1Kir 19, 19-21
Elizeus követi Illést, mert felismeri az Isten hívását.
Mt 5, 33-37
Beszédetek legyen igen-igen, nem-nem!
Isten, Krisztusban kiengesztelődött a bűnös világgal. Nem tartja számon vétkeink sokaságát. A régi ember tettei elmúltak és valami új valósult meg. A Krisztusban újjászületett ember már az igazság szolgája, mely szolgálat szabaddá teszi.
"Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek, sem az égre,... sem a földre... Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való."
A mai evangéliumi rész, rövidsége ellenére, nagyon fontos üzenetet tartogat számunkra. Ne esküdjünk. Egyáltalán ne esküdjünk. Beszédünk legyen nyílt: "igen"-t és "nem"-et mondjunk, hogy ne érthessenek
"félre" bennünket. De semmilyen körülmények között ne esküdjünk, "se égre, se földre, se Jeruzsálemre, se a tulajdon hajszálunkra". Mivel egyetlen hajszálunk színét sem tudjuk megváltoztatni, mivel az
emberiséget kódoló gének titkaiba nem vagyunk képesek belépni és bármit is megmagyarázni, jobban tesszük, ha nem esküdözünk.
"Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek, sem az égre,... sem a földre... Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való."
Aki esküdözik, az feszültségét árulja el. Belső nyugtalanságát és - gyakran - gerinctelenségét, egy-egy "nagy szóval" próbálja ellensúlyozni. Szavának, gyerekes bizonygatással akar nyomatékot adni. "Péter erre már esküdözni és átkozódni kezdett: 'Nem ismerem azt az embert!' Azon nyomban megszólalt a kakas." (Mt 26,74). A "nagy szavak" hatnak. Elhiszik nekünk azt, amit mi magunk sem hiszünk el.
Aztán lassan mi is kezdjük elhinni azt, amit mások elhisznek nekünk, de amiről egészen pontosan tudjuk, hogy hamis. Kész az ördögi kör. Frusztráció. Az önkontroll és az önbecsülés elvesztésének a kezdete.
"Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek, sem az égre,... sem a földre... Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való."
A bizonygatások és esküdözések útvesztőiből ritkán találnak ki az "áldozatok". A tények olyanok, mint a hegyre épült város, mint az égő gyertyafény. Contra facta non valet argumentum. Tények ellen nem
használ a bizonyítás. És az esküdözés. Ezt gyakran elfelejtjük. Egy olyan társadalomban élünk, amely egyre jobban elvárja azt, hogy "nagy szavakkal" dobálózzunk. Hozzá vagyunk szoktatva az "esküdözések" kaotikus világához. Aki nem fogadkozik, esküdözik, annak alig-alig hisznek. Aki nem csahol együtt a "falkával", azt egyszerűen kizárják a sorból. A "falkának" kellenek a "nagy szavak", még akkor is, ha kis tettek követik. A "nagy szavak" nyugtatnak és elaltatnak. A krisztusi logikának, ellenben, inkább tettekre van szüksége. "Én pedig azt mondom nektek..." Gyümölcséről (és nem szavairól) ismerik meg a fát. A "jó gyümölcsöt" termő fa nem lehet "rossz", miképp a "rossz gyümölcsöt" termő fáról sem mondhatjuk azt, hogy "jó". Ezt gyakran elfelejtjük és a körülöttünk levő kultúra még fel sem hívja
tévedésünkre a figyelmet.
Szócsatározásaink és a "nagy szavak" inváziója helyett fontoljuk meg kissé jobban az evangéliumot. Nézzünk felfele, például a csillagokra. Méltóságteljesen és biztosan "úsznak" a világegyetem végtelenjében. Isten csodálatos törvényei tartják őket a "szabályokhoz", a Természet csodálatos rendjéhez. Talán így nem süllyedünk bele egyre jobban és jobban esküdözésünk feneketlen örvényébe.
Szakács Ferenc Sándor
forrás: Magvető lista 2000
