A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: Az ember oltalomra szorul. Életét, egészségét veszély fenyegeti. A bűn és a kísértés a lélek életére tör. Hitetlenség, kétségbeesés, gyűlölet a legfőbb eszményeinket döntik romba. Istenhez menekülünk, házában oltalmat keresünk. A gondviselő Atya jósága biztos kősziklája ingatag életünknek.
ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: A szentírás számunkra nem csupán ősi, irodalmi emlék és érdekesség, hanem az Isten üzenete is a hívő emberhez. Isten kegyelme világítsa meg elménket a megértésre, erősítse akaratunkat az elhangzott ige követésére.
FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Hálaadásunk bemutatásakor megköszönjük Istennek, hogy meghívott fiainak családjába, tanított, bűneinket ismételten megbocsátotta. Hálát adunk, mert részesülhetünk Krisztus halálának érdemeiben.
ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Oltalomra leltünk Isten házában. Tétova hitünk megerősödött, ingadozó bűnre hajló akaratunkkal együtt. Isten békéje tölti el szívünket. A szeretet cselekedeteivel viszonozzuk Atyánk kiáradó jóságát hétköznapjainkban.
A részvét erény, amelyen a magasabb rendű ember, az "Übermensch" csak gúnyolódik. S valóban, a részvét nem "jövedelmez". Jézusnak sem volt belőle haszna. De épp ebben rejlik ennek az erénynek emberi nagysága! "Együttérzés": ezt már szívesebben halljuk. De így vagy úgy, az a kérdés, hajlandók vagyunk-e arra, hogy embertársainkat komolyan vegyük ínségükben, nyomorúságukban, hogy megértéssel legyünk feléjük, hogy segítsünk valamiben nekik. "Boldogok az irgalmasok..."
Evangéliumhoz / Mk 1,40-45
Jézus csodái a hatalmát és a közelgő Isten-országát jelzik. De ne felejtsük el közben az emberi és személyes vonatkozásait sem. Jézus melegszívű ember, és ahol emberi nyomort lát, elfogja a részvét, és kötelességének érzi, hogy segítsen. A leprások, a kiközösítettek is közelébe kerülvén megérzik emberi jóságát és a gyógyítás isteni erejét. Miért viselkedik hát keményebben Jézus a mai evangélium kiközösítettjeivel szemben? Ez titok. Az is föltűnő, hogy Jézus megtiltja a csoda hirdetését (gyakran előfordul a Márk evangéliumban)! Mitsem használ az embereknek, ha Jézus csodáiról kíváncsiságukat legeltetve hallanak, sőt ha éppen magukon tapasztalják a csodát -- amíg Jézus személyének titkához el nem jutnak. (Mt 8,2-4; Lk 5,12-16 # 3Mz 14,1-32)
Szentségre várva
Jézusé a hatalom, Ő pedig teli van részvéttel. Hozzá tódulnak mind, akik nyomorúságukkal senki máshoz nem mehetnek. Nekem is szabad az utam Őhozzá, a Szentségében magát tárja elém. Vajon nyomoruk terhével hozzám jöhetnek-e szerencsétlen felebarátaim?
Elmélkedés
Isten megértő szeretete
"Jézus részvétre indult iránta, kinyújtá kezét és megérinté." "Oh Uram, én a te szolgád, a te szolgád és szolgálód fia vagyok. Szétszakasztottad bilincseimet: dicsérő áldozatot áldozok neked. Szívem is, nyelvem is téged dicsérjen, s minden csontom ezt kiáltsa: Uram, ki hasonló hozzád? Szóljanak, Te pedig felelj és mondd, kérlek, lelkemnek: Én vagyok üdvösséged."
Mi voltam, és jaj, milyen voltam én?
Van-e bűn, amit cselekedettel, vagy ha nem: beszéddel, vagy, ha ezzel sem, gondolattal, vagy legalább szándékkal el nem követtem? Te azonban Uram, jó voltál hozzám, megkönyörültél rajtam. Megmérted halálig leromlásomat, s jobbod fenékig kiürítette szívemből örvénylő gonoszságomat.
S mi volt e változás?
Az, hogy immár teljességgel elszakadtam mindentől, amihez azelőtt ragaszkodtam, s arra igazítottam akaratomat, amit Te akartál. Jaj, hol volt annyi időn keresztül akaratom szabadsága? Micsoda mély és titkos rejtekből került most egy pillanat alatt elő, hogy belehajtsa nyakamat szelíd igádba s hátamra rakja könnyű terhedet, én Krisztus Jézusom, segítőm és megváltóm?! (Szent Ágoston: Vallomások, 9:1)
+
Jézusnak hatalma van
Az a leprás, aki Jézusnál gyógyulást keresett, megszegte a szabályokat: egészen közel merészkedett Jézushoz. De aztán letérdelt előtte, s bizakodó szavával hitvallást tett Jézus isteni hatalmáról. Amikor -- a Királyok könyve szerint -- a szíriai Naamán keresett leprájára orvoslást Izraelben, s megérkezett királya levelével Izrael királyához, az így kiáltott: "Hát Isten vagyok én, hogy halált vagy életet tudjak osztogatni?" (2Kir 5,7) Ez az evangéliumi leprás hitte, hogy Jézusnak van hatalma erre, csak akaratán múlik, hogy meggyógyítsa őt. (Jelenits: Betű és lélek, 42)
+
Bűnbánat
Vétkeztél? Siess, mosd le bűnödet a szentegyházba'!
Ahányszor elcsúsznál a piacon, tán újra nem állsz lábra?
Éppúgy: bűnöztél -- bánd meg mielőbb hát, és ne csüggedj!
Remény hajt! Újra bűn ha jön, új bánatoddal űzzed!
Ne ess közönybe! Hív erény! Az örök jók még várnak!
Bukdácsolsz, -- Mester orvosol; gyógyít bűnvalló bánat!
Vagy görnyedt vén, s még vétkezvén? Fuss Hozzá, szívből bánva!
Mert vár rád itt az Orvos Ház, nem rideg börtön zára!
Nem törvényszék, hogy életed elveszejtsék,
de kegyelem, bocsánat: rád örök Jóság árad!
Mondd bűnöd el: az Úr az, aki rád figyel.
Mondd: "Csak Előtted vétkezém,
Gonoszat orcádba vetém!"*
Törődött szívvel míg a bűnit vallja bánat:
Jön Égből mindig új kegy, új bocsánat...
(Aranyszájú Szent János: Bűnbánatról, 3. homília)
(* Zsolt 50,6)
+
Új teremtmény
A mulandókat nem szeretni; szívünkkel, legmélyéből, alázattal Istenünk és testvérünk elé borulni; a nyomorgóknak magunkét széjjelosztani; másét korántsem megóhajtani; barátainkat Istenben szeretni -- ez amaz Új Teremtmény! (Nagy Szent Gergely)
+
Szabad vagy nem szabad akarat?
Az egyszerű szó: "Köszönöm" mindig tüntetőn kiáll, mint a determinizmus cáfolata. Azt sugallja: tettek valamit nekünk, amit hagyhattak volna meg nem téve. (Sheen)
a) A leprás beteget a Szentírás bűnösnek tekinti. Betegsége Isten büntetésének a jele, amit súlyos bűne miatt érdemelt meg. Elsősorban ezért volt tisztátalan és nem mehetett be Jeruzsálembe. Mivel fertőző betegség volt, ezért mindenki kerülte azt, aki ebben a betegségben szenvedett. Belőle csak nagyon ritkán gyógyult meg valaki, ezért az ilyen gyógyulást hasonló csodának tartották, mint amikor Isten halottat támaszt fel. A beteg csak akkor térhetett vissza az emberek közé és imádkozhatott együtt másokkal, ha a pap gyógyultnak nyilvánította és bemutatták érte a hálaáldozatot.
b) Amikor az evangélium beszámol egy leprás meggyógyításáról, először az tűnik fel, hogy Jézus megengedi a betegnek, hogy közelébe jöjjön. A leprásoknak ugyanis az volt a kötelességük, hogy már messziről felhívják a figyelmet helyzetükre és ha ezt nem tették meg, akkor kövek dobálásával tartották őket távol. Amikor most térdre borul Jézus előtt és azt kéri tőle, hogy gyógyítsa meg, ezzel megvallja emberfölötti, isteni tekintélyét. Jézus megkönyörül rajta. Megérintette és közben e szavakat mondta: "Akarom, tisztulj meg!" Hatására azonnal megtisztult a leprás sebeitől. Ebben nemcsak Jézus együttérzése jut kifejezésre a beteg iránt, aki ilyen nyomorúságos körülmények között tengeti életét, hanem a bűnös iránti könyörülete is megnyilvánul. Itt most Isten büntetésének és könyörületének egyaránt tanúi vagyunk. Ebben a kapcsolatban azonban egy nagyon felemelő igazság tárul fel előttünk. A lepra mint Isten büntetésének a jele figyelmeztet minket arra, hogy vegyük komolyan Isten akaratát. Ha letérünk arról az útról, amelyet ő jelöl ki számunkra, ennek súlyos következményei lehetnek. Isten szeret minket, de nem komolytalanul, hanem komolyan. Ez azt jelenti, komolyan vesz minket és tetteinket. Komolyan helyteleníti, ha rossz úton járunk, de még komolyabban veszi és értékeli, ha figyelünk akaratára és azt követjük. Ez a kép nagyon alkalmas arra, hogy irányítása mellett szívünkbe tekintsünk és feltegyük magunknak a kérdést: Hogyan élünk, mit akarunk életünkkel? A kép arra indít minket, és arra segít is, hogy minden megalkuvás és kifogások, mentegetőzések nélkül tekintsünk vissza múltunkba: hogyan éltünk, hogyan értékeljük tetteinket? De segítséget nyújt ahhoz is, hogy ugyanilyen világosan megismerjük, milyen értékük van azoknak a szándékoknak, terveknek, amelyeknek irányítása mellett jövőnket akarjuk alakítani. Egyéniségünket, boldogságunkat nem szabad félteni Isten akaratától, mert ő éppen ezt akarja számunkra. Jobban kell félni magunktól, akik bizony hajlamosak vagyunk arra, hogy magunkkal szemben nagyon elnézőek legyünk. Szent Ágoston figyelmeztet: "Isten jobban kész arra, hogy neked adjon, mint te arra, hogy ezt elfogadd. Ő jobban akarja irgalmasságát gyakorolni veled, mint te azt, hogy megszabadulj attól az irgalmasságtól, amelyet te gyakorolsz magaddal szemben."
c) Amikor tehát igyekszünk komolyan venni Isten akaratát és ennek irányítása mellett értékelni életünket, ez megfelelő feltételeket biztosít ahhoz, hogy komolyan és eredményesen nézzünk önmagunkba. Lehetőségünk van arra, hogy rádöbbenjünk: önzésünk, vágyaink irányítása mellett milyen távol került életünk Istentől. Ez a felismerés azonban nem visz minket reménytelenségbe vagy kétségbeesésbe. A leprás beteg meggyógyításának másik tanítása ugyanis nagyon bátorít minket. Jézus irgalommal néz rá. Ismeri bűneit, tudja, hogy ezek jelen vannak életében, sőt ez okozta nyomorúságát. Érdekes, hogy a leprás meggyógyításának néhány nagyon ősi szövegtanúja szerint Jézus nem irgalommal, hanem haragosan néz a betegre. Ezek a szövegváltozatok jelzik, hogy Jézus a leprásban a bűn hatalmának és a halálnak jelenlétét látta. (J. Kremer) Ha Jézus tudatában volt is ennek, mégis irgalommal fordul feléje. Megengedi a betegnek, hogy közelébe jöjjön. Most nem kell a beteget kődobálásokkal elűzni az emberek környezetéből. A beteg pedig a bűn jelenléte ellenére is letérdel Jézus előtt, így kéri, hogy tisztítsa meg. Jézus pedig teljesíti kérését. Így jut kifejezésre ebben a csodálatos gyógyításban nemcsak Isten irgalmas szeretete a bűnös iránt, hanem megbocsátása is. Igaz, ehhez szükséges feltétel, hogy az ember elismerje bűneit és könyörögjön a megbocsátásért. Ha ez a feltétel teljesül, akkor Jézus megbocsátó szeretetével felemeli a bűnöst. A leprás meggyógyításából látjuk, ez nem azt jelenti, hogy megmarad nyomorúságos helyzetében, de Isten most már nem tekinti bűnösnek. Jézus érintésére a leprás megtisztul betegségéből, eltűnnek sebei, arcán nincsenek többé jelen a fekélyek. A bűnbocsánat tehát a teljes ember megújulása, hatására szívünk gyógyul meg a bűn betegségéből. Csodálatos Isten megbocsátó, felemelő irgalma, ahogyan ez Jézus gyógyító cselekedetében itt megnyilvánul! Egy vonását azonban még mindig nem említettük eléggé. Isten nemcsak kész a megbocsátásra, ha ezt kérjük, hanem folytonosan kopogtat is szívünkben. Nem haragosan, nem szigorúan, hanem szeretettel és kitartóan. Így folytonosan megtérésre hív minket: "Olyan hatalmas mindenható jósága, hogy ő képes arra, hogy a rosszból is jót alkosson." (Szent Ágoston) MK
Emberi kapcsolataink
A lepra fertőző betegség, Jézus korában gyógyíthatatlan volt. Ezért az elkülönítés. Ugyanakkor úgy tekintettek a leprásra, mint Isten büntetését viselőre, mint akit Isten is elhagyott. nem csak elkülönítés, hanem megvetettség is osztályrészük volt.
Jézus azért jött a világba, hogy mindenkin könyörüljön. A test mellett a lelket is gyógyítja, és a mai világban elsősorban leginkább a lélek gyógyítására van szükség, ehhez kérjük erejét, kegyelmét.
Ma leprások nincsenek, maga a betegség gyógyítható. Mégis számtalan olyan helyzet van, ami kitaszítottá teszi az embert. Sok előítélet dolgozik mindannyiunkban, amelynek gyökere egy régi seb, vagy egy általánosnak tűnő tapasztalat. Sokan elfordítják fejüket, ha bajba jutott embert látnak. A másik oldal viszont, hogy a tényleges segítséget nehéz megtalálni. Azt, hogy hogyan tudom valóban felemelni az elesettet, hogyan tudom útnak indítani a jó, az Isten felé.
A mai világ individualista. Nem csak a lecsúszottak, a peremen lévők felé fordul nehezen a mai ember, hanem sokszor a másik, a hozzá hasonlóan élő felé is nehezen fordulnak sokan.
Néhány éve egy padon fekvő mellett órákon át mindenki elment, és 8 óra után derült ki, hogy nem részegről van szó, hanem az illető rosszul lett. és meghalt.
Apró jelei ennek a kicsiny segítéség nyújtás elmaradása, a másikra való oda nem figyelés, a türelmetlenség,
Határozzam el ma, hogy kihez fordulok, kit keresek meg. Akit esetleg már régen láttam, akit talán megbántottam vagy megbántottnak érzi magát.
Jézus akarja gyógyítani emberi kapcsolatainkat.
