forrás: advetni lista 2000
"Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom,
örüljetek. Emberszerető jóságtokat ismerje meg mindenki!
Az Úr közel van."
Advent harmadik vasárnapja az öröm vasárnapja; aminek semmi más
alapja nincs, csak ez, hogy az Úr közel van.
Az öröm lehet a remény forrása is, mint Szofoniás próféta
idejében, amikor a választott nép visszatért a fogságból.
Szívükben ott a remény és az öröm: Szabadítót küld az Isten!
Szent Pálnál az Úr közelsége mellett megjelenik az
emberszerető jóság. Bölcs ez a Pál, mert mintha tudta volna,
hogy ezzel nekünk, kései hívő-társainak is gondunk lesz:
nevezetesen az, hogy nem elég csak örvendezni magunkban az Úr
érkezésének és magába fordult keresztényként éldegélni, hanem
szükség van tettekkel is összhangba hozni a lelki
élményeinket.
Jó látni, hogy a Keresztelő sem mást kér a hozzá forduló
kérdezőktől, csak egy kis emberséget, szív-jóságot.
Megdöbbentő, hogy az Előhírnök nem kér nagy tetteket, feltűnő
adományokat, csupán a szűkölködők iránti nagylelkűségben és
becsületes kötelességteljesítésben megnyilvánuló konkrét
testvéri szeretetet.
Visszatérve a páli írásra, a szónak, amit jóságos
emberszeretetnek fordítottak, epieikeia, lehet ilyen jelentése
is, hogy méltányosság, szelídség.
De helyén való-e az örvendezésben a szelídséget emlegetni?
Azt hiszem, hogy igen.
Mert valahogy úgy alakulunk, hogy időnként elfelejtjük, hogy
dölyfösen, követelőzve nem várhatjuk az urat. Egyik
paptestvérem mesélte, hogy bement valaki temetést intézni
hozzá, és előadta a kéréseit, s nem is azokkal volt a baj,
hanem a kérések hangnemével, amit az atya szóvá is tett, mire
ezt a választ kapta: az beszél, aki fizet. Lehet - mondta az
atya - csakhogy az a kocsmában van és nem a templomban!
Átértelmezve a történetet, lehetünk a közelgő Úrral szemben
követelőzőek mi magunk is, időnként teljes jó szándékkal.
Pedig a szívünkben lévő hit mást sugall.
Prohászka írja: "..ha reflektálunk és magunk is tüzet akarunk
gyújtani, csak hamar észre vesszük, hogy sötétben vagyunk.
Akit a lét sötétsége vesz körül, az csak szerény lehet;
az éj szerény, a madár, aki hallgat az éjben, szerény.."
Örvendezésre hív a vasárnap: van bennem öröm az Úr érkezésére,
tudom-e szelíden várni? Az élet maga is arra indít, hogy szerények
legyünk, s mégis mennyi bennünk a bizonyítási vágy, hogy mindenáron
lássák, hogy vagyunk valakik, s pláne hogy ezt a közelgő Úr lássa meg.
Elfogadni az élet olyannak amilyen, többet ér, mintha nincs
béke, szelídség a szívünkben, s hiába hajszoljuk bele magunkat
és környezetünket a bizonyításba, hogy érünk valamit, nem lesz
öröm bennünk.
Még van idő elrendezni a dolgainkat elménkben és
a szívünkben.
Még van idő belátni, hogy a közelgő Úr felé
vezető úton csak szelíd örömmel lehet tovább jutni,
boldogságot remélni.
Dr Benyik György 2003
Jn 1.6-8
„Föllépett egy ember Isten küldte”
János evangélium költői mondta Keresztelő Jánosról szól. Zakariás pap és Erzsébet öregségében született gyermekéről van. szó. Aki egy népmozgalommá terebélyesedett lelki mozgalmat indított el Júdeában. A Biblia arról tudósít, hogy Gábriel angyal hirdette születésének örömhírét az idős szüleinek, akik már nem is reménykedtek abban, hogy gyermekük fog születni. Annyit lehet tudni róla, hogy gyermekkorában Júdea pusztájában élt, ott ahol úgy tudjuk a qumráni közösség is tevékenykedett. Sőt szolgálatát is a pusztában kezdte, tevékenysége, ruházata nagyon emlékeztetett a prófétákra. Isten közelgő ítéletét hirdette és megtérésre hívott fel, a benne hívőket pedig megkeresztelte a Jordánban. Innen kapta a melléknevét is „keresztelő”. Az evangéliumi igehirdetésében is jól ismert fogalom, az „Isten országa” tűnik fel prédikációjában, de ennek elérkezése nem az ígéretek beteljesedése lesz János szerint, hanem ítélet. Az ítéletkor senki sem mentegetődzhet választott néphez való tartozással, hogy Ábrahám leszármazottja. A legegyszerűbb emberi gesztusokat követeli meg követőitől, osszák meg vagyonukat a nélkülözőkkel, a vámszedők ne szedjenek több vámot, mint amennyit feltétlenül szükséges, a katonák éljenek a zsoldjukból és ne a fosztogatásból. Eddig semmi új nincs tanításában. Az ószövetségi próféták is ezt hirdették, mint az erkölcsi megújulás alapvető tetteit. De mindezt keresztséghez és egy bűnbocsánati aktushoz kapcsolta, ami teljesen új és szokatlan a prófétai gyakorlatban.
Az Újszövetség ellentmondásosan írja le Jézus és Keresztelő János viszonyát. János magát kisebbnek tartotta Jézusnál, csak útkészítőnek vallotta magát, és vonakodva csak isteni parancsra keresztelte meg Jézust. Ekkor történik meg a lélek kiáradása és hangzott el az isteni tanúságtétel Jézusról az evangéliumban. János visszautasította, hogy őt Messiásnak nevezzék. Jézus pedig őt tekintette a legnagyobb ószövetségi prófétának, aki valaha is „asszonytól születet” Ezért nincs mentség azoknak, akik az ő aszketikus megtérésre szólító felhívásában nem hittek.
Keresztelő János és Jézus tanítványi köre részben azonos volt. Számos János tanítvány, később Jézus követővé lett. Heródes Jánost politikai ellenfélnek tartotta, aki szította a közhangulatot ellene. Ezért börtönbe záratta, majd adandó alkalommal lefejeztette. Az un. Mandeusok szektája most is létezik és Jánost igen nagyra tartja. Ma dél Irakban élő zárt vallási közösség. Az arabok keresztelőknek nevezik őket. A keresztények gnósztikus vallási közösségnek tekintik. Külön szent könyvet tisztelnek Keresztelő János haláláról.
Az evangéliumban két személyiség találkozik. Különböző tehetséggel és isteni küldetéssel de hasonló céllal tevékenykednek. Céljuk, koruk társadalmának morális viszonyait megjavítani. Jézus missziója ennél sokkal több lesz, de a társadalom morális megváltoztatása Jézus missziós programjának is része. Ma sokan kis jelentőséget tulajdonítanak az emberek morális nevelésének, és úgy gondolják, az ember életminőségét a technikai eszközök fogják megjavítani. Ez nem igaz. Az ember életminőségét a morális érettsége teszi jobbá. Azt kell mondanunk, hogy ennek felismerése lenne korunk legnagyobb felfedezése. De ez várat mg magára. Mint ahogyan sokak számára Keresztelő Jánosnak és Jézus missziójának jelentőségét is homály fedi. Régi szép történet az egész. De nekünk keresztények nem csupán ennyi, hanem Istennek az emberekkel folytatott párbeszédének nagyon fontos epizódja, amelyre nekünk is oda kell figyelni.
B.Gy.
Lk 3, 10-18
Ha megfontoljuk, Keresztelő János az első tömegpszichológus. János nem csak az egyéneket és kis közösségeiket szólítja meg, hanem a nagy tömegeket. Páratlan sikerrel. Képzeljük csak el, hogy Pestről és Egerből, Győrből és Székesfehérvárról kitódulnak a népek valahova a kunsági pusztába, hogy meghallgassanak egy prédikátort. Nagyjából ez felelne meg a János-jelenségnek. De a valódi „sikermérő”, hogy meg is térnek! Mit nem adna a mai plébános egyetlen megtértért! Itt viszont ezrek térnek meg. Az APEH ellenőrei is, a pénzügyőrök és mindenféle más egyenruhás. Képzeljük el, hogy ma kérdeznék aggódva: Mit tegyünk?
János válasza legalább olyan meglepő: Legyetek derék, becsületes emberek a saját szakmátokban! Ennyi! És ez ma sem kevés! A korrupciós ügyek korában elég program ma is: „elégedjetek meg zsoldotokkal.” Ennyi azonban kell, hogy előkészítsük annak jövetelét, aki mindent és mindenkit megtisztít. Ez az advent kettős arca: van egy máriás várás, a gyermek befogadására. A tiszta fogadja be a Tisztát. És van a jánosi várás, amikor mi tisztátalanok megtisztulunk. A közélet megtisztulása mint adventi program? Meglepő, ugye? Van persze egy harmadik arca is a várásnak. Ez a szegényeké. Különösnek tűnhet, de János nem a gazdagoktól kér alamizsnát – János nem a fundraising atyja – hanem a szegényektől kér szolidaritást. Egymásra támaszkodjatok, egymásban bízzatok, osszátok meg a keveset – ez az üzenet. Ilyenkor gyermekkorom emlékei tódulnak emlékezetembe. Az ötvenes években pirítós kenyéren élt az egész ország, de természetes volt bekopogni a szomszédhoz egy kis lisztért, zsírért – ami éppen hiányzott. Mindig adtak. Ma nem mernék becsöngetni a szomszédokhoz. Amikor arról panaszkodunk, hogy a karácsony kezdi értelmét veszíteni, mert kereskedelmi promóció lett belőle, talán a szolidaritás újjászületésében kellene keresnünk a megújulást. Nemde, Isten Megtestesülése is a szolidaritás jele. A mérce magas.
Kiss Ulrich SJ
