A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: A köznapok megkopott, elhasznált ruháit felcseréltük az ünneplővel. Ma lelkünket is ünneplőbe öltöztetjük. A bűnbánat megtisztítja, az imádság Istenhez emeli. Mindig bátran kérjünk. Isten mindent megad, ami lelkünk javára válik.
ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: Figyelemmel hallgassuk a szentírás és a szentbeszéd szavait, hátha éppen ma hív bennünket az Isten buzgóbb követésére.
FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Az ajándékozás a szeretet kifejezése: az ajándékkal mintegy önmagunkat adjuk oda. Aki elfogadja, nemcsak az ajándékot, az ajándékozót is birtokolja valamiképpen. Az áldozat is ajándékozás. Amikor áldozatunkat bemutatjuk, elismerjük, hogy Isten tulajdona vagyunk, de magunkat szeretetből, önként adjuk oda.
ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Isten maga az öröm és ezt sugározza közelsége. Megörvendeztetett tanításával, jelenlétével, nekünk ajándékozta Fia testét, Örvend a szívünk, mert meghallgatta imádságunkat, kéréseinket. Örömmel teljesítjük és fogadjuk minden nap szent akaratát.
Mk 1,21-28 - „Ámulatba ejt”
Ezzel a szakasszal kapcsolatban beszélhetünk Kafarnaumról, beszélhetünk Jézus tanítói tevékenységéről, sőt beszélhetünk gyógyító és ördögűző tevékenységéről is, de az igazi kulcsa ennek a szakasznak az „ámulatba ejtés”.
Jézus Tóra tanítására vonatkozik ez a kifejezés először. Bármely képzett zsidó ember taníthatott a szombaton a zsinagógában, de a vendég mindig megelőzte a megszokott soros férfitanítót. Jézus Kafarnaumi zsinagógában történt szerepléseiről több történet is tanúskodik, mindegyik megtöri a zsinagóga szokásos rendjét. Nem ismerjük a felolvasott szakaszt, sőt a tanításról sem tudunk meg semmit, csak a tanítás hatásáról. Jézus lenyűgöző szónok, egyéniség, akit nem korlátoz a közvélemény, a zsinagógai hallgatóság elvárásai. Ahányszor csak Jézus szövegmagyarázatáról beszélnek az evangélisták, mindig észrevehető, hogy megtalálja a szöveg mondandójának lényegét, és az ihletett szöveg ihletett megvitatója lesz a nyilvánosság előtt. Jézus bátran gondolkodik és gondolkodtat a szövegről. Az embereket pedig mindig megragadja, lenyűgözi a gondolkodás ereje.
Jézus azonban nem elvont gondolkodó. A történetben találkozik egymással Jézus kettős szerepe az elméleti tanító és a gyakorlati tevékeny Jézus. Amit tanít azt csinálni is tudja.
Sok megdöbbentő történetet olvastam a gonoszságról. A 17. századi német irodalom pedig rengeteg horror-történetet írt le az ördögről. Manapság a TV-s pszicho-horror korszakában a hétköznapi ember nem hisz az ördögben, ezért a történetnek az ördögűző részének magyarázatával van a legtöbb problémánk. Nem csak azért, mert a démonizált ember többet tud Jézusról, mint az elragadtatott hallgatóság, vagy a tanítványok, hanem azért is mert Jézus evangéliumi felség címeit hibátlanul felmondja.
Jézus azonban hatásosan száll szembe a gonosszal. Ez pedig nem miden elméleti tanító sajátja. Számos lelkipásztor küszködik azzal a problémával, hogy ámulatba ejtő prédikációra képes, de a közösségen belül, vagy kívül élő gonosz emberi hatásokat csak elszenvedni tudja, megszüntetni nem. Pedig igen sok esetben jó lenne ezeket az embereket kigyógyítani ebből a betegségből, gonosz fanatizmusból, megszállottságból.
Mindegyik evangélista szóhasználata mitológikus ebben a kérdésben, de a démon a gonosz bevezetésével olyan finom megkülönböztetésre képesek, amelyre a mi felvilágosult terminológiánk képtelen. Mi vagy ördögnek, gonosznak kiáltunk ki valakit, vagy a gonoszság kérdését pszichológiai magyarázatokkal jelentéktelennek állítjuk be. Szívesebben beszélünk lelki betegségről, pedig valóság, az ember képes gonosszá válni. Sőt még magukat nagyra tartó gyakorló keresztények is képesek magukban mérhetetlen gonoszságot hordozni. Néha a lelkiismeret vizsgáló ember megretten attól, amikor önmagát meghökkentően gonosz indulatok birtokosának kell vallania. A legfájdalmasabb valóság, hogy a teológiai műveltség nem őriz meg a gonoszságtól. A műveltség csak rafináltabbá teszi a gonoszságot, de nem kevésbé veszedelmessé.
Az evangélista, nem egyszerűen új teológiai közönséget akar toborozni magának Jézusról szóló ámulatba ejtő történeteivel. Ezt inkább az apokrifek teszik, amikor az apostolokkal Jézus csodáinak fantasztikusabbakat és hihetetlenebbeket tétetnek. Az evangélista érzékeny hallgatóságot keres, partnereket arra, akik képesek önmagukban és másokban a gonoszság ellen küzdeni. A keresztény közösségben ugyanis éppen úgy megjelenhet a gonoszság, mint a kafarnaumi zsinagógában a megszállott. Jézus ámulatba ejtő intellektuális tanítását a gonosz elleni fellépés elhanyagolásával, vagy a gonoszság jelenlétének tagadásával nem lehet hatékonyan hirdetni. Sőt az sem tudja hirdetni hatékonyan, akiben a gonoszság munkálkodik. Nyilván tudták ezt az evangélisták is, ezért rögzítették Jézus tanító és gyógyító tevékenységét. Gyakorlati tanítást adva, mit kell tenni Jézus követőinek.
