A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: A mai szentmise szövegeiben még mindig húsvét öröme visszhangzik. Feltámadt Üdvözítőnk végrehajtotta művét, megváltotta népét. Miközben elszenvedte a kínhalált, jóvátette az emberiség bűneit. Feltámadásával legyőzte a halál átkát, növelte reményünket, hogy nyomában járva mi is feltámadunk. A hit tanításának vigasza járja át lelkünket az áldozat bemutatásakor.
ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: Jézus még együtt van tanítványaival, többször megjelenik körükben. Szavaiból kiérződik az útrakészülődés. Vigasztalja az itt hagyottakat, lelkükre köti fontos rendelkezéseit. Nemcsak, hozzájuk, hanem hozzánk is szól az igeliturgiájában feltámadt Urunk.
FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: A kenyeret és a bort, a mi ajándékunkat nyújtotta a pap az ég felé. Felajánlottuk imádságunkat, dolgos életünket, szenvedésünket is. Mennyei atyánk elfogadja szent Fia és Egyháza áldozatát. A hála érzésével álljuk körül az oltárt. Megköszönjük Istennek mindazt, amit Tőle kaptunk, és amit érettünk tett.
ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Közel a mennybemenetel ünnepe. A búcsúzó Jézus kéri, hogy szeressük őt, tartsuk meg parancsait. Vigasztaló Szentlelke által velünk marad a világ végéig. Ma is tőle kaptuk a megvilágosító kegyelmet Isten igéjének megértéséhez. A Szentlélek növelte bennünk a megszentelő kegyelmet, amikor szentáldozásban a feltámadt Urunk testét magunkhoz vettük. Bármerre járunk velünk van. Csak mi ne hagyjuk el őt.
Húsvét 6. vasárnapján az evangélium témája az egyházi év harmadik legnagyobb ünnepének előkészítésére irányul: a Pünkösd előkészítésére. Az idén különösen is fontos beszélni a Szentlélekről. A Szentatya 1998-at a Szentlélek évének nyilvánította a Nagy Jubileumra való előkészület jegyében. A Nagy Jubileum pedig nem más mint 2000-ben a megtestesülés 2000. évfordulójának nagyszabású, világegyházi méretű megünneplése. A magyar egyház ebből a előkészületből és ebből a Nagy Jubileumból keveset érez. Egyrészt azért, mert az egyházunk vezetői azzal vannak elfoglalva, hogy a politikai változások közepette hogyan stabilizálják az Egyház anyagi helyzetét egy olyan, a közelmúltban megkötött konkordátum keretében, amely állami részről nem akar működni. Az elkötelezettebb keresztény hívek pedig a helyi egyházi közösségek gondjaival, építésével, megélhetési gondjaival vannak elfoglalva. Másrészt azért érzünk keveset a Nagy Jubileumra való előkészületből, mert a megkereszteltek zömét egyszerűen nem érdekli, mint ahogy sok más egyházi vonatkozású dolog sem.
Miben áll a Szentlélek év?
Most csak néhány gondolatot szeretnék kiragadni a Szentatya ezzel kapcsolatos útmutatásaiból.
Fontos, hogy meglássuk: a megtestesülés misztériuma - amelynek 2000. Évi nagy megünneplésére készülünk -, a "Szentlélek működésével" történt. Ezért feladatunk a Szentlélek jelenlétének és tevékenységének újra fölfedezése. Fontos a keresztény remény újra fölfedezése is, hogy a keresztény ne tévessz szem elől a végső célt, mely értelmet és értéket ad egész létének; másrészt megbízható és mély indítékokat ad a mindennapi teendőkhöz, hogy a földi valóságot Isten tervének megfelelően alakítsa.
A Szentlélek év csúcspontja mindenképpen a Pünkösd ünnepe: a Szentlélek eljövetelének megünneplése, s egyben a Szentlélekkel való bensőséges találkozásunknak felidézése, ami a bérmálás szentsége.
Szentlélekkel való bensőséges találkozás. - a napokban az egyik nyolcadik osztályban, akik tavaly bérmálkoztak, föltettem a körkérdést, hogy válaszoljanak rá őszintén: személy szerint mit jelent neked a Szentlélek? A válasz nagy hallgatás volt, vagyis semmi. S ezzel nem csak ők vannak így, hanem többnyire mindannyian, akiknél egy jól-rosszul nagy tömegben és felületesen való felkészítés után egy tömeges bérmálásból gyakorlatilag semmi nem marad meg. Legfeljebb az, hogy mit kapott ajándékba bérmálásra. Az igehirdetésben, hittanórákon sokat beszélünk Istenről, Jézus Krisztusról, Egyházról, de a Szentlélekről alig, pedig a Krisztus által hozott egyetlen kinyilatkoztatást a Szentlélek jeleníti meg, ahogy a mai evangéliumban mondja Jézus: "A Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek."
Ki a Szentlélek?
Vigasztaló, ahogy a mi evangéliumban hallottuk. Azonban ha vigasztalónak fordított görög eredeti szót nézzük az evangéliumban, ott a paravklhto" szót találjuk, mely közbenjárót, ügyvédet jelent. A Szentlélek ügyvédünk, közbenjárónk a Istennél a sátánnal szemben, aki vádlónk, aki éjjel-nappal vádol bennünket Isten színe előtt.
A Szentlélekkel kapcsolatban mondja Jézus a mai evangéliumban: "Elmegyek, de visszajövök hozzátok." S azt is mondja másutt: "Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló."
Jézus Krisztusban földi életében ugyan az Isten lakozott, de az emberi természettel együtt az emberi személy korlátjait is fölvette. Ez egész egyszerűen abban mutatkozik meg, hogy míg Isten mindenki imájára egyszerre oda tud figyelni, mindenkivel személyesen tud foglalkozni, addig emberként csak egy emberrel tud teljes figyelmével személyesen foglalkozni, ahogy mi is mindannyian. Jézusban az Isten csodálatos, kézzelfogható módon köztünk van, de csak azon pár ezer ember számára, akik látták őt, azon pár száz ember számára, akik váltottak is vele néhány szót. Pedig már akkor is élt néhány millió ember a földön.
A személyes találkozásnak egy új formájára volt tehát szükség, amelyben Isten személyesen találkozik az egyes emberrel, de ugyanakkor a megtestesülés csodálatos nagyszerűsége is megmarad. Erre alapította Krisztus a szentségeket, amelyekben valamilyen anyagi forma által Jézus életének egy meghatározott eseményében részesülünk, amelyben Krisztus a benne hívőknek titokzatos, de valóságos jelenlétét ígérte. Ezért mondja, hogy jobb nekünk hogy elmegy, mert ezáltal egy más, mindenki által hozzáférhető formában újra eljön a szentségekben. Ezek a szentségi találkozások pedig lehetetlenek a Szentlélek nélkül.
Jézus egész élete arról szól, hogy Isten szeretetét a Szentlelket mind jobban befogadja emberként életébe. Ez a folyamat a kereszten fejeződött be, amikor teljesen befogadta a Szentlelket, a szeretetet és ebbe belehalt. Mi a keresztség szentségében Jézus életének ebben az eseményében - és nem a Jordánban való megkeresztelkedésében - részesülünk. A keresztségben megkapjuk a Szentlelket, hogy Krisztushoz váljunk hasonlóvá. De ahogy Krisztusnak is egy emberélet kellett ahhoz, hogy befogadja őt, úgy nekünk is életünk feladata, hogy mind jobban Krisztushoz váljunk hasonlóvá a Szentlélek mind jobban való befogadása által. S akit befogadunk életünkbe az a Vigasztaló, a paravklhto", aki megtanít mindenre és eszünkbe juttatja Jézus szavait.
Ez a Szentlélekre való hagyatkozás hiányzik a világból, azért van annyi baj, küzdelem: nem tudunk mit kezdeni a Szentlélekkel, nem bízzuk rá magunkat. Inkább emberfeletti erőfeszítéseket teszünk - már aki egyáltalán tesz -, hogy jobbak legyünk. Önjavítóak akarunk lenni. Igyekezetünkben teljesen kifelejtjük Isten Szentlelkét életünkből, aki pedig bennünk él, mert testünk a Szentlélek temploma. Izzadságszagúak és keserűek nagy erőfeszítéssel elért eredményeink a tökéletesedés útján, s azt a veszélyt is magukban rejtik, hogy megküzdve szinte emberfeletti módon egy-egy dologért követelődzünk vele Isten előtt: én ezt, meg ezt megtette, most rajtad a sor Isten! Sokkal könnyebb lenne tökéletesedésünk, ha nem magunkat néznénk, hanem a Szentlélek vezetésére hagyatkoznánk közbenjárónkra és ügyvédünkre. A szentek életéből ismert nagy szentek mind-mind úgy kerültek hősi fokon közel Istenhez, hogy átadták magukat a Szentléleknek. Nekünk is szenteknek kell lennünk, máskülönben nem jutunk el az üdvösségre, az Isten Országába. Hallgassunk tehát a bennünk élő Lélekre hogy Krisztushoz hasonlóvá válva eljussunk életünk végső céljára az Isten Országába.
