A fiatal hajlamos belefeledkezni a jelenbe, és elfelejteni a végső célt. Jézusra figyelve felemelhetjük tekintetünket, segíthetünk másoknak, hogy ne csak a mának éljenek.
Ezt nevezik 'ünneprontásnak'. Amikor még minden szép és jó, bejelenteni, hogy van rosszabb is, van szenvedés és álnokság, betegség és árulás. Az evangélium hirdetése sokszor 'alkalmatlan', mert 'ünneprontó'. (Gondoljunk egy ünnepi szentbeszédre, melyet sokan nem szívesen hallgattak, miután nemcsak a régmúlt idők dicsőségét zengte.) Ám Urunk azt is tudta, ha nem is értik, mit mond, sejtik, hogy komoly, életbevágóan komoly dologról szólt Mesterük. Ami életbevágóan fontos, komoly, arra nem vonatkozik a protokoll, azzal nem lehet várni. Legfeljebb arra, hogy meghallgassanak, de semmiképpen sem arra, hogy szívesen vegyék. Nem szólunk a szentségek komolyságáról, vételükre való lelkiismeretes felkészülésről, mert nem akarjuk elriasztani őket, és úgysem értik, 'szavaink értelmét nem fogják föl'. / Vajon hogyan vezetjük be a felkészítés új rendjét pl. az esztergomi megyében?... / Nem teszünk szóvá (szóváteszünk??) igazságtalanságokat szűkebb körünkben, mert az kellemetlen.Nem figyelmeztetjük barátainkat, mert olyan jó emberek. Adj, Urunk bölcsességet, hogy megtaláljuk a pillanatot, amikor még mindnyájan az ámulat ünnepi pillanatában vannak, és bátorságot, hogy merjünk kiállni az értékek mellett.
Napi Igehelyek
Préd 11,9 - 12,8
Örvendj, ifjú, fiatal korodban, és légy jó kedvvel ifjúságod napjain! Kövesd szíved hajlamát, és azt, amit szemed lát! De tudd meg, hogy mindezekért Isten törvény elé idéz! Űzd el a búbánatot szívedből és tartsd távol a bajt testedtől, hisz az ifjúkor és az élvezet is csak hiúság! Gondolj Teremtődre ifjúságod napjain, mielőtt elkövetkeznek a nyomorúságos napok, s eljönnek az esztendők, amelyekről azt mondod: ,,Ezek nincsenek kedvem szerint!'' Mielőtt elsötétül a nap, a világosság, a hold és a csillagok, amikor a felhők eső után újra megjönnek; amikor a háznak őrei reszketnek, s az erőteljes férfiak meginognak; az őrlő leányzók, ha kevesen vannak, felhagynak dolgukkal, s az ablakon leskelődők homályba borulnak; amikor bezárulnak az utcára nyíló ajtók, s a malom zaja elcsendesül; amikor madárfüttyre felkelnek, s az énekes leányzók mindannyian elhalkulnak; amikor a magas helyektől is félnek s az úton ijedeznek; amikor virágzik a mandulafa, mikor a sáska nehezen vánszorog, és a fűszer mit sem ér, mert az ember elmegy örök hajlékába, és siratók járnak körül az utcán; amíg el nem szakad az ezüstfonál, és el nem reped az aranyedény, amíg össze nem zúzódik a korsó a forrásnál, és el nem törik a kerék a kútnál: visszatér a por a földbe, ahonnan vétetett, s az éltető lehelet visszatér Istenhez, aki adta. Csupa hiúság!-- mondja a Prédikátor -- minden csak hiúság!
Lk 9,43b-45
Ekkor mindnyájan elcsodálkoztak Isten nagyságán. Mivel mindannyian csodálkoztak azon, amit tett, ő így szólt tanítványaihoz: ,,Jegyezzétek meg jól ezeket a szavakat, mert az Emberfiát az emberek kezébe adják.'' Ők azonban nem értették ezt a beszédet. El volt rejtve előlük, hogy fel ne fogják, de nem merték őt kérdezni e beszéd felől.
