1Kor 12,31-13,13
Megmarad a hit, a remény lés a szeretet, de a legnagyobb a szeretet.
Lk 7, 31-35
Furulyáztunk, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem sírtatok.

Jó kifogás sose rossz, szoktuk emlegetni. A mindenbe belekötő, a mindenben csak hibát látó ember nem tud együttműködni a másikkal, nem tudja megvalósítani a szeretet parancsát.

forrás: Magvető lista 2000
"furulyáztunk, de nem táncoltatok, siránkoztunk, de nem zokogtatok."
Hányszor érezzük mi is hasonlóan magunkat: kitettük a lelkünket, de még sem sikerült az Úrhoz vezetnünk, megtartanunk barátunkat, családtagunkat, tanítványunkat. Keresztelő János és Jézus se tudta mindenkinek megvilágosítani az értelmét, megnyitni a szívét. A hit személyes döntésünk, amit minden nap, minden percben meg kell újítanunk. Akkor is, amikor számunkra nem nyilvánvaló Isten bölcsessége.
Kérjük a Szentlelket, tegyen szabaddá minket, hogy ne a külsőségek alapján döntsünk, hanem egyedül Isten iránti szeretünk vezessen az életünkben. Embertársainkat pedig a szeretet cselekedetei által próbáljuk meg Jézus elé vinni. Legyünk türelmesek, alázatosak, szelídek, ne a saját javunkat, dicsőségünket keressük missziós munkánkban, hanem felebarátunk javát, az ő üdvösségét.
LMK