II. János Pál pápa Szent Fausztina nővér magánkinyilatkoztatásai alapján 2000-ben ezt a napot az isteni irgalmasság vasárnapjává nyilvánította.
A Föltámadt Krisztusba vetett hitből élnek a tanítványok: az egyesek élő hitéből és a közös hitből. Ez a hit csodálkozás és öröm, hála és hűség. Egyben szükség és aggodalom is, hogy elviseljék a tanítványok, ami nekik a legnehezebb: az elkülönülést közösségtől, közös istentisztelettől és Isten-dicséréstől, közös föladatoktól, közös örömöktől; hisz a hitre meghívatás egyben közösségbeli meghívatás is.
Evangéliumhoz / Jn 20,19-31 A hét első napján, vasárnap támadt föl Jézus, és jelent meg tanítványainak. Ahogy az első teremtés, úgy ez a második is Isten szavával és életalkotó Lelkével kezdődik (1Mz 1,2). Az isteni Lélek ereje a rend és szépség világát alkotta az őskáoszból. Ugyanaz a Lélek győzi le most a tudatlanság és bűn zűrzavarát, teremt új embert, az apostoloknak adott bűnbocsátó oldó-kötő hatalommal is. Ez a Lélek ad nekünk kegyelmet, hogy Tamással higgyünk Abban, akit szemeink még nem látnak! (Mk 16,14-18; Lk 24,36-49 # 20,19-20: Jn 20,1; 16,16.20-22 # 20,21-23: Jn 17,18; Mt 16,19; 18,18 # 20,29: 1Pt 1,8 # 20,31: Jn 3,15; 1Jn 5,13)
Szentségre várva Jézus szavai és "jelei" (csodái) nem a múlté, jelen vannak Egyházában és szentségeiben. Hozzánk is szól ma az Úr: "Békesség nektek!" Ő maga a mi békénk. Tamás apostoltól tanuljuk a hit válaszát, míg a szent testet érintjük: "Én Uram és én Istenem!"
Boldogok akik hisznek (eretnekség ellen) Mint már mondtam, az Egyház megkapván e tanítást és e hitet Krisztustól, világszerte hirdeté, mégis úgy megőrizé, mintha csak egy ház lenne. Éppígy a hitet úgy hiszi, mint aki egylelkű és egyszívű.... Mert más és más a világnak nyelve, de a hagyománynak tekintélye egyazon és egyhitű. Sem a germánok közti egyház nem tart más hitet-hagyományt, sem ibérek vagy kelták közt, avagy a messzi keleten, Egyiptomon és Líbián, vagy kik lakoznak e világ legközépi földtáján [200 előtt már így elterjedt a hír! "Legközépi táj" = India? vagy épp Róma?
Mint Isten műve: égi Nap csak egyazon a tájakon, a földön szerte: úgy a Hit meghirdetése bárhol is: ragyog-világít bárkinek, ki Igazságra szomjazik.... Nagy Polikárp, kit oktatott az apostolok ön-szava, sok Krisztus-látottal beszélt, lőn Smyrna város püspöke, apostoloktól tétetvén! Én láttam őt még ifjontan; hosszú kort megért a szent, vénen hagyá ez életet, mint dicső fénylő vértanú... Egyszer eretnek Marcion véle találkozván megszólítá: "Megismersz ugye engemet?" És Polikárp ígyen válaszolt: "Megismerlek még, igenis, te Sátán első szülöttje!"... Nem kell keresned másfelé az Igazságot: Egyháznál oly könnyen Őt te megleled! Apostolok, -- mint bankba dúsgazdag, -- Őnála mindent letettek, ami az Igazságot illeti. És bárki, aki szomjaz rá, ihat Őtőle életet (Jel 22,17). Egyház az Élet kapuja, mind a többi rabló és tolvaj, kit gonddal el kell kerülni, míg nagy buzgóan ápolni, amit az Egyház tárol itt! S ragaszkodjunk az igazhit ránk hagyományozott kincséhez! Nos hát? ha bármin vita kél, nem kell legősibb Egyházak kútfőihez futnunk vajon? Apostolokkal ismerős helyektől nemde kérdenünk, mi tiszta, biztos a vitán? S ha apostolok nem hagytak írást ez ügyről mireánk? Ugye, hogy hagyomány rendjét kell követnünk, amint azt kézről-kézre leadták, akikre ők bízták reá!? (Szent Iréneus híres szövege: Deposítum Fidei = Hit-letétről)
Tamás hitetlensége többet használt hitünknek, mint a többi tanítvány hite! Ahogy tapintja Krisztusát s meggyőződik a hitben, szétfoszlik mind a kétség, szilárdul tőle a mi hitünk. Tehát a kétkedő tanítvány, ki érinté a Szent Sebeket, lesz erősítő tanúság a Föltámadás mellett! (Nagy Szent Gergely)
Hit és kötelesség A hit dolgában semmiképp se várhatjuk változásnak, vagy [eltérő] fejlődésnek vagy bármi módosításnak lehetőségét. A Hitvallás, a Krédó örökre ugyanaz marad! (VI. Pál pápa)
A hit őrzése püspöki kötelesség Vajon a püspökök szabadon taníthatják-e, ami leginkább tetszésükre van a hit dolgában, vagy azt, amitől úgy várják, legtetszetősebb bizonyos ma dívó nézetek követőinek, kik minden hittan ellenzői? Bizonnyal nem. A püspökségnek legfőbb dolga és kötelme, hogy szoros hűséggel továbbadja Krisztusnak eredeti, valódi üzenetét! Az igazság teljes egészét, mit Ő nyilatkoztatott ki, mit Ő bízott rá apostolaira, mint az üdvösséghez okvetlen szükségeset! (VI. Pál pápa)
A hitről Nem gyakorolva hitünk sorvad s meghal hamarosan! -- Az igazságnak nemcsak az az árulója, ki megtagadja, hanem ki nyíltan meg nem vallja! (Szent Ambrus)
Sértetlen igaz hit hatalmas oltalom, senki hozzá nem tehet, el senki belőle nem vehet: mert ha nem egy és ugyanaz, megszűnt már hitnek lenni az. (Nagy Szent Leó)
Világfiak mi mást gondolhatnak, csak azt, hogy bolondot játszunk, attól futva, amit úgy óhajt a világ, s mitől ők futnak, azt mi vágyjuk. Olyanok vagyunk, mint bohócaik, komédiázók, kik tótágast járva föltűnést kihívnak! Vidám egy játék, igen, a miénk, de illedelmes, fontos és csodás! Gyönyörködik rajta azoknak szeme, kik lesik az egekből. E szűzies, buzgó hit a játékot játssza, ki elmondja az apostolokkal: "Látványossága lettünk mi az angyaloknak s embereknek!" (Szent Bernát)
Napi Igehelyek
ApCsel 4,32-35
A hívek sokaságának pedig egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott semmit sem a magáénak a birtokából, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy erővel tettek tanúságot Urunknak, Jézus Krisztusnak feltámadásáról; és bőséges volt a kegyelem mindnyájukban. Nem is volt közöttük senki szűkölködő, mert mindazok, akiknek földje vagy háza volt, eladták, s az eladott dolgok árát elhozták, és az apostolok lábához tették. Mindenkinek annyit osztottak ki, amennyire kinek-kinek szüksége volt.
1Jn 5,1-6
Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született. És mindaz, aki szereti azt, aki szült, szereti azt is, aki tőle született. Arról ismerjük meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük, és parancsait teljesítjük. Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek. Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot: a mi hitünk. Ki más győzi le a világot, mint aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek az, aki tanúskodik arról, hogy a Lélek igazság.
Jn 20,19-31
Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: ,,Békesség nektek!'' Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. Aztán újra szólt hozzájuk: ,,Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.'' Amikor ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: ,,Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.'' Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívnak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. A többi tanítvány elmondta neki: ,,Láttuk az Urat!'' Ő azonban így szólt: ,,Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalára nem helyezem, én nem hiszem!'' Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött a zárt ajtón át, megállt középen, és így szólt: ,,Békesség nektek!'' Azután azt mondta Tamásnak: ,,Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő!'' Tamás azt felelte: ,,Én Uram és én Istenem!'' Jézus erre azt mondta neki: ,,Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.'' Jézus még sok egyéb jelet is művelt tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket pedig azért írták le, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és a hit által az ő nevében életetek legyen.
