| SZENTMISEKOMMENTÁR |
Ákos atya kommentára
A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: A mai szentmise lélekben a Jordán folyó partjára vezet bennünket. Keresztelő János a Megváltó közelségét hirdeti, és bűnbánatra szólítja hallgatóit. Mindazt, aki bűnbánatot tartott, a megtisztulás jeléül a Jordán folyóban megkeresztelte. Ezt kérte tőle a bűntelen Jézus is, aki magára véve mindnyájunk bűneit, fogadta János keresztségét.
ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: Jézus megkeresztelkedése után elkezdte nyilvános működését. Tanította az embereket és csodatetteivel igazolta, hogy Ő az Isten Fia, a Megváltó. A róla szóló prófétai jövendölést és Péter apostol tanítását halljuk ma az igeliturgiában.
Evangélium: Lk 3, 15-16.21-22 Te vagy az én szeretett fiam, benned telik kedvem.
Hívek imája:
Pap: Imádkozzunk testvéreim, hogy Isten meglássa bennünk Isten kedves gyermekeit!
- Add, Urunk, hogy Jézus lelkületével közeledjünk az emberekhez, alázatosságban és szeretetben.
- Add, Urunk, hogy szentatyánk, püspökeink, papjaink Krisztus lelkületével hirdessék az örömhírt minden embernek!
- Adj erőt mindannyiunknak, hogy kereszteltségünkből és megbérmáltságunkból fakadó hivatásunkat, a tanúságtételt az örömhírről, minden élethelyzetünkben teljesíteni tudjuk!
- Segíts, hogy a most befejeződött szentév kegyelmei életünk erőforrásává váljanak!
- Segíts megmutatni a körülöttünk élő embertársainknak, hogy a keresztség szentsége komoly elkötelezettséget kíván, és add, hogy szavunk és életpéldánk megmutassa a hozzád vezető utat.
Pap: Istenünk! Te a mai napon kinyilvánítottad, hogy Jézus a te szeretett Fiad. Add, hogy akik a keresztségben vele eggyé lettünk, mindvégig hűséges gyermekeid maradjunk. Krisztus a mi Urunk által!
FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Jézus eljött, hogy a bűn szolgaságából kiszabadítson bennünket. Engesztelő áldozatul kereszthalálát mutatta be bűneink jóvátételére. Most az Isten jobbján ül, Ő az áldozat oltárainkon és Ő fogadta el egyéni áldozatainkat az Atyával és a Szentlélekkel együtt.
ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Jézus kiszállt a Jordán vizéből és elindult teljesíteni a mennyei Atya akaratát. A szentmise az isteni kegyelem fürdőjébe merítette lelkünket. A természetfeletti ajándékkal megerősítve teljesítsük be napjainkban a mennyei Atya akaratát.
Bertalan atya kommentára
A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: A mai szentmise lélekben a Jordán folyó partjára vezet bennünket. Keresztelő János a Megváltó közelségét hirdeti, és bűnbánatra szólítja hallgatóit. Mindazt, aki bűnbánatot tartott, a megtisztulás jeléül a Jordán folyóban megkeresztelte. Ezt kérte tőle a bűntelen Jézus is, aki magára véve mindnyájunk bűneit, fogadta János keresztségét.
ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: Jézus megkeresztelkedése után elkezdte nyilvános működését. Tanította az embereket és csodatetteivel igazolta, hogy Ő az Isten Fia, a Megváltó. A róla szóló prófétai jövendölést és Pál apostol tanítását halljuk ma az igeliturgiában.
FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Jézus eljött, hogy a bűn szolgaságából kiszabadítson bennünket. Engesztelő áldozatul kereszthalálát mutatta be bűneink jóvátételére. Most az Isten jobbján ül, Ő az áldozat oltárainkon és Ő fogadta el egyéni áldozatainkat az Atyával és a Szentlélekkel együtt.
ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Jézus kiszállt a Jordán vizéből és elindult teljesíteni a mennyei Atya akaratát. A szentmise az isteni kegyelem fürdőjébe merítette lelkünket. A természetfeletti ajándékkal megerősítve teljesítsük be napjainkban a mennyei Atya akaratát.
Krisztus Urunk megkeresztelkedésének ünnepén óhatatlanul eszünkbe jut a mi keresztségünk, már csak pusztán a szó hallatán. Éppen ezért megragadom most az alkalmat, hogy a keresztség szentségéről beszéljek. Annál is inkább, mert ez a szentség kereszténységünk kulcsa. Ha tehát egy kicsit is komolyan vesszük hitünket, tisztában kell lennünk keresztségünk jelentésével és feladatával. Tisztázni kell már csak azért is e szentséget, mert érezzük, hogy valami nincs rendjén akörül, hogy havonta egyszer megkereszteljük azokat a gyermekeket, akiknek szülei kérik számukra ezt, s aztán nem látjuk őket hosszú ideig, vagy soha.
Sajnos ma a keresztséggel elég mostohán elbánunk, mert egyáltalán nem kapja meg azt a szerepet életünkben, amelyre Krisztus rendelte. Akinek kevés fogalmuk van a hitről, azok csak egy érthetetlen, mágikus szertartást látnak benne. Akiknek van valami fogalmuk, azok is csak azt tudják, amit a katekizmusból bemagolták: A keresztség az első és legszükségesebb szentség, amely megszabadít az eredeti bűntől és minden bűntől, Isten gyermekévé és az Egyház tagjává tesz.
Mindkét szemlélet sajátos hibája, hogy a keresztséget, mint egy szertartást szemléli, ami az ember életében egy egyszeri esemény, amelyre ráadásul a többség nem is emlékszik mert kisgyermekkorában keresztelték meg. A keresztség szentségénél, és más szentségeknél is azt kell meglátnunk, hogy nem egyszeri, elszigetelt esemény, hanem a szertartás egy folyamat kezdőpontja.
A keresztség szentsége arra az örök emberi kérdésre keresi a választ, hogy mi a baj ebben a világban, s hogyan lehet attól megszabadulni. Mert érezzük, hogy nincs harmónia, s hogy ez nincs rendjén. Krisztus válasza, hogy a baj gyökere az, hogy nincs jelen a világban Isten Szentlelke. S a hiányzó Szentlelket hozza Jézus a világba, amikor megkeresztelkedik. Az ő életében láthatjuk és szemlélhetjük azt, hogy mi is valójában a keresztség szentsége.
Amikor Jézus megkeresztelkedik a Keresztelő bűnbánati keresztségével egy folyamat veszi kezdetét. Belép az emberek közé, hogy mint ember magába fogadja Isten Szentlelkét, aki helyreállítja a rendet a világban. A befogadás nem megy egyik pillanatról a másikra. Amikor meghal a kereszten, akkor fogadja be tökéletesen a Szentlelket, mert a Szentlélek csak ott jelenik meg, ahol a szeretet életté válik. Nagyobb szeretete pedig senkinek nincs, mint aki életét adja barátaiért. Amikor meghal a kereszten, akkor fejeződik be keresztsége, mert mindenestől elfogadta a Szentlelket. S a Szentlélek, Isten ereje támasztja fel őt halottaiból egy új életre.
A mi keresztségünk Jézus keresztségében való részesedés. A keresztelés szertartásában jelképesen eljátsszuk, hogy meghalunk a bűnnek, és új életre születünk a Szentlélek által. Valóban megszabadulunk minden bűnünktől, mert eltörli az áteredő bűnt és a személyes bűnöket. De a jelkép további megvalósításra vár. A megvalósításhoz megkapjuk Isten erejét, a Szentlelket, aki Isten gyermekévé fogad bennünket, s Isten vándorló népének, az Egyháznak tagjai sorába fogad bennünket. De a Szentlélek nem szünteti meg az emberi természet és akarat hibáit. Ebből kifolyólag komoly, sírig tartó feladat vár a megkereszteltre: a keresztségben hozott döntésnek, a bűnnek való meghalásnak az aprópénzre váltása az élet minden percében. Ebben segít a Szentlélek, ha hagyjuk kiáradni. A keresztség folyamata akkor fejeződik be, amikor a megkeresztelt embert utoléri a testi halál. Az a testi halál, amelyben már valóban meghal a bűnnek, mert utána nem tud bűnt elkövetni. Isten pedig aszerint ítéli meg, hogy földi életében megvalósította-e a keresztség feladatát: meghalni a bűnnek és befogadni a Szentlelket.
A keresztségnek ezt a sírig tartó folyamatát és életfeladat jellegét mi sem jelképezi jobban mint ezen szentség ószövetségi előképe.
A választott nép Mózes vezetésével kivonul Egyiptomból. Mindjárt a Vörös-tengeren való átkeléssel kell megküzdeniük. Az átkelés csodásan megvalósul: a víz kettéválik, s a nép élén Mózessel száraz lábbal kel át a tengeren. De miután átkeltek még nincsenek az ígéret földjén. Negyven kemény esztendeig kell még vándorolniuk, folyton bukdácsolva, lázadozva Isten ellen, mire elérik az ígéret földjét. És nem jut be mindenki az ígéret földjére: akik, folyton visszavágytak az egyiptomi húsosfazekak után Isten ellen lázadva, azok nem juthattak be az ígéret földjére.
A keresztelés szertartása a Vörös-tengeren való átkelés, amikor magunk mögött hagyjuk a rabság birodalmát, a bűnt, s Jézussal az élen útnak indulunk. A keresztelés után még nem vagyunk az ígéret földjén, az üdvösségben. Halálunkig vándorlunk ezen cél felé, bukdácsolva bűneinkben, hibáinkban, míg testi halálunkban elérjük az ígéret földjét: az Isten életében való részesedést. De ahogy nem mindenki jutott be az ígéret földjére, bizony köztünk is vannak és lesznek, akik nem járták végig a keresztség után az élet rögös útját Isten Szentlelkére hagyatkozva, hanem saját erejükben bízva inkább a bűn birodalmába vágyakoztak vissza, ezért méltatlanok az üdvösségre.
Kedves Testvérek! Ezen szavak, bizony, első hallásra nehezen érthetők és szokatlanok - elhiszem. Szokatlanok, mert a katekizmusból bemagolt szöveghez vagyunk szokva, amely igen csak távol áll hétköznapjaink világától. Biztos, hogy amit most mondtam, az is első pillantásra nem életszagú, hanem elvont spekuláció. Biztos, hogy én sem tudtam a leginkább közérthetőbben fogalmazni. Ezért egy dolgot még egyszer nagyon kiemelek és kihangsúlyozok. Azt, hogy a keresztség nem egy szertartás, hanem egy sírig tartó életfeladat. Aki továbbra is csak egy kötelező szertartást lát benne, amit tulajdonképpen semmi nem követ, az - ki merem mondani - jobb, ha nem hozza el gyermekét, unokáját megkeresztelni. Annak semmi értelme, hogy kereszteljük meg, mert ki tudja, hátha, majd Isten kegyelme hat rá, hátha van örök élet, s nehogy elkárhozzon. Testvérek! Isten világában nincs helye a feltételességnek, a langyosságnak. Vagy vállalod a megtérést, vagy nem. "Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is."
Testvérem! Krisztusra leszállt a Szentlélek megkeresztelésekor és rajta is maradt a halálig, mégpedig a kereszthalálig. A Lélek feltámasztotta őt harmadnapon. Terád is leszállt a Szentlélek mikor megkereszteltek, de vajon rajtad maradt-e? Hagytad-e őt szóhoz jutni életedben, igyekeztél-e elfordulni a bűntől és Istenhez fordulni a Lélek vezetésével? Vajon magadon hagytad-e a Szentlelket, hogy majd feltámasszon téged is az utolsó napon egy új életre, amelyben Isten "Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság."
Ámen.
Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.
Lk 3,15-16.21-22
A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szóét hozzájuk: „Én csak vízzel keresztellek benneteket. De nyomomba lép az erősebb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő Majd Szentlélekkel és tűzben fog benneteket megkeresztelni.” Ekkor történt, hogy amikor már az egész nép megkeresztelkedett és Jézus is fölvette a keresztséget és imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek leszállt rá látható alakban, galambként. Szózat is hallatszott az égből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.
Ez volt minden idők legemlékezetesebb sorban állása. A fiatalabbak ma már csak koncertjegyekért vagy autogramokért állnak nagy néha sorba. Én még ahhoz a nemzedékhez tartozom, akik mindenért sorba álltak: kenyérért, tejért, citrompótlóért… Kegyelemért soha.
Milyen különös jelenetet is ír le Lukács! Az egész nép sorba áll láthatatlan javakért, „kegyelemért”, bűnbánatért. Pio Atyánál álltak így utoljára sorba a feloldozásért. A „nép feszülten várakozott”. Kairosz, rendkívüli pillanat lehetett. Lukács ezt így fejezi ki: Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Gondolataik szinkronizálva voltak. Forradalmak születnek ilyen kollektív lelki megmozdulásból, vastaps dördül így fel egy premieren. Ezrek egyet gondolnak. Politikusok erről álmodnak. Melyiknek volna bátorsága ilyenkor azt mondani: nem én vagyok az, akit akartok? Ha mondaná is, retorikai fogás lenne, és mindneki érezné, milyne hamis!
Ez a saruszíj! Katonáéknál vagy internátusokban szokták az újoncokat így megszívatni, megalázni. János nem ismer jobb képet, hogy kifejezze, mennyivel nagyobb az, aki utána jön. Óriási elvárásokat ébreszt. A feszültség még nagyobb. Egy rangadón érzem magam, és szinte hallom a közvetítő, egy Szepesi, izgalomtól remegő hangját. Csak Jézus marad nyugodt. Ő imádkozik. Minden jelentős esemény előtt ezt teszi. A galamb amolyan Zefirelli-s rendezői fogásnak tűnik, szinte giccses. De a feszülten várakozó tömeg felborzolt idegeit ez az idillikus mozzanat nyugtatja meg. Mindez azonban csak bevezetője a drámai tetőpontnak: Isten kinyilvánítja szeretetét. Ott és akkor ez Jézusnak szólt. Azóta és mindig az éppen fejét keresztvíz alatt hajtónak. Csodálkozom, miért nem állak sorba a jelöltek.
