NAGYBÖJTI IDŐ, 4. HÉT, KEDD

2025. 04. 01.
A nap liturgikus színe:
lila
Isten nagyszerű teremtménye a víz. Értékeit jól ismerjük: szomjat olt, tisztít, felüdít… Nem mindenki számára természetes, hogy megnyitja a csapot, és otthonában folyik a víz. Vannak, akik kilométereket tesznek meg naponta, hogy vizet meríthessenek egy kútból. A víz élet. Keresztségünk fürdője által Krisztus az élő víz forrása meggyógyít bennünket minden bénultságunkból.

Prófétai látomásban Ezekiel egy a templom oldalánál előtörő vízforrást szemlélt, amely egyre áradóbb lett és olyan termékenyítő erővel rendelkezett, hogy nyomában mindenütt élet fakadt. A látomás a kegyelmet jelképezi, mely Krisztus átvert oldalából tört elő, hogy megtisztítson és megszenteljen minden embert. A víz, csak jel, az életadó erő Krisztusban van, mert ő a forrás.


Ez 47, 1-9.12
Az éltető víz az Isten kegyelme
Jn 5, 1-3a.5-16
Szeretnék én is "embere lenni" a körülöttem élőknek.


Forrás: Bárdosy Éva



  1. Hálát adunk a teremtésért, a levegőért, a napfényért és a vízért, amelyek nélkül nem élhetünk. Segíts takarékosan és gazdaságosan bánni velük, hogy a világon mindenhová jusson napfény, levegő és víz, hallgass meg, Urunk!
  2. Köszönjük a keresztség vizét, amely által újjászülettünk. Add, hogy az igazi bűnbánat által megint újjá születhessünk! Mosd le általa minden bűnünket, hallgass meg, Urunk!
  3. Ha minden figyelmünkkel a te hullámhosszodat keressük, bele ne fáradjunk ebbe; sikerüljön ma végre ráhangolódnunk, hallgass meg, Urunk!
  4. Bocsásd meg, hogy olyan figyelmetlenek voltunk mások égető szükségletei iránt. Segíthettünk volna, de nekünk eszünkbe sem jutott. Hogy egymás emberei lehessünk, hallgass meg, Urunk!
  5. Hogy egyházunkban mindig érvényes legyen a törvény szelleme szerinti szabály: a szombat van az emberért, s nem az ember a szombatért! Hallgass meg, Urunk!
  6. Hálát adunk a gyógyulásokért, akár csodás, akár természetes úton történtek. Áldd meg a gyógyításban fáradozók és az arra készülők munkáját! Hallgass meg, Urunk!






Prófétai látomásban Ezekiel egy a templom oldalánál előtörő vízforrást szemlélt, amely egyre áradóbb lett és olyan termékenyítő erővel rendelkezett, hogy nyomában mindenütt élet fakadt. A látomás a kegyelmet jelképezi, mely Krisztus átvert oldalából tört elő, hogy megtisztítson és megszenteljen minden embert. A víz, csak jel, az életadó erő Krisztusban van, mert ő a forrás







forrás: Magvető lista 2000







forrás: nagyböjti lista (2000)


- Melyek azok a konkrét reményeid, melyek fontosak számodra és Istentől kéred a megvalósulást?


Mert megértettem, hogy az ember teljesen olyan, mint a citadella. Az ember ledönti a falakat, hogy szabaddá legyen, de aztán már nem egyéb, mint lerombolt erősség, amely minden világtáj felé nyitva van.
És kezdődik a szorongás, annak a tudata, hogy nem vagyunk. Mindegy miből, csak csinálja igazságát a parázsló venyigéből vagy a nyírásra váró birkából. Az igazságot úgy ássuk, mint a kutat. Az elrévedező tekintet elveszti Isten látását. Az éjszaka ígéreteire figyelő házasságtörő asszonynál sokkal többet tud Istenről az a bölcs, aki rendet teremtett önmagában, és csak a gyapjúk súlyát ismeri.


Citadella, én téged az ember szívében foglak felépíteni.


(Exupery: Citadella)






forrás magvető lista 2003


Ez 47, 1-9.12 Az éltető víz az Isten kegyelme
Jn 5, 1-3a.5-16 Szeretnék én is "embere lenni" a körülöttem élőknek. Prófétai látomásban Ezekiel egy a templom oldalánál előtörő vízforrást szemlélt, amely egyre áradóbb lett és olyan termékenyítő erővel rendelkezett, hogy nyomában mindenütt élet fakadt. A látomás a kegyelmet jelképezi, mely Krisztus átvert oldalából tört elő, hogy megtisztítson és megszenteljen minden embert. A víz, csak jel, az életadó erő Krisztusban van, mert ő a forrás

Embere lenni a körülöttem élőnek. vagy ahogy az irgalmas szamaritánus példabeszédéből tanuljuk: felebarátom mindaz, aki segítségre szorul. Embere lenni. Ehhez nyitott szemmel kell járnom, hogy felfedezzem a szükséget szenvedőt. Nyitott füllel kell járnom, hogy meghalljam a segítségért kiáltót. nyitott szívvel kell járnom, hogy megértsem a segítséget kérő szót.
Mert aki igazán segítségre szorul, az igyekszik leplezni. Aki igazán segítségre szorul, az halkan, alig észrevehetően, sokszor virágnyelven szól. Embere vagyok a mellettem élőnek, ha meghallgatom, ha melléállok, ha érzi, hogy mellette vagyok, akkor is, ha segíteni konkrétan nem tudok. A nagyböjt ideje különösen is alkalmas arra, hogy nyitogassam szememet, fülemet, szívemet, hogy megtanuljam, hogyan vehetem észre a segítségre szorulót.

Fülöp Ákos RM

Napi Igehelyek

Ez 47,1-9.12

Ezután visszavitt engem a ház kapujához, és íme, víz fakadt a ház küszöbe alatt a keleti oldalon; a ház homlokzata ugyanis kelet felé nézett. A víz a templom jobb oldalán folyt le, az oltártól dél felé. Aztán kivitt az északi kapun, és körülvezetett a külső kapun kívül levő úton a kelet felé néző útra; és íme, víz tört elő a jobb oldalon. Ekkor a férfi, akinek kezében mérőzsinór volt, kiment kelet felé és ezer könyököt mért, majd átvezetett a vízen, és az bokáig ért. Majd ismét ezer könyököt mért, és átvezetett a vízen, és az térdig ért. És ismét ezer könyököt mért, és átvezetett a vízen, és az vesékig ért. Azután még ezer könyököt mért, és nem tudtam többé átmenni a folyón, mert a vizek mély folyammá áradtak, amelyen már nem lehetett átgázolni. Ekkor azt mondta nekem: ,,Láttad ezt, emberfia?'' Majd ismét visszavitt a folyó partjához. Amikor visszatértem, íme, a folyó partján igen sok fa volt mindkét oldalon. Azt mondta nekem: ,,Ez a víz a keleti homokdombok felé indul, majd lefolyik a sivatag síkságára és a tengerbe ömlik; amikor beleömlik, annak a vize egészséges lesz. Amerre ez a folyó ér, minden élő és mozgó lény élni fog. Ahová eljut a víz, igen sok lesz a hal; ahová elér a folyó, egészséges lesz és élni fog minden lény. A folyó mentén pedig, annak mindkét partján mindenféle gyümölcsfa nő; lombjuk le nem hull, s a gyümölcsük el nem fogy. Havonta friss gyümölcsöt teremnek, mert vizük a szentélyből fakad. Gyümölcsük eledelül szolgál, a lombjuk pedig orvosságul.

Jn 5,1-3a.5-16

Ezek után volt a zsidók ünnepe, és Jézus fölment Jeruzsálembe. Van Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy fürdő, amelyet héberül Betezdának neveznek, és öt oszlopcsarnoka van. Ezekben feküdt a betegek, vakok, sánták, bénák sokasága. Volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendő óta beteg volt. Mikor Jézus meglátta őt, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta van így, megkérdezte tőle: ,,Akarsz-e meggyógyulni?'' A beteg azt felelte: ,,Uram, nincs emberem, aki, amikor felkavarodik a víz, bevigyen engem a tóba. Mire pedig én odaérek, más megy be előttem.'' Jézus azt mondta neki: ,,Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!'' Az ember azonnal meggyógyult, fogta az ágyát és járni kezdett. Azon a napon pedig szombat volt. Ezért a zsidók azt mondták a meggyógyított embernek: ,,Szombat van, nem szabad az ágyadat vinned.'' Azt felelte nekik: ,,Aki meggyógyított engem, ő mondta nekem: ,,Vedd ágyadat, és járj.'''' Erre megkérdezték tőle: ,,Ki az az ember, aki neked azt mondta: ,,Vedd ágyadat és járj''?'' A meggyógyult azonban nem tudta, hogy ki volt az, mert Jézus eltávozott a helyszínen levő tömegből. Később Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: ,,Íme, meggyógyultál, többé már ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjék veled.'' Az ember elment, és megvitte a hírt a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A zsidók pedig üldözték Jézust azért, mert ezeket szombaton tette.