B ÉV, ÁDVENTI IDŐ, 4. VASÁRNAP

Bertalan atya kommentára

A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: Amint a tikkadt föld vágyódik az eső után, úgy szomjazza lelkünk az Istennel való találkozást. Adventben ezt a vágyat élesztgettük. Bűnbánattal készítettük az Úr útját, egyengettük ösvényeit. Ezen az úton megyünk az Úr elébe és ezen közeleg az Isten felénk. Egész életünk ádvent. A karácsonyi öröm, a szentáldozás kegyelme csak előíze az igazinak, amely utunk végén vár ránk, melyet Megváltónk készített nekünk.

ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: Az úton járók világossága Isten kegyelme. Napról-napra közelebb kerül hozzánk az Úr tanítása. Jobban megértjük szavait. Tanításában megtaláljuk az élet értelmét. A Szentírás szavai által is az Úr érkezik hozzánk.

FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Szűz Mária a Szentlélek közreműködése által lett Isten anyja. A Szentlélek kegyelme változtatja felajánlott testi lelki adományainkat végtelen értékű áldozattá. A Szentlélek kiáradása által kerültünk közelebb Istenhez. A Szentlélek munkálja bennünk a megváltásunkat.

ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Isten fiainak hívnak és azok is vagyunk. A szűz anya méhében hordozta a világ megváltóját, mi a lelkünkben hordjuk. Ha szavát elfogadjuk, kegyelmével közreműködve akaratát valóra váltjuk, általunk lép az embertestvérek közé, siet megváltásukra. A békesség és öröm ünnepe mélyítse el bennünk keresztény hivatástudatunkat.

Forrás: Ócsai József

Kedves Testvérek!

Advent IV. vasárnapjával már a küszöbön áll a karácsony ünnepe. Már csak néhány nap választ el bennünket tőle. Gyermekkoromban ilyenkor már izgatottan számoltam, hogy hányat kell még aludni ahhoz, hogy számomra akkor az év csúcspontja, a szenteste elérkezzék. Néhány nap választ el bennünket annak a Jézus Krisztusnak a születésétől, aki beteljesíti bennük a végtelen Isten utáni vágyat. Annak a Jézusnak a születésétől, aki éppen e vágy jegyében arra tanít majd bennünket felnőttként, hogy nem szabad másra vágyakozni, mint életszentségre. "Legyetek olyanok, mint a ti mennyei Atyátok!" - vagyis szentek.

Meghökkentő ez a kijelentés, mert úgy gondoljuk, hogy az életszentség a szentek, azon kivételes emberek feladata és adottsága, akiket mára sokszor teljesen életidegenül, giccsesen ábrázolnak egy-egy szoborral, vagy festménnyel, sápadtan égre szegezett szemekkel, mint akik már nem is itt a földön élnek. Az azonban, hogy az életszentség csak a szentek feladata, óriási tévedés, mert a szentté válás mindannyiunk feladata, vagy inkább lehetősége.

Thomas Merton, aki felnőtt korában tért meg, s lett később trappista szerzetes, még szerzetessége előtt, újságíróként az egyik barátja egy alkalommal neki szegezte a kérdést: "Mit akarsz az életedben?" Thomas Merton pedig szíve szerint válaszolt rá: sikeres újságíró szeretnék lenni, vagy esetleg tanársegéd valamelyik egyetemen, és persze jó katolikus. Mire a barátja a következő meghökkentő felszólítást szegezte neki: "Neked szentnek kell lenned!" Thomas Merton teljesen megzavarodott erre: "Dehát én nem lehetek szent!" A barátja nem hagyta magát: "Dehogynem, a szentséghez csak annyi kell, hogy az ember akarjon szent lenni."

Azt hiszem, hogy sokan szintúgy gondolkoznak a szentségről, mint az említett esetben Thomas Merton. Vallásos életük kimerül annyi minimumban, hogy eljárunk a templomba és törekszünk arra, hogy ne kövessünk el halálos bűnt. Úgy gondoljuk a hit további megnyilvánulásai a szentek, esetleg a papok feladata. Az igazság az, hogy nem is akarunk szentek lenni, pedig a szentté váláshoz csak egy kell, hogy akarjuk.

A kereszténység nem tan, nem ideológia, nem elmélet, hanem életforma. Ebben példánk Mária, akinek az emberiség sorsát eldöntő döntéséről hallottunk a mai evangéliumban. Évezredek múltak el az angyali üdvözlet óta, s már nem érezzük annak igazi súlyát. Azt, hogy Mária a teljes bizonytalanságba ugrott bele, mikor vállalta, hogy a Megváltó édesanyja lesz. Úgy gondoljuk, hogy a szenteknek könnyű volt mert eleve ki voltak választva. Nem, ez tévedés! Egy szikrányival nem volt több esélyük arra, hogy szentek legyenek, mint nekünk.

Az életszentség megvalósításában azonban egy óriási kísértés fenyeget rögtön bennünket: a farizeusi lelkület, amikor valaki csak színleg nagyokat imádkozik, s közben "hasonlatosak a fehérre meszelt sírokhoz, melyek kívülről szépek, de belül tel vannak undokságokkal".

Szemináriumi éveim alatt találkoztam olyan papnövendékekkel, akik csillogó szemekkel, hatalmas lelkesedéssel, készültek fel a papságra. Csak egy óriási hibájuk volt: nem papok akartak lenni, hanem főpapok, vagy esetleg tudós, mindenható papok. Életszentségüket megfertőzte az, hogy az Isten mellett még mást is nagyon szerettek az életben: a sikert.

Az életszentség az élő Istennel való kapcsolatban kezdődik. Az pedig leginkább a szentségekben valósul meg. Mindenekelőtt a szentmisében: mely egy nagyszerű találkozásra ad lehetőséget Krisztussal - ha engedjük. Szándékosan nem azt mondtam, hogy találkozás Krisztussal a szentáldozásban, mert az áldozásnak igazi értéke csak a szentmise közösségi ünneplésében nyilvánul meg. Ehhez pedig szükséges a helyes részvétel a szentmisén. Régen azt mondtuk, hogy misét hallgatott az ember, mert hiszen latinul voltak az imák, amit kevesen értettek, vagy csak jószerivel a pap. Ma, amikor magyarul hangzanak el a mise imádságai, azt mondjuk: szentmisén részt venni. S ez azt jelenti, hogy az imákba énekekbe kapcsolódjunk bele, nem pedig mást - a rózsafüzért, vagy más imádságot kell imádkozni a mise alatt. Ez egy nagyon rossz szokás, akiknél megkérdőjelezem azt, hogy részt vettek a szentmisén, még ha ki is jött áldozni. Ha a gyerekek esetében megköveteljük az, hogy figyeljenek a misén, akkor nekünk is példát kell adni azzal, hogy eltesszük a rózsafüzért és az oldalas imákat tartalmazó könyveket. Imádkozhatjuk ezeket is, de ne a misén.

Az életszentség megvalósítása tehát elsősorban egy élő kapcsolat az igazi Istennel. Ezen túl pedig jelenti az, hogy tudjunk a jelenben élni. A sátán mesterkedése az, hogy folyton a múlttal, vagy a jövővel foglalkoztat, arra irányítja figyelmünket és nem a jelenre, ahol feladataink vannak.

Vagy a régi kedves emlékeinken rágódunk állandóan visszasóhajtozva azokat, vagy pedig valami sérelmet vagy múltbeli hibánkat nem akarjuk elfelejteni sehogyse. Vagy pedig állandóan a jövőt tervezgetjük, attól rettegünk, hogy mi lesz holnap. Folyton belefogunk valamibe, de sose fejezzük be.

A jelenben kell élni, mert itt és most vannak feladataink. Most, minden nap tár fel valami lehetőséget az Isten, amivel közelebb kerülhetnék az életszentséghez, de ha folyton a múltba vagy a jövőbe tekintek, ezeket a nagyszerű lehetőségeket sosem veszem észre.

De mindjárt a jelennel kapcsolatban felmerül a másik kísértés: ha fel is ismerjük a jelenben a nagyszerű lehetőséget, de nem itt akarjuk megvalósítani azokat, hanem máshol. Nem azokkal az emberekkel, akik körülvesznek, mert úgy gondoljuk, hogy velük lehetetlen megvalósítani. Jézus nem egy álomvilágba, egy színeváltozott világba küld, hanem oda küld, ahol eddig is voltál, hogy ott valósítsd meg Isten Országát. Azokkal az emberekkel, akik itt és most körülvesznek téged.

"Legyetek olyanok, mint a ti mennyei Atyátok!" Ha össze akarjuk foglalni Jézus tanítását egy mondatba, akkor azt hiszem ebben minden benne van: szentekké kell válnunk. Az életszentséget csak akarni kell, a többit megadja az Isten. Mert amíg nem lesznek szent keresztények sorainkban, amíg nem lesznek szent papok, addig várhatjuk a nagy keresztény megújulást, mint a zsidók a Messiást. Ha jelent neked valamit keresztény hited - azon túl, hogy vasárnaponként itt vagy a templomban, hogy néha imádkozol -, akkor válaszd, akard az életszentséget!

Ámen.

Forrás: http://www.katolikus.hu

Szeretnénk Mária hitével élni (Lk 1,26-38)

a) Amikor Gábor arkangyal köszönti Máriát, ez a köszöntés tükrözi Mária méltóságát. "Örvendj Mária, kegyelemmel vagy teljes!" A köszöntés először is azt hirdeti, hogy Mária mennyire kiváltságos helyen van Isten színe előtt. A Magasságbeli ingyenes ajándékai teljesen elhalmozzák. Ezek nyilván nem anyagi javakat jelentenek. A názáreti otthon, ahol az angyal megjelent, egy rideg barlanglakás, a kisleány, akinek a köszöntés szól, szegényesen van öltözve, a helyiségnek igen egyszerű a berendezése. Mária Isten szeretetének határtalan gazdagságában él, ez tölti be szívét. "Az Úr van teveled." Ezek a szavak a messiási kor eljövetelének hírnökei. Szofoniás próféta hasonló szavakkal köszönti Sion leányát, Izraelt: (Szof 3, 14-17) "Izrael királya, az Úr közötted van." Az Ószövetség hívei ezeket a szavakat a messiási korra vonatkoztatták. Amikor az angyal Máriát köszönti és a próféta szavait fűzi hozzá: "az Úr van teveled," ezzel azt jelzi, hogy a régen várt korszak, amelynek az lesz a jellemzője, hogy az Úr velünk van, most megérkezett.

b) Az angyal ezután megadja a magyarázatát, hogy mi az oka a nagy örömnek és mi Mária különleges kiválasztásának a célja. Az égi hírnök hírül adja a Magasságbeli Fiának a születését, aki egyben Dávid fia. Ezek ószövetségi messiási címek voltak, amelyekkel nem járt föltétlenül együtt az isteni mivolt jelenléte. Lukács azonban a következő szavakkal gondoskodik arról, hogy olvasói erre is felfigyeljenek. A következő szavak a Szentlélekről szólnak, a Magasságbeli erejéről, és Isten Fiáról. A 35. versben olvassuk: "A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged, ezért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni." A Szentlélek száll rád és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged, ezek azonos értelmű kifejezések. Emlékeztetnek minket először is a Teremtés könyvének első soraira, ahol arról olvasunk, hogy Isten lelke lebegett a vizek felett, itt volt az első teremtés mozgatója. Lukács szavaival azt akarja értésünkre adni, hogy most újra a teremtő Lélek van itt jelen, ő a szerzője az új teremtésnek Máriában.

c) Amikor Mária beleegyezik abba, hogy Isten teremtő, megváltó és a megtestesülésre irányuló céljai megvalósulásának eszköze legyen népének szolgálatában, ezt igazi hite tette lehetővé. Valószínűleg nem volt tisztában mindennel, hogy beleegyező szavai mit foglalnak magukban. Lukács beszámol arról, hogy zavarban volt és csodálkozás volt szívében, nem értett meg mindent, de szívében fontolgatta ezeket a szavakat. Ez a csodálkozás és fontolgatás hosszú imádságos elmélyedést jelentett, olyan imádságot, amely az élő és mindent megalapozó hit felé irányította. A hitben való további elmélyedésre Mária is rászorult. Bűntelensége nem tette feleslegessé azt az elmélyült imádkozást és elmélkedést, amelynek gyümölcse volt azután hitének további erősödése. Nem értett mindent, mégis hitt, ez a magatartása hősies és vonzó példája minden ádventi keresztény várakozásnak.

Forrás: Vasárnapi Kalauz - http://www.piar.hu/pazmany

O: Dávid királysága a családjából származó Messiás révén szilárdan áll mindörökké.
S: Krisztusban nyilvánvalóvá lett, és beteljesedett Isten üdvözítő szándéka.
E: Isten megígéri a Megváltó születését, aki Király mindörökké.

Sok embernek Isten a "Mindenható" és semmi más. A Szentírás is Isten végtelen hatalmáról, nagyságáról és fönségéről szól. De e mellett ott van sok más nyilatkozat, s főleg azt ne feledjük, hogy a biblia a földi ember gondolkodásmódját követi, és a hallgatóság nyelvét használja. Kezdetben ez a hatalom úgy jelentkezik, mint ami megkülönbözteti az Istenséget a "gyönge, halandó" embertől. Később Isten hatalmát és nagyságát gyöngeségben nyilvánította ki: Jézusunk születésében, életében és szenvedésében.

Ha Isten titkához közelebb akarunk jutni, gyökeresen meg kell változtatnunk elképzelésünket hatalomról és nagyságról. Át kell alakítanunk eszméinket, az erőszakot mint "erőt" elvetni, hogy a tehetetlenségben, mintegy a szeretet apró tényeiben ismerhessük meg Isten hatalmát.

Első olvasmányhoz / 2Sám 7,1-5.8-11.16
Isten, ki Egyiptomból kihozta a népét, és a Sínainál szövetséget kötött vele (2Mz 20,2;24,3-8), Dávidot népe királyává tette. Dávid az Ő választottja, az Ő kedves "szolgája" (2Sám 7,5), az, aki más módon, de Mózes feladatát folytatja. Dávid épít majd templomot a frigyládának, amely jele Isten üdvözítő jelenlétének népe közt. Isten nem szorul kőtemplomra; Ő jelen van minden helyen és minden embernek. Maga Isten fog Dávidnak "házat" építeni, vagyis családját fönntartani az idők beteljesüléséig, addig, míg Szűz Mária világra hozza Dávid igazi trónörökösét. (1Krón 17,1-15 # 7,1-3: 5Mz 12,9-10; Zsolt 132,1-5 # 7,8-11: 1Sám 16,11; Zsolt 78,70-71; 89,4.28-30 # 7,16: 2Sám 23,5; Lk 1,32-33)

Válaszos zsoltár / Zsolt 89(88),2-3.4-5.27 és 29
Dávid házának kiválasztása

Szentleckéhez / Róm 16,25-27
A rómaiakhoz írt levél Istent dicsőítő himnusszal zárul, Istentől egyedül kapja az evangélium meggyőző és megváltó erejét. Isten hozta létre a szent közösséget, Ő ad erőt neki, hogy értse a jóhírt és aszerint éljen. Az Ószövetségben csak utalás volt Isten szándékaira, de az evangéliumban a titok kinyilvánult. Fia elküldésével Isten belenyúlt a történelembe; most minden nép az Ő népe, kiket a hitre meghívott. Nyilván, Isten az emberiség problémáit nem iktatta ki a világból, nem mutatott külső, látható hatalmat. De képessé tett bennünket, a "kereszt dőresége által", hogy ezután nyomorúságunkat megértsük és legyőzzük. (Ef 3,20-21; 1Kor 1,8; Kol 2,7; 1,26-27; Ef 3,3-12)

Evangéliumhoz / Lk 1,26-38
Isten a Dávid királynak adott ígéretét, -- túl minden emberi hűtlenségen, -- beteljesítette. Végérvényesen betöltötte Jézusban, Dávid fiában. Nem kellett ehhez Istennek semmilyen hatalmi eszköz, csak egy kellett, a Szűz beleegyezése, kit Ő szemelt ki arra, hogy a Megváltó Anyja legyen. És Mária, képviselve az egész emberi nemet, kimondotta az Igen-t. (1,26-28: Mt 1,18; Szof 3,14-15; Zak 2,14 # 1,31-33: Iz 7,14; 2Sám 7; Iz 9,6 # 1,35: 2Mz 24,15-16; Lk 9,34 # 1,37: 1Mz 18,14; Jer 32,17)

Szentségre várva
Mária hite lehetővé tette, hogy Isten örök Igéje emberré legyen, és közöttünk lakozzék. "Íme, ez Isten hajléka az emberek közt! Ő közöttük fog lakozni, és azok az Ő népévé lesznek!" (Jel 21,3)

Elmélkedés
"Küldeték... Istentől" (Lk 1,26). Isten akart édesanyától születni, hogy mindnyájunkkal közölje önmagát. -- Az Ige emberré lévén, azt az emberi természetet, azt a páratlan, krisztusi lelket fölemelte magához... Anyától születvén, az édes Szent Szüzet istenanyai méltóságra emelte... Közülünk való lévén, mindnyájunkat testvéreinek ismert el, Isten-testvéri méltóságra emelt. Mily dicsőség, mily öröm: Isten, Isten-anya, Isten-testvérek együtt! E vérből serkentünk, kunyhókból emelkedtünk ily méltóságra. Ezt is át kell élni s át kell élvezni.

"Üdvözlégy malaszttal teljes." Éva a paradicsomban találkozik a sötét angyallal, a Szent Szüzet szobájában keresi föl a világosság angyala. Az nem fél, ez óvatos és tartózkodó; ott a kígyó zörög, itt angyali szépség hódít mély tisztelettel. -- Nézd a Szent Szűznek áhítatba merült arcát, harmatos, csillogó szemét; tekints lelkének elzárt kertjébe; szebb "paradisus" az, mint ahol a kíváncsi Éva áll; az Isten gyermekének mélysége, együgyűsége. E kedves vonásokat kópiázom, mikor az örvendetes olvasót imádkozom, elmerülök beléjük, s átviszem lelkembe.

"Ne félj Mária"... mondja az angyal. Bizalmatlankodni jó, mert sokféle szellem jár ki-be az ember lelkében, s jónak látszik, ami rossz, s természetesnek, ami bűn, mert egyoldalúan nézzük, szuggesztiók alatt állunk. De mikor alázatos és erős vagy, akkor ne félj, hogy csalódol. Ez a lelkület kizárja a kaprict, a szeszélyt, az erőszakos, ösztönös lelket; ugyancsak kizárja a félelmet. Az Isten angyalával szemben légy bizalmas, mint Jákob; a sötétségével szemben bizalmatlan, mint Jób. Alázódjunk meg úgy bűnösségünk s gyarlóságunk fölött, hogy az Isten segélyére való tekintetből ugyanakkor bátrabbak, lelkesebbek legyünk. Ami az embert élettelenné s gyávává teszi, az nem az Isten szelleme.

"Kegyelmet találtál az Úrnál." Tetszettél neki; ő teremtett úgy, hogy megnyugodhassék benned, s te élvezed e mennyországot. Nem lépsz ki belőle soha. -- Nekem keresnem kell ez elásott kincset; sokszor kerülő utakon jutok el csak ismeretére; -- akkor fogom föl, hogy mily jó, mily édes, mikor hiányát érzem. Szeress, Uram, engem is; add, hogy megtaláljalak téged. Szeress úgy, hogy ne oltsa ki hideg lelkem szeretetedet. Szeress és vonzz hathatósan. (Prohászka: ÖM, 6:44; 64)

+

"Malaszttal teljes"
"Üdvözlégy, malaszttal teljes!" Haragszunk a malaszt szóra, s helyébe rakjuk a kegyelmet: mintha ezzel érthetővé tettük volna a titkot! A kegyelem épp azért félrevezető, mert van köznyelvi jelentése is: de milyen szegényes! Az a kegyelem vagy malaszt, amelyben Mária részesült, nem a bűn és a büntetés elengedése, hanem sokkal több annál. Az a Lélek vezette, nevelte fogantatásának pillanata óta, aki most egészen árnyékába veszi, s teremtő hatalmával elindítja benne Jézus életét.

Sokan sokféle embert megtapsolnak, dobogóra állítanak. Rendszerint a teljesítményükért: tudósokat, művészeket, űrutasokat, sportolókat. Mi keresztények Gábor angyal köszöntő szavát ismételgetjük, s legmelegebb gratulációnkat Máriának tartjuk fönn, aki nem teljesítményével szárnyalta túl a többi embert, hanem kegyelemből kapott többet mindenki másnál. Milyen alázatos elsőség ez! (Jelenits: Betű és lélek, 17)

+

Óh bűnös, el ne csüggedj, minden bajodban Máriához menekedj! Hívd Őt segélyül, mert ez az Isteni Akarat, hogy Ő (Jézusa kezibül), minden szükségben legyen oltalmad. (Nagy Szent Vazul)

+

Tisztaság
A sértetlen szüzesség angyali ajándék, rothandó testben az Örök Romolhatatlan mása. -- Ki tagadná: a szűzi élet mennyei, e földön csak azóta lelhetni, mióta Isten embertestbe szállott le. -- Szüzek: értetek angyalok küzdenek, mert angyalok erkölcsével vitézkedtek. -- Illő, hogy minél szűzibb a leány, annál alázatosabb. Alázatnak legyen mesternője, ki a szűziségnek hirdetője. (Szent Ambrus)

+

Tisztátalanság
Mihelyt elkezd valaki buján élni, igaz hitét is lassan elfecsérli. (Szent Ambrus)

Angyaljárás

Amikor reménytelenségbe vagyunk, vagy nem tudjuk eléggé megérteni mi is számunkra az Advent, a Krisztusvárás, a megváltás, megjelenik Gábriel angyal és elhozza nekünk is az örömhírt: "Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldása rajtad van. És mi is miként Mária, megdöbbenünk ezen a beszéden, de nekünk is szól az Úr "Ne félj, mert kegyelmet találtál az Istennél. Íme öröm lesz benned, ez az öröm Jézus, aki nagy lészen és a Magasságos Fiának hívják majd. "Miként Mária mi is megkérdezzük "Hogyan lehetséges ez hiszen bennünk a sötétség, bűn, békétlenség, harag, reménytelenség, félelem, feszültség... honol. Az angyal majd így válaszol "A Szentlélek száll te rád és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged, ezért amit lelkedbe hordozol, szentnek hívatik, Isten Fiának. És íme mások is, akik a világ szemében a békétlenség fiai, magukba hordozzák ezt az örömet, mert Istennél semmi sem lehetetlen." Mi is Máriával mondjuk ki: "Ímhol az Úrnak szolgálója, legyen nekem a beszéded szerint" és ENGEDJÜK MEGSZÜLETNI SZÍVÜNKBE AZ ÖRÖMÖT, JÉZUST.

Mikor ez az öröm betölti bensőnket mi is mondjuk: "Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjongjon megváltó Istenemben, mert rátekintett alázatos szolgájára. Lám mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas és Szent az Ö neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. Karja bizonyságot tett hatalmáról."