Senkinek sincs nagyobb szeretete, mint aki életét adja barátaiért. Kolbe atya is ezt tette, Isten iránti szeretetből, amely egész életét áthatotta, adta életét társa helyett. Ma is szükség van áldozatra, vállaljuk bátran életünk áldozatát.
A Mt. 18,21-35 a gonosz szolga történetét tárja elénk. Péter azon kérdésére, hogy "Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?" Jézus válasza: "Mondom neked nem hétszer, hanem hetvenhétszer". Aztán tovább fűzi gondolatait. Elmeséli a "gonosz szolga történetét". Annak a szolgának az esetét, aki kegyelmet kér és kap, de aki kegyelmet nem osztogat. Ura logikája: "jobb adni, mint kapni". Az övé ennek az ellenkezője: "jobb kapni, mint adni". Nem kell "adni". Jobb "gyűjteni", az anyagi javakat halmozni. Kapitalizmus. A másikat legyőzni, megsemmisíteni és a személyes előnyökkel visszaélni. Izajás próféta szavai logikusan csengenek: "Emberfia: lázongó nemzedék körében élsz; van szemük a látásra, de nem látnak; van fülük a hallásra, de nem hallanak, mert hiszen lázongó nemzedék ez." (Ez 12,2). A "lázongó" nemzedék ma előnyöket tart fenn magának. Ez azokat a szolgákat is jellemzi, akiknek Isten elengedte "tartózásukat". Gyakran a kereszténységből szakmát és Isten neve mögé bújva privilégiumokat és monopóliumokat kovácsolnak maguknak (Szolovjov).
"Te gonosz szolga! Kérésedre minden adósságodat elengedtem. Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad?"(Mt. 18,32-33).
Van egy jó mondás, miszerint "aki üvegvárban lakik, az ne dobálózzon kövekkel". Mi se dobálózzunk hát. Ez nem a feladatunk. Inkább tanuljunk meg megbocsátani nem "hétszer, hanem hetvenhétszer". "Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad?" (Mt. 18,33).
Napi Igehelyek
Józs 3,7-10a.11.13-17
Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: ,,Ma kezdelek felemelni téged egész Izrael előtt, hogy megtudják, hogy úgy, ahogy Mózessel voltam, úgy leszek veled is. Parancsolj tehát a papoknak, akik a szövetség ládáját viszik, és mondd nekik: Ha a Jordán vizének széléhez értek, álljatok meg a Jordánban.'' Azt mondta erre Józsue Izrael fiainak: ,,Gyertek ide, és halljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavát!'' Majd így folytatta: ,,A következő dologból fogjátok megtudni, hogy az Úr, az élő Isten közöttetek van és elűzi színetek elől a kánaánit, a hetitát, a hivvitát, a perizitát, a girgasitát, a jebuzitát meg az amoritát: íme, az egész föld Urának szövetségládája bemegy előttetek a Jordánba. -- s amint a papok, akik az Úrnak, az egész föld Istenének ládáját viszik, talpukat a Jordán vizére teszik, a lefelé levő víz lefolyik és elfogy, a felülről jövő pedig egy tömegben megáll.'' A nép tehát elindult sátraiból, hogy átkeljen a Jordánon, s a papok, akik a szövetség ládáját vitték, előtte mentek. Amint beléptek a Jordánba, és lábukat belemártották a víz szélébe -- mivel aratás ideje volt, a Jordán teljesen betöltötte medrének partjait --, a felülről jövő víz egy helyen megállt és messze attól a várostól, amelyet Ádomnak neveznek, egészen Szártán helyéig, úgy feltornyosodott, hogy hegynek látszott, a lefelé levő víz pedig lefolyt a Puszta tengerébe (melyet most Holt-tengernek neveznek), míg egészen el nem fogyott. Erre a nép átment Jerikó felé: a papok, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, száraz talajon, a Jordán közepén, felövezve álltak, s az egész nép száraz medren ment át.
Mt 18,21 - 19,1
Akkor Péter odament hozzá és azt mondta neki: ,,Uram! Hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?'' Jézus azt felelte neki: ,,Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer [Ter 4,24]. Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte az elszámolást, odavitték hozzá az egyiket, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megadnia, az úr megparancsolta, hogy adják el őt és a feleségét, a gyerekeit, és mindent, amije csak van, és úgy fizessen. A szolga erre a földig hajolt, és leborulva kérte: ,,Légy türelemmel irántam, és mindent megadok neked.'' Megesett a szíve az úrnak a szolgán, elbocsátotta hát őt, és még az adósságot is elengedte neki. Ez a szolga azonban, mihelyt kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki tartozott neki száz dénárral. Megragadta őt, fojtogatta és követelte: ,,Add meg, amivel tartozol.'' A szolgatársa a földig hajolt, és kérlelte: ,,Légy türelemmel irántam, és megadom neked.'' Az azonban nem engedett, hanem elvitte és börtönbe vetette őt, amíg megadja a tartozását. Amikor a szolga társai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszéltek uruknak mindent, ami történt. Akkor az úr magához hívta őt és azt mondta neki: ,,Te gonosz szolga! Én az egész tartozást elengedtem neked, mert kértél engem. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?'' És az úr haragjában átadta őt a kínzóknak, amíg csak meg nem adja egész tartozását. Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének.'' Történt, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a szavakat, elhagyta Galileát, és Júdea határába ment a Jordánon túlra.
