A farizeusokról és szokásaikról hallottunk a mai vasárnap evangéliumában. Mindjárt eszünkbe ötlik a farizeus szó hallatán a "farizeuskodik" kifejezés a hétköznapokból. Ezt a szót általában negatív értelemben használjuk, s nagyjából annyit jelent, hogy valaki képmutatóskodik. Kifejezésünk innen, az evangéliumból származik az igazi farizeusoktól.
Jézus súlyosan elmarasztalja a farizeusokat. A Szentírásban több helyen találkozunk azzal, hogy Jézus éles kirohanásokat intéz a farizeusok ellen. A Máté evangéliumban hétszeres jaj-t kiált a farizeusokra. Miért marasztalja el ennyire őket a szelíd Jézus? Hogy a farizeusokról és Jézus szembehelyezkedéséről pontos képet kapjunk, ahhoz ismerni kell a farizeusokat, hogy kifélék, mifélék voltak ők.
A farizeusok egy vallási pártot alkottak, melynek eredete a Kr.e. a 2. századra tehető. A farizeusok nemcsak a mózesi törvény előírásait igyekeztek mindenáron betartani, hanem azokat az aprólékos tilalmakat is, melyet később fűztek hozzá. Tökéletes zsidóknak tartották magukat és mereven elkülönültek azoktól, akik nem úgy gondolkodtak és cselekedtek, mint ők. A parancsok külső megtartása megfojtotta szívükben a szeretetet.
A farizeusok célkitűzésüket tekintve jónak indultak: megtartani azt a Törvényt melyről mag az írás úgy szól, hogy "Kinyilatkoztatás nélkül elvadul a nép, de boldogság a sorsa, ha a törvényt megtartja." Csak éppen menet közben megfeledkeztek a legfontosabbról a törvény szelleméről, a szeretetről. Megtartották a törvény betűjét külsőleg anélkül, hogy belsőleg azonosultak volna vele. Hamis buzgalmukban még több külső cselekedetet írtak elő. Ezek a külső cselekedetetek megtévesztették az egyszerű embereket, akik szerették őket, sőt szent embereknek tekintették őket. A farizeusok pedig visszaéltek ezzel a tekintélyükkel, úgy mondhatnám egyetlen kifejezéssel: visszaéltek a szent tekintélyével. Az egyszerű emberek próbálták utánozni őket, de nekik valahogy nem ment, s ez kissebségi érzést szült sok egyszerű, a jóra komolyan törekvő emberben.
Jézus nem véletlenül üzent hadat ellenük és szokásaik ellen. A történelem megmutatta: a legvadabb, és legsötétebb fejezetek íródtak mind az Egyház, mind az emberiség történelmében, amikor valaki, vagy valakik visszaéltek a szent fogalmával, tekintélyével.
Gondoljunk a Katolikus Egyház vitathatatlanul sötét fejezeteire, például a negyedik keresztes hadjáratra, amikor a keresztes hadakat a pénzéhes velencei hajótulajdonosok a keresztény Bizáncra uszították. Vagy gondoljunk a középkori királyok visszaéléseire, akkor, amikor a királyt közvetlenül Isten megbízottjaként tekintették. A visszaélésekre abban a légkörben, amikor volt idő a korai középkorban, hogy tekintélyes teológusok a királlyá koronázást szentségnek tekintették úgy mint a keresztséget, vagy az Oltáriszentséget.
Vagy az egyetemes történelemre gondolva gondoljunk a muzulmánok szent háborújára, amely mind a mai napig a kelet államaiban egymás ellen uszítja az embereket a szent nevében. S tulajdonképpen egyfajta módon a szent fogalmával játszottak és éltek vissza a XX. század két világháborújának uszítói. Láttam olyan képet az első világháború kezdetének időszakából a budapesti Hadtörténeti Múzeumban, amely Ferenc József uralkodót ábrázolta térdepelve, imádkozva, s alatta a felirat: "Ferenc József imádkozik a háború sikeréért". Ma már tudjuk, hogy valahogy nem jól imádkozott.
De hogy a szenttel való visszaélés mennyire megvan ma is, erre példa az, amikor megdöbbenve hallottam, hogy egyik évben augusztus 15-én Nagyboldogasszony ünnepén egy vezető politikusunk Mátraverebély-Szentkúton, ezen a szent helyen, politikai beszédet intézett a jelenlévő nem kevés imádkozni odaérkező embereknek. Nem az ellen a párt ellen van kifogásom, mert nem feladatom az igehirdetésben a politikai pártok értékelése: akármelyik párt tette volna meg, csak mélységesen el tudom ítélni ezért, s azokat a felelősöket is, akik ezt eltűrték.
A szenttel való visszaélés kísértése tehát mindig megvolt és meg lesz a történelem során. S ez nemcsak a hatalommal rendelkezők számára veszély, hanem minden ember számára. Persze itt is áll az, hogy ha egy ember kezében nagyobb hatalom van, ha több ember van rábízva, akkor nagyobb a felelőssége Isten és az emberek előtt. De rendszerint minden emberre vannak rábízva mások: rád is. A családod, a beosztottjaid, akikért felelős vagy.
Vallásos életünkben minden embert - beleértve engem és titeket is - fenyeget az, hogy jámboran imádkozónak mutatkozunk mindaddig, amíg a templomban vagyunk, s aztán élünk úgy mint bármely más ember. Ezáltal hamis vallásosságommal megtévesztem és lejáratom a hittől távol álló embereket. A kívülállók úgyis rövid időn belül rájönnek, hogy a viselkedés nincs harmóniában a belsővel. Vagyis "vizet prédikál és bort iszik" az ilyen egy közismert szólásmondással élve.
Számunkra mindig legyen figyelmeztetés Jézus tanítása, amit ma hallottunk: "kívülről semmi sem kerülhet az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat. Ez a sok rossz mint mind belülről származik és tisztátalanná teszi az embert."
Sose ítélkezzetek hát akár jó, akár rossz értelemben másokról a felületes külsőségek láttán. Sose törekedjetek a külsőségekre a jócselekedetek alkalmával, "mert mennyei Atyátok, aki a rejtekben is lát, megfizet nektek".
S végezetül kérlek benneteket, hogy imádkozzatok értem és minden papért, hogy abban a munkában, melyet Isten ránk bízott nehogy farizeusok legyünk, hanem amit olvasunk a Szentírásból és az Egyház tanításából azt higgyük, s amit hiszünk azt meg is tegyük.
Szívünk vallásossága (Mk 7,1-8, 14-15, 21-23)
Ha igazán Krisztus követői akarunk lenni, akkor az ő életét, tanítását kell szemünk előtt tartani és követni. Ha ezt megtesszük, szavain sokszor nagyon mélyen el kell gondolkoznunk. Erre ad indítást Jézusnak az a tanítása is, amelyet a mai evangéliumban hallunk. Amikor azokkal kerül szembe, akik a vallásos hagyományok szigorú megtartását hangsúlyozták, Jézus Izajás próféta szavait olvassa rájuk: "Ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol marad tőlem. Hamisan tisztelnek engem, tanításuk csak emberi parancs." (7 v.) Jézus saját szavaival azután hozzáteszi: "Isten parancsát nem tartjátok meg, de emberi hagyományokhoz ragaszkodtok." A Péter levél is figyelmezteti címzettjeit: "Hiszen tudjátok, hogy nem múlandó arany váltott meg öröklött, értéktelen életmódotokból, hanem a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak drága vére." (1Pét 1,18)
Jézusnak itt nagyon köznapi dolgok adják az alkalmat ahhoz, hogy Isten hamis tiszteletéről beszéljen. A tanítványok "tisztátalan" kézzel ettek, azaz étkezés előtt nem mostak kezet. Márk közli olvasóival, akik a zsidó szokásokat nem ismerték, hogy nagyon sok előírásuk volt, amelyek mind a tisztálkodással voltak kapcsolatban. Fontos vallásos előírások voltak, mert "isteni parancsoknak" tekintették ezeket. Mi adhatott komoly értelmet ezeknek a betartására? A tisztaság biztosítását szolgáló előírások nagyon fontosak voltak Izrael népének életében, ha védekezni akartak az egészségtelen életmódból következő betegségekkel szemben. Ha Isten azt akarta, hogy népe fennmaradjon, akkor ezeket a természetes előírásokat tágabb értelemben Isten törvényeinek lehetett felfogni. Amikor azonban ezeket az előírásokat olyan komolyan vették, hogy figyelmetlenségből, vagy feledékenységből történő megszegésüket bűnnek tekintették, amely megakadályozza Isten imádását, ezek csak "emberi parancsok" voltak. A törvényszegések következményei mégis nagyon megterhelték a vallásos életet. A külső törvényszegések félelmeket keltettek, a Lélek által táplált szabadság beszűkült. Így ezek a vallásos előírások inkább akadályozták a vallásos élet elmélyülését, mint segítették. Jézus nem elégszik meg azzal, hogy ezeknek a külsőséges előírásoknak a gyengeségeire rámutatott. Azzal kapcsolatban is tanítást adott, hogy mi az, ami valóban tisztátalanná tsz, ami alkalmatlanná tesz valakit az igazi Istennek tetsző istentiszteletre. A rossz igazi forrása a gonosz szív. "Teremts bennem tiszta szívet!", ezt az imádságot az Ószövetségből vettük át (51. Zsolt. 12.) Erre kell elsősorban figyelni, és nem a vallásos élet külső előírásaira. Az valóban nyugtalaníthat minket, hogy tiszta-e a szívünk, tiszták-e szándékaink. Ha a legsúlyosabb gonosz vágyakkal, mint amilyen a fajtalanság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, nem is kell magunkat vádolnunk, marad még elég sok veszélyes szívbéli tisztátalanság, amelyekre figyelemmel kell lennünk Jézus tanítása szerint. Birtoklási vágy, rosszakarat, alattomosság, irigység, rágalmazás, gőgösség, önhittség. Ezek a gonosz szívből származó rossz szándékok, amelyek megakadályozzák a békés emberi együttélést, ezek tesznek alkalmatlanná az igazi istentiszteletre.
Szenteljünk külön figyelmet szívünknek azokra a szándékaira, vágyaira, amelyek irányítják a közvetlen kapcsolatunkat Istennel. Jézus szavait itt is komolyan meg kell szívlelnünk. Általánosan jellemzi vallásos életünket a hagyományok tisztelete. Ezek különösen erősek a vallásos ünnepeinkkel kapcsolatban. Azt is mondhatjuk, minél nagyobb egy ünnep, annál inkább a vallásos hagyományok irányítják megünneplését. A karácsony igazi gyakorlati tartalmát az adja, hogy karácsonyfát állítunk otthonunkba, és azt feldíszítjük. Azután megajándékozzuk egymást. Ezek a hagyományok nem rosszak, de töltsük meg hívő tartalommal. A karácsonyfa adjon alkalmat arra, hogy megfogalmazzuk, megéljük a Krisztus születéséből származó hívő keresztény reménységünket, az ajándékozás emlékeztessen Isten ajándékozó szeretetére, amely Krisztusban lett igazi valósággá számunkra. A húsvéti hagyományainkat ugyancsak töltsük meg hívő élettel. A megszentelt húsvéti sonka, tojás emlékeztessen bennünket arra, hogy Krisztus kereszthalálával és feltámadásával megújult, újjáteremtődött életünk. Örvendezzünk, szívünkben éljük át minél teljesebben, hogy részesei vagyunk az ő feltámadásának. Ez a hívő életérzésünk, életszemléletünk legyen olyan erős, hogy mindennapi életünknek is meghatározó tényezője legyen. Minden vasárnap Krisztus feltámadását ünnepeljük, így most is időszerű, hogy ezeket a kérdéseket feltegyük magunknak. Jézus szavai további meggondolásokra is ösztönöznek. Ezek emlékeztetnek minket arra, hogy mik lehetnek szívünk gonosz vágyai, indulatai. Nem elég azonban szívünket tisztává tenni, hanem nemes krisztusi gondolatokkal, szándékkal is meg kell tölteni. Itt első helyen Isten szeretetére gondoljunk. Ezt azok a tettek táplálják, amelyekkel Isten mutatja meg, mondja el felénk irányuló szeretetét. A Szentírásnak, és benne elsősorban az Evangéliumoknak az adja meg a hívő előtt az igazi értékét, hogy bennük Isten mondja el nekünk, hogyan szeret minket. Ezért kedves számunkra mindig, újra és újra elolvasni főleg az evangéliumok beszámolóit, mert ezek Jézus Krisztus és a mennyei Atya mérhetetlen szeretetéről szólnak, ahogyan ez a Szentlélekben árad ki szívünkbe. MK
Aki nem vágyik sem vagyonra, sem hatalomra, aki sem embertől, sem haláltól nem fél, az megtámadhatatlan, az szabad ember. Alávetheti magát törvényeknek, lehet másoknak engedelmes, mégis szabad és független.
Jézus szabadsága függetlenség, világosság és jóság. Vannak olyanok, akik félnek, hogy éppen szabadságuk foglyává lesznek; inkább meglapulnak törvények és előírások fedezékében, ott nem éri meglepetés őket. Az ilyen engedelmesség sokszor önzés, mert önféltés és gyávaság. Aki szeretetből engedelmes, az szabad. Aki Jézushoz szegődik tanítványul, szabadságot tanul.
Első olvasmányhoz / 5Mz 4,1-2.6-8
Isten népe a törvényt nem súlyos teherként, hanem Isten ajándékaként fogadta, útjelzőül a népnek és egyénnek. Isten irányítását úgy akarja elismerni és követni, ahogy Isten adta. Semmit hozzá nem tenni, semmit el nem venni: ez ma is, akkor is érvényes, és nem rabszolgaság, hanem egyenesség és szabadság.
Az 5Mz 4,6-8-hoz: Más népek (egyiptomiak, görögök) büszkék lehettek filozófusaik bölcsességére, Isten népének kiválósága viszont a Törvény. Benne Isten bölcsessége, igen, maga Isten van népe közt oly módon, amilyet csak Fiának emberré válása és a Szentlélek leszállása múlhatott fölül. Bennünket keresztényeket gondolkozóba ejthet, hogy a hívő zsidóság ma is még a "Törvény örömének ünnepét" üli. (4,1-2: 5Mz 5,1; 6,1; 8,1; 11,8-9; 3Mz 18,5 # 4,6-8: Zsolt 19,8; Sir 1,14-16; 5Mz 4,32-34)
Válaszos zsoltár / Zsolt 15(14),2-3.3-4.5
Lelkiismeret kérdései
Szentleckéhez / Jak 1,17-18.21-22.27
Isten, mindenek teremtője ("a csillagzatok Atyja": Jak 1,17) teljesen tiszta lényében, és egyértelmű működésében. Nem állít csapdát nekünk. Istentől csak jót kapunk, ez a hit kijelentése. Ez olykor látszólag ellentétben áll tapasztalati tényekkel, de ezek helyes magyarázatát belátja az, aki megkapta Isten legnagyobb ajándékát, "az Igazság Igéjét": Jézus Krisztus evangéliumát. A szentlecke második felében ehhez egy intés csatlakozik: A keresztény, aki eljutott a hitre, megkeresztelkedett, és vele "új teremtéssé" lett, s a tetteivel igazolja azt. Mindig nyitott szívvel hallgassa az igét, és fordítsa tettekre! (1,17-18: Mt 7,11; 1Mz 1,14-18; Zsolt 136,7; Iz 55,11; 1Pt 1,23; Jn 1,12-13 # 1,21: 1Pt 2,1-2; 1Tesz 2,13; Mt 11,29 # 1,22: Mt 7,24-26; Róm 2,13 # 1,27: 2Mz 22,21-22; Iz 1,17)
Evangéliumhoz / Mk 7,1-8.14-15.21-23
E szakaszban az evangélista vitabeszédbe foglalja össze Jézus igéit a tisztaság és tisztátalanság kérdéséről; ehhez járul melléktárgyként, hogy mi a viszony Isten törvényei és az emberek szabályai, vagyis a "régiek hagyományai" közt. Jézus először a farizeusokhoz és írástudókhoz szól, aztán a néphez s végül övéihez. Nemcsak Jézus kortársaira jellemző, hogy Isten törvényeit félretéve lesik a kordivat gyakorlatát és szokásait, ez ma is fönnáll. Jézus a "tiszta és tisztátalan" magyarázatával csatlakozik a próféták sorához, akik tiszta emberszíveket kerestek, nem pedig külső tettekben fitogtatott tisztaságot! (7,1-8: Mt 15,1-9; Lk 11,38-39; Iz 29,13 # 7,14-15: Mt 15,10-11 # 7,21-23: Mt 15,19-20; Róm 1,29-31; Gal 5,19-21)
Szentségre várva
Isten, a végtelen Szent előtt csak az állhat meg, aki szíve mélyéig őszinte és jó. Ki merné ezt állítani magáról? -- "Tiszta szívet teremts belém, Istenem, adj belém új, állhatatos lelket!" (Zsolt 51,12)
Elmélkedés
"Belül tele ragadománnyal". Igazi realizmus lelkünk megítélésében
Első érzésünk az legyen, hogy töméntelen sok a hibánk. Isten felé iparkodunk, de szórakozottságunk világosan mutatja, hogy a kezdet kezdeténél akadozunk; szeretetünknek iránta tettben s áldozatban kevés kifejezést adunk. Az érzékiség buján nő lelkünkben, és mint a vadrepce a búzatermést, úgy lepi el és teríti le a földre az érzékiség a lelket. Fontold meg, mily nehezen tűröd az ignorálást [semmibe vevést], mily idegen érzelem nálad a türelem, hiú és meg nem tagadott lélek vagy; kívánod, hogy mások kezeiken hordozzanak, s úgy jársz az erény, az alázat iskolájába, hogy prémiumot keresel. Tekintsd, mily nehézkes vagy a penitenciatartásban, mily szorgos az evésben, ivásban, alvásban, mily becézett babának nézed testedet, és ha ételed túlságosan sós vagy cukros, vagy száraz vagy kozmás, ha zsíros vagy kisült, elégiára hangolod lelked húrjait. Mily visszataszító vagy néha társalgásodban, megfontolatlan feleleteidben, nehézkes az engedelmességben, ellenkező másokkal való engedékenységben, tervtelen és céltalan foglalkozásaidban, önző számításaidban, dilettáns kötelességeid teljesítésében, szétszórt imáidban; hallgatni nem szeretsz, beszélni nem tudsz, világias vagy viselkedésedben, fegyelmezetlen gondolataidban; affektálsz, koldus vagy belső életedben. Hányszor győz rajtunk a restség, és mily kevésszer szállunk ki ellene erélyesen síkra. Hányszor panaszkodol elöljáróidra! Hányszor hanyagolod el a jót emberi tekintetből! Mennyi pelyva és pozdorja, szemét, kóró, forgács... a tisztítótűz élesztésére! Csillagokba nézünk egy beláthatatlan nagy kórház tömkelegéből, mely mindenestül egészen beleszorult lelkünkbe.
De nemcsak hibáink, hanem bűneink is vannak; nemcsak kórházról, de hullaházról van itt szó. Bár ne volna rajtunk a halál szaga; de a múlt alighanem számtalan sötét emléket mutat, melyek mindegyike megérdemelte a poklot... Ne botránkozzunk meg ezen; a vértanúk is a pokolra gondolnak. Gondoltak örök dicsőségre, Krisztus szerelmére, a lelkiismeret tisztaságának fölségére, Isten kegyelmére; de gondoltak a pokolra is. Ne hidd, hogy csak nagy bűnösöknek való. Puha a pázsitos, mohos erdő, de sziklák a bordái. Ha csodákat művelnél is, akkor is vigyázz! Krisztus mondotta.
Realizmusunk harmadik adata a szent kereszt, a kínszenvedés. Hogy bevilágít ez a puha, kislelkű lélekbe! Isten szereti fiát, de a kereszt felé tereli útját. Mi sem ágyazhatjuk meg úgy életünket, hogy házunk mestergerendája ne a kereszt legyen. Ne ijedezzünk tőle; nem erős ház az, melynek hiányzik ez a mestergerendája. Gerenda is (kemény, durva), de mester is; tanít sokra; különösen pedig nevel szép, erős, formás, életre. (Prohászka: ÖM, 7:284; 19)
+
Konokságról és képmutatásról
Kérdezed, mi a kemény szív? Ha nem félsz e csapástól, a tiéd máris az! -- Ki becstelenebb? Az ki becstelen voltát bevallja? vagy aki életszentség színével takarja? (Nagy Szent Bernát)
+
Hagyomány
Törvényszegés, csak egyetlen szóval is eltérni az evangéliumi-apostoli tantól; vagy másképp gondolkodni [hitről], mint ahogy az áldott apostolok s ahogy atyáink azt tanulták s tanították a Szentírás felől! (Nagy Szent Leó: 82. levél -- Marciánus császárhoz)
+
Megváltás
Óh ti zsidók! Hitetlenségtek üdvösségünket szolgálta. Krisztus halála fölszabadít bennünket, vádol titeket. Csak ti egyedül -- és jogosan -- vagytok híjával annak, ami egyébként mindenünknek elveszett kincs lett volna! (Nagy Szent Leó)
+
Üdvözülés
Ha valaki meg akarja lelkét menteni, csak annyi a teendője, hogy átvizsgálja lelkiismeretét, szembesítve az Egyház örök erkölcstanával. (XXIII. János pápa)
Sokszor ma is úgy gondolkodunk, hogy "ruha teszi az embert". Mire gondolok? Ha vallásos vagyok, akkor el kell zárkóznom a világtól, az élet zajlásától, vissza kell vonulni egy magányba. Jézus számomra szabadságot hozott "nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól" (Jn 17,15). Nem kell nekünk gettósodni! Anélkül is sokan ezt szeretnék.
Élmény az életemből: Furcsának találták, hogy gimnazista fiataljaimnak egy Biblia tábort, nem a magányba, erdőbe stb. szerveztem, hanem egy Campingbe. Ott ahol emberek között (nem saját testvéreink!) a Bibliát szerettük volna élni. Nagy élmény volt - Atyánk óvott a Gonosztól s a világban maradtunk.
Jézus nem győzi hangsúlyozni, hogy a romlás nem kívülről jön, hanem az emberi szívből származik.
