Vianney Szent Jánost nehezen elvégzett tanulmányai nem akadályozták meg az életszentségre jutásban. Azt a keveset, amije volt, jól használta, odatette Jézus elé, aki bőségesen megszaporította, sokakat jóllakatva a kegyelemmel.
Tegyük mi is bátran Jézus elé tehetségeinket, képességeinket, bármennyire is kevésnek érezzük azokat. A többi az Ő dolga.
A hivatásban egy alapvető kérdés, hogy ki megy kihez? Péter a maga természete szerint akart közeledni Jézushoz. Hívás nélkül, először Ő. Az egyik fontos elem a hitben, a türelem önmagunkhoz. Jézus esetleg csak a sokadik őrváltás idején jön, nem akkor amikor mi akarjuk és nem is úgy lép a bárkába ahogy mi szeretnénk. De tudnunk kell, hogy úton van felénk. Addig úgysem lép be a csónakunkba, amíg nem vagyunk képesek felismerni benne az Isten Fiát, de amikor készek vagyunk ezt elismerni, akkor belép és nem várat magára.
Napi Igehelyek
Szám 11,4b-15
Az a gyülevész népség pedig, amely velük feljött, kívánságra gerjedt, s leült és siránkozott és Izrael fiait is csatlakozásra bírta és azt mondta: ,,Ki ad nekünk húst enni? Emlékszünk a halra, amelyet ingyen ettünk Egyiptomban, eszünkbe jut az uborka, a dinnye, a póréhagyma, a vöröshagyma s a fokhagyma. Most száraz a torkunk: nem lát szemünk semmi mást, csak mannát.'' A manna olyan volt, mint a koriander magva, olyan színű, mint a bdellium; a nép körüljárt, felszedte, megőrölte a kézimalmon vagy megtörte a mozsárban, aztán megfőzte a fazékban, s kalácsot készített belőle, olyan ízűt, mint az olajos lepény. Amikor éjjel leszállt a táborra a harmat, leszállt vele a manna is. Hallotta tehát Mózes, hogy siránkozik a nép családról családra, mindenki a sátra ajtajában. Erre igen felgerjedt az Úr haragja, de Mózesnek is tűrhetetlennek tűnt ez a dolog. Azt mondta azért az Úrnak: ,,Miért nyomorítottad meg szolgádat? Miért nem lelek kegyelmet előtted, s miért raktad énrám az egész nép terhét? Hát én fogantam-e ezt az egész sokaságot, vagy én szültem-e őt, hogy azt mondod nekem: ,,Hordozd őket kebleden, amint a dajka szokta hordozni a csecsemőt, s vidd el őket arra a földre, amely felől megesküdtél atyáiknak?'' Honnan vegyek húst, hogy adjak ekkora sokaságnak? Sírnak nekem és mondják: ,,Adj nekünk húst enni!'' Én egyedül nem győzöm ezt az egész népet, mert nehéz az nekem. Ha azonban te másként ítélsz, akkor kérlek, ölj meg engem, s találjak kegyelmet szemed előtt, hogy ne szenvedjek ennyi nyomorúságot.''
Mt 14,13-21
Amikor Jézus meghallotta ezt, visszavonult onnan bárkán egy puszta helyre, egyedül. A tömegek tudomást szereztek erről és követték őt gyalog a városokból. Mikor kiszállt, meglátta a hatalmas tömeget. Megkönyörült rajtuk, és meggyógyította a köztük lévő betegeket. Mikor este lett, odamentek hozzá a tanítványok és azt mondták neki: ,,Sivár ez a hely és az idő is eljárt már. Bocsásd el a tömeget, hogy a falvakba menjenek és ennivalót vegyenek maguknak.'' Jézus azonban azt mondta nekik: ,,Nincs rá szükség, hogy elmenjenek, adjatok nekik ti enni.'' Azok ezt felelték neki: ,,Nincs itt másunk, csak öt kenyér és két hal.'' Azt mondta nekik: ,,Hozzátok ide azokat.'' Megparancsolta, hogy a tömeg telepedjék le a fűre, aztán fogta az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte azokat, aztán odaadta a kenyereket a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek. Mindnyájan ettek és jóllaktak. Végül fölszedték a megmaradt darabokat, tizenkét tele kosárral. Mintegy ötezer férfi volt, aki evett, az asszonyokat és gyerekeket nem számítva.
