NAGYBÖJTI IDŐ, 4. HÉT, PÉNTEK

2025. 04. 04.
A nap liturgikus színe:
lila
Ezen a napon ünnepeljük még: Szent Izidor püspök, egyháztanító
Mindazok, akik jót tesznek elgondolkoztatják és zavarják azokat, akik a sötétség cselekedetei szerint élnek. A jóság zavaró, és az emberiség örök nagy kísértése, hogy eltörölje a föld színéről mindazokat, akiknek példamutató élete megkérdőjelezi a gonoszságot. Így volt ez az ószövetség igazainak életében, Jézus élete is ezt mutatja.

Az igazi alázat kiindulópontja a szív s az a benső mély meggyőződés, hogy Isten előtt egészen kicsi az ember. Ha Jézus, felejtve isteni méltóságát, megalázta magát, az embernek is alázatosnak kell lennie és nem feledkezni el arról, hogy kicsoda: teremtmény, aki Isten ajándékai által létezik, aki, miután bűnt követett el, az erkölcsi nyomorállapotába süllyedt. Csak Krisztus megalázkodásának kegyelme segítheti az embert, hogy igazi szívbéli alázatban éljen.


Bölcs 2, 1a.12-22
Isten pártjára kel az igaznak.
Jn 7, 1-2.10.25-30
Én is feltehetem magamnak a kérdést: ki Jézus?


Forrás: Bárdosy Éva



  1. Mindnyájan könnyen magunkra ismerünk a meg nem értett igaz panaszában. Kérünk, tégy minket érzékennyé mások meg nem értettsége iránt is! Hogy ledőljenek a bennünket elválasztó meg nem értés falai végre, hallgass meg, Urunk!
  2. Múljon el belőlünk mindenféle bizalmatlanság az egyház vezetői, püspökei, papjai iránt! Legyünk, mint a te egyetlen családod, egymást kölcsönösen szerető, tisztelő testvérek mindannyian! Hallgass meg, Urunk!
  3. Áraszd ki kegyelmedet, Lelked erejét püspökeinkre és papjainkra! Formáld őket olyan jó pásztorokká, akikre tieidnek szüksége van! Hallgass meg, Urunk!
  4. Hogy a keresztútjárás szítsa föl bennünk az együttérzést minden szenvedővel: a nagybetegekkel, a magánytól, szegénységtől, igazságtalanságtól szenvedőkkel! Legyen hozzájuk ma több türelmünk, hallgass meg, Urunk!
  5. Hogy sose nehezítsük meg egymás számára a hitet és a reményt, hallgass meg, Urunk!
  6. Ne feledkezzünk el ma se arról, hogy te mit tekintesz igazi böjtnek! Add, hogy sikerüljön ma magunkról elfeledkezve megtalálni igazi valónkat, hallgass meg, Urunk!
  7. Amikor az eget és a földet összekapcsolod áldozatoddal a mai szentmisékben, áradjon isteni életed a megholtakra is! Hallgass meg, Urunk!



Az igazi alázat kiindulópontja a szív s az a benső mély meggyőződés, hogy Isten előtt egészen kicsi az ember. Ha Jézus, felejtve isteni méltóságát, megalázta magát, az embernek is alázatosnak kell lennie és nem feledkezni el arról, hogy kicsoda: teremtmény, aki Isten ajándékai által létezik, aki, miután bűnt követett el, az erkölcsi nyomorállapotába süllyedt. Csak Krisztus megalázkodásának kegyelme segítheti az embert, hogy igazi szívbéli alázatban éljen.




forrás: Magvető lista 2000


Jézus titkos Jeruzsálemi útjáról olvasunk az Evangéliumban. Mégis nyilvánosan beszél. Jézus rejtőzése beszédes, nyílt beszéde pedig rejtélyes. Az Isten és művei amikor megmutatkoznak, akkor egyúttal el is rejtőzködnek és eltűnnek szemünk elől. Amikor Mózesnek megjelent az Úr, akkor csipkebokorba rejtőzködött. Amikor "Fia által szólt hozzánk" akkor "külsejében olyan volt mint egy ember". Isten közelsége és közvetlensége azonos, a közvetítéssel (az Ige meghirdetésével) és sajátos távolságával.


Ami számunkra fontos lehet, hogy így Isten mindig valamilyen megjelenés fórumot, médiumot választ magának. Ilyen igéje, egyháza, apostolai, papjai, és minden megkeresztelt, azok "akik Krisztust öltötték magukra". Ne higgyük, hogy távol van, ha nem érezzük közelségét, és ne engedjük magunkat megcsalni, ha azt gondoljuk, hogy közel van. Tudnunk, kell, hogy Ő Emmánuel, vagyis "velünk az Isten".


Takács Gábor


Napi Igehelyek

Bölcs 2,1a.12-22

Tévesen vélekedve azt mondják egymásnak: ,,Rövid az életünk ideje és szomorú, nincsen orvosság az ember halála ellen, és nincs, akiről tudnák, hogy visszajött az alvilágból. Leselkedjünk tehát az igazra, mert az utunkban áll, és ellenkezik tetteinkkel, törvényszegést vet a szemünkre, s megszól, hogy vétettünk a tisztesség ellen. Azzal kérkedik, hogy nála van az Isten ismerete, és Isten gyermekének mondja magát. Nézeteinknek ő a vádlója, még az is terhes nekünk, ha látjuk őt, mert élete másokétól különbözik, és ösvényei egészen különösek. Ő komolytalannak néz minket, tartózkodik útjainktól, mint a szennytől, s boldognak hirdeti az igazak végét, és azzal dicsekszik, hogy Isten az ő atyja. Lássuk tehát, igazak-e beszédei? Tegyük próbára, mi lesz majd vele, tudjuk meg, milyen lesz a vége! Mert ha az igaz Isten gyermeke, akkor ő meg is óvja, és kiragadja ellenségei kezéből. Tegyük őt próbára szidalommal, kínzással, hogy megismerjük szelídségét, és kipróbáljuk állhatatosságát! Ítéljük őt gyalázatos halálra, mert -- amint mondja -- oltalomban részesül!'' Így gondolják ők, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket. Nem ismerik Isten titkait, nem remélik a jóság bérét, és nem tekintik a szeplőtelen lelkek jutalmát.

Jn 7,1-2.10.25-30

Ezek után Jézus átment Galileába. Nem akart ugyanis Júdeába menni, mert a zsidók halálra keresték. Közel volt a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep. Amikor azonban testvérei felmentek az ünnepre, ő is felment, de nem nyilvánosan, hanem mintegy titokban. A jeruzsálemiek közül egyesek azt mondták: ,,Nem ő az, akit halálra keresnek? Íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem mondanak neki. Talán a főemberek valóban fölismerték, hogy ő a Krisztus? Róla azonban tudjuk, hogy honnan való, a Krisztust pedig, amikor eljön, senki sem tudja, honnan van.'' Akkor Jézus, aki a templomban tanított, így kiáltott fel: ,,Ismertek engem is, és azt is tudjátok, hogy honnan való vagyok. Márpedig én nem magamtól jöttem, hanem az küldött engem, aki Igaz, akit ti nem ismertek. Én ismerem őt, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.'' Ekkor szerették volna elfogni, de senki sem emelte rá kezét, mert még nem jött el az ő órája.