b) A tanítványok teljesen üres kézzel indulnak el missziós útjukra. Milyen tanulságokat jelenthet ez számunkra? A kérdés azért is fontos, mert ma igen sok segítőeszközzel rendelkezünk az igehirdetésben a diaképektől a rádióig, televízióig. Az "üres kéz" képe arra hívja fel a figyelmünket: az igehirdetésben ma is az a legfontosabb, hogy ez hitelt érdemlő módon történjen. Mire gondoljunk ezzel kapcsolatban? Elsősorban a példaadó keresztény életre. Legyünk az eucharisztikus közösségeknek aktív tagjai, gyakoroljuk tudatosan a szeretetet, legyen bennünk folyamatos igény hitünk elmélyítésére. Amikor hitünkről beszélünk, a hitelesség követelményeit itt sem szabad figyelmen kívül hagynunk. Ez is hozzátartozik a példaadó keresztény élethez. Próbáljunk meg néhány szempontot felidézni ezzel kapcsolatban. Elsősorban Jézus személyét illetően fontos a hitelt érdemlő beszéd. Mitől lesz ez érdekes? Magunk számára is ez azzal függ össze, hogy Jézus személyében az Isten Fia élt közöttünk. Isten tevékeny szeretetét hozta közénk, segíteni akar minket, hogy megszabaduljunk bűneinktől, szegénységtől, hogy erősek tudjunk lenni a jótettekben. Ezeket a célokat olyan komolyan vette, hogy még életét is feláldozta értünk. Így tudunk általa megszabadulni bűneinktől, így tudunk az örök élet útján járni. Jézus ugyanis elsősorban azért jött közénk, hogy minket elvezessen a mennyei Atyához az örök életbe. A hiteles beszédhez Krisztusról, életünkről hozzátartoznak a szent írások, főleg az evangéliumok szeretete, ismerete. Hitünk érésének, felnőtté válásának útjához ugyanígy hozzátartozik a Szentírás, főleg az Újszövetség és benne az evangéliumok egyre elmélyültebb ismerete, szeretete. A hiteles keresztény beszédhez végül hozzátartozik az Egyház szeretete. Hogyan él, hogyan hirdeti az Egyház Krisztus evangéliumát? Hogyan hirdette a múltban, milyen értékes eredményekkel, amelyeket az Egyház bűnei sem tudtak meghiúsítani? Az Egyházban Krisztus él közöttünk a Szentlélek által. Az Egyház eredményes működéséhez, a hiteles tanúságtételhez első helyen tartozik hozzá a szeretet hiteles gyakorlása, a keresztény szeretetközösség jó példája. Erre még hangsúlyozottabban kell figyelniük azoknak, akik Krisztus evangéliumát hirdetik gyerekeknek, fiataloknak. Ez a legfontosabb mai alkalmazása annak a jézusi rendelkezésnek, hogy tanítványai kettesével induljanak missziós útjukra. (7.v.) Jézus korában ez a tanúskodás hitelességét húzta alá, amely két tanú egybehangzó tanúskodásával valósult meg. Ez a szempont ma is fontos, amelyet azonban a szeretet összhangjának kell kísérnie.
„Kezdte küldeni őket kettesével.”
Érdemes tehát az evangélium szövege mögé nézni és megvizsgálni, hogyan tanít és szervez Jézus. Módszerét egyrészt a rabbiktól örökli, aki tanítványokat választ ki magának. Ezekkel együtt él, együtt gazdálkodik és együtt mozog. Másrészt ahhoz, hogy együtt tudjon mozogni olyan keresztény tágabb baráti körre van szüksége, aki időnként befogadják nem csak Jézust, hanem a tanítványait is. Az is észrevehető, hogy ezek a keresztény házak egymással kapcsolatot tartanak, Jézus mondásait, csodáinak hírét, vitáinak végeredményét egymásnak tovább adják. A mai evangéliumi szövegből pedig az is világos, hogy Jézus kipróbálja tanítványait, hogy képesek-e művelni azt, amit Jézus művelt? Ez azt jelenti, hogy Jézus tudatosan törekszik hallgatóságának megszervezésére, ebben a szervezésben szerepe van a 12-nek. Vagyis Jézus közvetlen környezetében az egyház szó említése nélkül is szervezett közösség jön létre, egyrészt a hagyomány őrzésére, másrészt bizonyos karitatív célokra. Iskarióti Júdás kezeli a pénzt amellyel a szegényeket támogatják. Tehát ami a Pál által létrehozott egyházban szervezeti elemként jelenik meg, az folytatása annak, amit Jézus megkezdett.
Eddig ez a kérdés csupán teoretikus. Azonban ennek konkrét gyakorlati következményei vannak. Nem nevezheti magát igazán Jézus követőjének az, aki nem kísérelte meg valamilyen módon átadni a tanítását. A tanításhoz mindig kapcsolódik valamilyen egyház szervezés is. Nem lehet tehát arról beszélni, hogy elvégeztük a feladatunkat, ha meghallgattuk az Igét és hazamentünk, egyéni keresztény életet élni. Jézus követői abban a meggyőződésben éltek, hogy közösségüknek fontos szerepe van. Hitük, tanításuk, életmódjuk átformálja a társadalmat. Sőt feladatuk az, hogy átformálják a társadalmat. Olyan közösségeket hozzanak létre, amelyben a gonoszság és a bűn hatása kisebb, mint a világban.
Mindez számunkra is feladatot ad. Nem azt az egyszerű sémát, hogy a mai szöveg hallgatói kettesével menjenek és tanítsák másoknak. Hanem azt is, hogy visszahat az üzenet hitelességére, sőt Jézus megítélésére az, hogy nevében milyen közösségeket hozunk létre. Jézus evangéliuma nem csupán egy könyv, hanem egy szervezett közösségi gyakorlat, értékes szolgálat az emberek javára és Isten dicsőségére. Akkor működik az evangélium kovásza, ha a keresztények környezetében kevesebb a bűn, több a lelki gyógyulás. Ha a keresztény tanítás megvalósul és szervezett közösségekben működni kezd. Az atomizált városi társadalomban egyre többen igényelnek egy olyan közösséget, amely védelmet és hitet, ad nekik. A mobil társadalomban elsodródnak egymás mellől azok, akiket a vérségi kapcsolat fűzött össze és megmaradnak egymás mellett azok, akiket összeköt az élet és a halál azonos szemlélete, és az Isten kapcsolat ápolásának intenzív vágya. A lelki közösségek ezért családként, rokonságként működnek a városokban. Az így kialakult „lelki közösség” nem nélkülözi a szervezettséget és a szervezetet sem.
