A tűz, a megtisztulás, a megtérés jelképe. Ahogyan az aranyat tűzben kell megtisztítani a salaktól, hogy minél értékesebb legyen, úgy kell nekünk is megtisztulnunk bűneinktől, hibáinktól. A tűz, amelyet Jézus hoz a földre a Pünkösd tüze, a Szentlélek kiáradása a földre. De ahhoz, hogy ez megtörténhessen, Jézusnak keresztséggel kell megkeresztelkednie. Itt ismét furcsa ez a kijelentés, hogy Jézusnak meg kell keresztelkedni. Igen ő is megkeresztelkedett, annál is inkább, mert az ő keresztségéből ered a mi keresztségünk, anélkül a miénk sem létezne.
Jézus keresztsége a kereszthalála. Hogy mi történt ekkor, jobban megértjük, ha az idézett szentírási résznek szó szerinti fordítását vesszük, ami úgy hangzik: belemerüléssel kell belemerülnöm. Ez a kifejezés ráirányítja figyelmünket Jézus keresztsége tartalmára, miszerint az ő belemerülése a Szentlélekbe való merülést jelenti, amikor a Szentlélek Jézus Krisztus emberségén teljesen elárad, és az ember Jézust szabad önátadása által teljesen birtokba veszi. A Szentlélek Isten szeretete. Amikor Jézus teljesen befogadja, akkor az isteni szeretet tüze teljesen felemészti Jézust, vagyis belehal a szeretetbe. Ez a pillanat a kereszthalála, amikor teljesen befogadja a Szentlelket. Ez az ő keresztsége, és nem a Jordánban való megmerülése Keresztelő Jánosnál.
Mi, a krisztushívők Jézus életének ebben az eseményben részesülünk a keresztség szentségében. Mert minden szentség Jézus életének egy meghatározott eseményében részesít, amelyben a benne hívőknek Krisztus az ő titokzatos, de valóságos jelenlétét ígérte. Mi a keresztségben Jézus kereszthalálában részesültünk, jelképekben lejátszva. A jelképeket főleg a keresztelés azon formájánál lehet megérteni, amikor a keresztelendőt háromszor teljesen alámerítik a vízzel telt keresztelőmedencében. Sajnos ezt a formát nagyon ritkán használják. Az alámerüléskor az embert sötétség veszi körül, és az életadó levegőtől is el van zárva: jelképesen meghal. A háromszori alámerülés pedig Jézus három napig való sírban létére is utal.
Amikor tehát megkeresztelkedtünk, mi is Jézushoz hasonlóan megkaptuk a Szentlelket, Isten szeretetét. Ez az isteni szeretet minket is elégetne, ha engednénk. De bennünk görcsök és ellenkezések vannak. Nagyobb értéknek tartjuk testi életünket Isten szereteténél, ezért nem engedjük be teljesen a Szentlelket életünkbe. Jézus éppen ezért jött a földre, hogy tüzet - Isten szeretetének tüzét hozza a földre a Szentlelket. S vágyódik arra, hogy ennek elengedhetetlen előföltételeként először ő keresztelkedjen meg keresztséggel. Vágyódik rá két okból.
Mindenek előtt azért, hogy ez a tűz elinduljon a földön.
De vágyódik azért is, hogy túl legyen rajta. Jézust, mint embert nem kis szorongással töltötte el elkövetkezendő kereszthalála. Gondoljatok a Getszemáni kerti vérrel verejtékezésre.
Hogy milyen lehetett ez a szorongás, ebbe egy kicsit én is belekóstoltam az elmúlt hetekbe.
Nem volt könnyű eljönnöm előző helyemről, Jászárokszállásról, ami sosem könnyű. Mindennapos emberi kapcsolatokat, ismeretségeket, barátságokat kell fölszámolni, ami bizonyos értelemben hasonlít a halálra. Attól kezdve, hogy tudtam biztosan, hogy el kell mennem, vártam az elválást. Vártam, abban az értelemben, hogy minél hamarabb legyek túl az elkerülhetetlen elválás fájdalmán.
Valami ilyet, csak sokkal erősebbet érezhetett Jézus, ha kereszthalálára gondolt.
Az evangélium folytatja a gondolatot.
Aki befogadja a tüzet - a Szentlelket -, akörül megoszlás támad. Még nem a beteljesedés időszakában vagyunk, amikor örök béke lesz, hanem afelé tartunk. Addig megpróbáltatások, meg nem értések várnak a krisztushívőkre. A Jelenések könyve hatalmas víziókban szemlélteti a történelem során ránk váró megpróbáltatásokat.
Miért ez a megoszlás? Jézus üzenete nem evilág nyelvén szó, nem evilág gondolkodása. Ez óhatatlanul ellenkezést, szembefordulást vált ki a kívülállókban. Ebben az ellenkezésben mindenképpen Krisztust kell választani, minden megalkuvás nélkül. Itt nincs helye a félmegoldásoknak. Ezt szemléltetik a képek: "Szembekerül az apa a fiával, és a fiú az apjával, anya a lányával és a lány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával."
Ebből következik, hogy ha valamely hívő közösséget nem üldözik, nincsenek problémáik, az annak a jele, hogy már nem Krisztus útján halad. S ha valakinek nincsenek egyéni gondjai, kísértései hitében, arról már lemondott a Sátán, mert nincs mit támadni benne.
Kedves testvérek! Ha fontosnak tartjátok hiteteket, ha szeretitek Krisztust, engedjétek, hogy a tűz, amelyet kereszthalálával gyújtott meg, titeket is elérjen. Engedjétek be teljesen életetekbe Isten szeretetét, a Szentlelket, akit már a keresztségben megkaptatok. S ne féljetek, ha a világ üldöz, mert Krisztus Urunk minden idők minden krisztushívőjéért imádkozott az utolsó vacsorán e szavakkal: "Én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád. Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi."
