büntetés is. Nincs azonban biztos érvünk annak feltételezésére, hogy most olyan megrendítő katasztrófa vár az emberiségre, amely egyértelműen magán hordozza Isten felszólítását a megtérésre. Ezért inkább arra emlékeztessük magunkat, hogy az egyházi évben rendszeresen visszatérő időszakok, amelyekben a megtérés feladatát jobban hangsúlyozták a liturgikus szövegek, az evangélium szavai és az igehirdetés is. Ilyen időszak az adventi idő is. Ne kössük rendkívüli jelek várásához megtérésünket, hanem készüljünk tiszta szívvel Jézus születésének megünneplésére. Ebben mindig szükség van a bűnbánat lelkületére, amely megtérésre indít.
b) Ha a világ végének időpontját nem is ismerjük, hívő magatartásunkban mindig jelen kell lennie az éberségnek, amelyet az jellemez, hogy szívünk mindig kész Jézus fogadására. Ezt az éberséget Jézus a példabeszédben az ajtónálló példájával érzékelteti. A házigazda őt azzal bízta meg, hogy távollétében őrizze a házat. Ezért az a feladata, hogy folytonosan kísérje figyelemmel, kik jönnek be az ajtón a házba. Természetesen óvakodnia kell attól, hogy ne találja alva a házigazda, ha váratlanul megérkezne. Ezért szolgálatát egyforma éberséggel kell teljesítenie nappal és éjszaka. Hasonló lelkülettel várjuk Jézus eljövetelét. Közelebbről hogyan jellemezhetjük ezt? Először is annak felismerésével, hogy az ember bűneivel eltaszítja magától Istent. A próféta így panaszkodik Izajás könyvében: "Mégis te vagy a mi Atyánk... Megváltónk a te neved öröktől fogva. Miért hagyod Uram, hogy letévedjünk utaidról? Miért keményíted meg szívünket, hogy ne féljünk téged? Fordulj vissza szolgáid miatt, örökséged törzsei miatt!" (Iz 63, 16-17) Éber szívvel vizsgáljuk meg tehát, hogyan nyilvánul meg életünkben szívünk keménysége. Közömbösen hagy minket üdvösségünk ügye? Isten Szava unalmas, érdektelen számunkra? Közömbösen hagy minket a kérdés, vajon mi is lehet Isten üzenete hozzánk? Sok földi hiábavalóságra bőségesen van időnk. Istenhez fűződő kapcsolatunk ápolásáért pedig semmi áldozatot nem hozunk? Ne féljünk attól, hogy e kérdések nyomán őszintén szembesítsük magunkat lelkünk állapotával. Minél közömbösebbnek ismerjük fel magunkat, annál sürgetőbb, hogy ráébredjünk, mennyire szükséges törekednünk életünk megváltoztatására. Forduljunk Istenhez, aki Atyánk és Megváltónk. Minden más feladatunk eltörpül a mellett, hogy Istennek az őt megillető helyet biztosítsuk életünkben!
c) Szent Pál a korinthusiakhoz írt levelét egy mély értelmű jókívánsággal kezdi. "Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól." (1Kor 1, 3) Ezek a szavak most a lelki éberség újabb feladataira irányítják figyelmünket. A kegyelemnek és a békességnek üdvösségünk szempontjából különleges jelentése van. A kegyelem Isten jósága, amely abban nyilvánul meg, hogy Isten megajándékozott minket Jézus Krisztusban az üdvösséggel. Amikor hitünk segítségével megéljük ezt a megajándékozottságot, akkor Isten éltető közelségbe kerül hozzánk. Nagy örömmel és hálával ismerjük fel, hogy szeretete ajándékozó, elesettségünkből felemel a szeretet, és ezt Jézus Krisztus hozta közénk. A békesség az üdvösség csodálatos gyümölcse. Ez a bűnök megbocsátásában nyilvánul meg, és így az Istennel való kibékülésnek a következménye. Éberségünk ebben az összefüggésben azt jelenti, mindennél fontosabbnak tartjuk, hogy megtisztuljunk bűneinktől és így visszatérjünk Istenhez. Ez az éberség fogékonnyá tesz minket arra, hogy folytonosan ápoljuk az élő és bensőséges kapcsolatot mennyei Atyánkkal. Szent Pál úgy köszönti ezekkel a szavakkal a korinthusiakat, hogy jelzi, ők már ismerik ezeket a csodálatos isteni ajándékokat, és ő most csak emlékeztetni akarja olvasóit ezekre. Milyen jó lenne, ha adventi lelki fáradozásaink eredményeképpen rólunk is el lehetne mondani: ismerjük a kegyelem és békesség isteni ajándékait és élünk is velük! MK
Forrás: Vasárnapi Kalauz - http://www.piar.hu/pazmany
O: Az alázatos lélek imája: bárcsak megnyílna az ég, és mennyei Atyánk elküldené az üdvösséget.
S: A mi Urunk Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelére készülünk.
E: Mindig készen kell állnunk, mert nem tudhatjuk, hogy Urunk mikor érkezik.
Nem kell szégyenkeznünk, ha advent szokatlan érzéseket és reményeket kelt bennünk. Jelenünk sötét, nyomasztó, majdnem kilátástalan, de az advent jövőről beszél: a történelemnek még nincs vége, nem marad minden úgy, ahogy most van, még valami új vár ránk.
Hát akkor meneküljünk a zord jelenből egy szebb jövőbe? Krisztus nem arra bíztat, hogy napjainkból meneküljünk, sem arra, hogy egy szebb jövőről ábrándozzunk, hanem hogy éberek legyünk: munkára, amelytől a jelen földerül, emberibb s egyben istenibb lesz. Ezzel készüljünk Krisztus napjára!
Első olvasmányhoz / Iz 63,16-17.19;64,3-8
Az imádság Izajásnál (63,15-64,11) zsoltár, az imádkozó népe nevében Istenhez fordul panasszal, bűnei megvallásával, bizalommal, könyörgéssel. Jeruzsálem pusztulása, a Templom feldúlása (Kr.e. 587), a nép ínsége a babiloni fogságban: ezek nyomasztják a lelket. Isten -- úgy látszik -- elfordult népétől, de valójában Ő az Úr, aki bűnt megbocsát, és jövőt ád (Jer 29,11). "Mi Atyánknak" szólítjuk; Neki népe elsőszülöttje (2Mz 4,22), kivezette népét Egyiptomból, s Ő a "mi Megváltónk" mindörökre. Az ősatyák, Ábrahám és Jákob (Izrael) nem segíthetnek már, de él az Isten, s meghallja népe segélykiáltását. (63,16-17: 5Mz 1,31; 32,9; Jer 31,9; Oz 11,1 # 63,19: Zsolt 18,10; 144,5 # 64,3-7: 1Kor 2,9)
Válaszos zsoltár / Zsolt 80(79),2-3.15-16.18-19
Segítség és oltalom-kérés
Szentleckéhez / 1Kor 1,3-9
Az Ószövetség jámborai sem sejtették, hogy mennyire közel van Isten azokhoz, akik keresik Őt. S főleg azokhoz, akik hisznek Jézusban, és e hit szerint élnek. Ezt köszöni meg az apostol a levele kezdetén, amelyben különben kemény igazságokat kell mondania a korintusiaknak: életük botrányos, nem keresztényi, és nem gyakorolják a testvéri szeretetet. Értsék végre meg hivatásuk nagyságát, ami életük kezdete, közepe és végcélja! Minden napjukon máris ott van Krisztus végső megjelenésének jegye és követelménye. (1,5: 2Kor 8,7-9 # 1,6-7: 2Kor 6,10; 1Tesz 3,13; 1Jn 2,28 # 1,8-9: 1Kor 3,13; 2Kor 1,21-22; Fil 1,6.10; 1Jn 1,3)
Evangéliumhoz / Mk 13,33-37
A végidők leírásában Szent Márk célja éberségre intés. A kezdés rövid hasonlata hangsúlyozza: Vigyázzatok! Vannak oly őrök, kiknek méginkább dolguk a vigyázás: a "kapuőrző" az apostol és utódjai; de mindenegyes hívő felelős a rábízott munkáért. -- Várni az Úrra, az Eljövendőre -- ez nem élettelen jövőbe meredés. Az órát, amelybe Isten beállított minket, arra adta, hogy felelősségtudattal éljünk benne és vele. (Mt 25,13-15; 24,42; Lk 19,12-13; 12,38-40)
Szentségre várva
Az a parancsunk, hogy éberen virrasszunk: tisztán lássuk a valóságot, amiben élünk, és a tényeket, melyek felé haladunk. A nagy valóságot úgy hívják: Jézus Krisztus. S Ő máris velünk van, igéjében, Szentségében, testvérünkben.
Elmélkedés
Adventi várás
Az Advent várakozásteljes, sejtelmes idő. Jól illik hozzá az a novemberi, decemberi reggel, mely nem tud kibontakozni ködből s sötétségből; elnyújtja a lélek vágyát is. E hosszú elnyújtott keltegetés egyszersmind kikezdés; az egyházi év Adventtel kezdődik. Kópiázza a Krisztus előtti évek borongós homályát. Tehát várakozás, keltegetés, kikezdés, ezek az Advent jellegei, melyeket Szent Pál is említett: Nox praecessit, dies appropinquavit... tűnik az éj, hasad a nap; ébredjünk erőteljes, szent életre, mely Krisztus felé siet.
Várakozunk, mert az Úr jön; boldog a szolga, ki Urát várja. Vigília az élet, szent virrasztás; virrasztó éje az evangéliumi jegyeseknek: "Olajjal telt lámpák velünk, Jézus elé siethetünk". Virrasztó éje a nagy ünnepeknek, mikor Krisztust tényleg meglátjuk. Gót dómnak kapuzatában állunk; próféták, apostolok s az evangélium kerubjai várnak ránk; de a kapu még zárva van; az élet izgalma fut végig rajtunk. Expectantes beatam spem [várván a boldog reményt]... várakozunk, reménykedünk, szemünk az örök világosság kapuin függ... Jöjj el Úr Jézus.
Készülünk. Először is egy szent, kedves ünnepre, a kegyelmek, az ajándékok ünnepére, a szent Karácsonyra. Három gyakorlatra lesz gondunk: a) penitenciára, hogy tiszta legyen a szívünk; b) összeszedettségre, hogy valamint a természet most magába vonul és készül új tavaszra: mi is magunkbatérve jobban lássunk s erősebben akarjunk; c) a természetfölötti élet vágyainak ébresztésére: harmatozzatok égi magasok... Isten, én Istenem, hozzád ébredek... nem felejtlek.
Különösen pedig ismét kezdők akarunk lenni. Jézus buzdít: kezdj! Mint ahogy a napsugár sziporkázik a zúzmarás fák bóbitáin s ingerkedve süt be jégvirágos ablaktáblákon át szobánkba, mintha fölszólítana: kezdjünk hát élni; úgy Krisztus. Kezdjünk sokszor! Furcsa kívánság, de rendkívül fontos. A kezdetnek sajátlagos mozgalma s lendülete van. Még nem ismer fáradtságot s csalódást. Van kedve. Gondolj a kikelet kezdetére; hajt a százéves tölgy és bükk is: puhul, fakad a kenettől. Nem hajtana, ha kemény és száraz maradna. Az Isten keni föl a lelket... "propterea unxit te Deus..." a jó kedv kenetével "oleo laetitiae". Nagy a föladatunk; a kezdet kezdetén állunk. Szent Pállal, amik előttünk vannak, azok után törekszünk! (Prohászka: ÖM, 6:6; 14)
Forrás: Ádventi lista 2000
Nem mindegy!!!
Régi történet, talán igaz se volt, de mégis fontos.
A szegényeknek egy gazdag, nagygazda kedvezni akart. Felszólította, hogy jöjjenek, szedjék tele a zsákjukat gabonával, ingyen kapják, jön az ünnep, legyen kenyerük, vagy akár kalácsuk is.
Az egyik szegény megnézte milyen zsákja van, ahol lyuk volt rajta befoltozta. Még arra is vigyázott, hogy a legnagyobbat válassza, amibe valóban sok fér bele. El is ment és hosszú időre elegendő eleséggel tért vissza. Igaz, meg kellett őröltetnie, meg kellett dagasztania, megsütni is, de volt
miből.
A másik meghallva a hírt azonnal fogta a kamrája ajtajában ledobott zsákot és szaladt vele, hogy első legyen, hogy jusson neki. Tele is szedte a zsákját és indult "boldogan" haza. Igaz a szedésnél már észrevette, hogy milyen kis zsákot hozott. Alig több, mint egy tarisznya. Kiérve a gazda magtárából,
tapasztalta, hogy bizony nem is egy lyuk van a zsákján. Mire haza ért, majdnem üres volt a zsákja. Bizony jobban járt volna, ha nem siet, hanem rendbe teszi a befogadó zsákot és hosszú időre lesz élelme a kapott ajándékból.
Jézust várjuk. Tele "kamrával" jön. Nem mindegy, hogy mi milyen zsákkal lépünk elébe. Tudnunk kell, hogy a Karácsony ajándéka hosszú időre adhat lelki táplálékot, de akkor meg kell becsülnünk, aki adja és megfelelő készülettel kell elébe állnunk. Ez is az iránta való tiszteletünk és szeretetünk jele.
Milyen szép, ha az ajándékozó gazdagnak, szívünk kicsi, tőlünk telhető ajándékával kedveskedve köszönjük meg, azt a bőséges ajándékát!
A pásztorok, a napkeleti bölcsek ajándéka mi volt a Jézustól kapotthoz viszonyítva? Mégis feljegyezte az Írás. - "Bármit tesztek egynek, akár a legkisebbnek is, az emberek közül, nekem teszitek" mondta az Úr. Hát így milyen könnyű neki adni ajándékainkat.
KÉSZÜLJÜNK, VÁRJUK, AJÁNDÉKOZZUK, GAZDAG AJÁNDÉKAIT FELKÉSZÜLVE FOGADJUK!
Gyulay Endre megyés püspök
| EGYÉB |
Virrasszatok és imádkozzatok
(Szent Gály Kata)
imádkozni
bevonni téged életembe,
hogy minden tettemet
szeretet járja át
imádkozni
hogy ne váljak sivataggá
mint az a föld,
melyet nem hálóznak be vízerek
Forrás: Ádventi lista 2000
Azokban a napokban és abban az időben igaz sarjat támasztok Dávidnak, aki jogot és igazságot teremt az országban
Jön "Azokban..."? EZEKBEN!
Szem. Fül. Szív.
Kehely. Sötétség.
Harsány íz/hang.
Hegy. Völgy. Kard.
Kevesebb. Néha több.
Csönd. Kút. Figyelem.
Ige. Cselekvés. Övé.
Bennem. Bennetek.
Ima. Közösség. Veletek.
Szél. Öröm. Sugárzás.
Mag. Hajnal.
Várom? Hívom! SARJAD.
Marana tha! Jöjj el, Urunk!
forrás. magvető lista 2002
Iz 63, 16b-17.19b;64, 1.2b.3-8 Elrejtetted el?lünk arcodat
1Kor 1, 3-9 Semmi kegyelmet nem nélkülöztök, amíg Urunk megjelenésére
várakoztok.
Mk 13, 33-37 Vigyázzatok és virrasszatok
Advent - várakozás.
Új kezdet, új lendület lehetősége. S míg karácsonyra várunk, Krisztus második eljövetelére is várakozunk. Krisztus arcát akarjuk szemlélni. Felfedezni életünkben kegyelmét, és meglátni másokban ő magát.
Advent - útrakelés
Életünk zarándokút. Éppen ezért fontos tudatosítanom a célt. Hova is tartok, hova akarok eljutni. Advent elején megállunk, és előre tekintünk. A cél Isten országa, Krisztus arcát szemlélve juthatok el Isten országba. Megállok, és felmérem, hol tartok, hova jutottam az elmúlt időszakban, merre tart az
út, amelyen járok. kell-e irányt változtatnom, vagy jó úton járok-e, meg vannak-e az eszközeim, amelyeknek segítségével végigjárhatom az utamat. Mi az, ami hátráltat, amitő?l meg kellene szabadulnom.
Advent kezdetén érdemes megvizsgálnom, hogy mi az, amit még ma el kell kezdenem:
saját életemben
családomban - családommal
az egyházközségben
a munkahelyem - az iskolában.
Fulop Akos RM
Kobanyai Szent Csalad Plebania
