A hit ereje Istentől Isten maga biztat minket maga dicséretire, de ehhez hit kell, meg igyekezet. Uram, te nagy és minden dicséretre igen méltó vagy; erős hatalmadnak, bölcs mivoltodnak sem vége, sem határa. S íme, teremtett világod aprósága: ember akar dicsérni téged. Nyakán a halál igája, lelkében bűne tüskéje s az a bizonyosság, hogy a kevélyeknek ellent állsz, s mégis ez a porszem kezed alkotása között: az ember dicsérni akar téged. A te indításod az bennünk, hogy gyönyörűség dicsérnünk téged, mert magadnak teremtettél minket, s nyughatatlan a szívünk míg csak el nem pihen benned. -- Szívem észrevett önmaga fölött, értelmem fölött valami örökké változatlan világosságot. -- Nem úgy borult értelmem fölé, mint olaj a vízre, vagy ég a földre, -- hanem sokkal magasabbról, -- hisz ő az én teremtőm; -- s én sokkal mélyebben álltam, hisz teremtménye vagyok! Akik az igazságot megismerték, ismerik ezt; s akik ezt ismerik, megismerték az örökkévalóságot. A szeretet is ismerős vele. Óh örök Igazság! Óh igaz Szeretet! Óh kívánatos örökkévalóság! Istenem vagy; -- hozzád száll sóhajtásom éjjel-nappal. Mikor először megláttalak, felkaroltál, hogy megértsem, mennyire valóság az, amit megláttam, s mennyire méltatlan vagyok én arra, hogy rádtekintsek. De azért, mintha hallottalak volna a magasból: Én a felnőttek eledele vagyok! Növekedjél s részed lesz bennem. Nem te változtatsz át engem magaddá, mint valami testi eledelt, hanem én változtatlak át téged magammá! -- Azt is megértettem, hogy "a gonoszságért dorgálod az embert, és elepeszted lelkét, mint a pókot." S mikor tépelődtem, hogy talán nem is létezik az Igazság, mert sem a véges, sem a végtelen térségekben nincs kiterjedése, -- messziről kiáltottad felém: "Én vagyok, aki vagyok!" Meghallottam, de úgy, hogy a szívemmel hallottam meg, s többé nyoma sem volt bennem a kétkedésnek; sőt könnyebben kétségbevontam volna saját eleven létezésemet, mint az Igazságét, aki mellett az egész teremtett világ tanúskodik. [Későbbi tanítása jelentkezik Ágostonnak: "Ha valami egyáltalán létezik, elsősorban és gyökeresen Isten létezik."] (Szent Ágoston: Vallomások, 1:1)
+
Krisztus nem szeretett különbséget tenni kötelező minimum és önként vállalt külön teljesítmény között. Inkább azt hirdette, hogy aki többet kapott, az többel tartozik. Ebben a példabeszédben (Lk 17,7-10) sem különleges teljesítményekre sarkallta övéit, hanem egyszerűen alázatosságra tanította őket. Akármit tettem, nem érdemlek különös elismerést; csak azt tettem, amivel tartozom. A szolga, a mégoly jó munkás szolga is, tartsa szeme előtt szolga voltát, s ne igényeljen magának valami megkülönböztetett megbecsülést. Szerencsére Jézus nemcsak beszélt erről, hanem meg is mutatta, mit jelent vállalni a szolga szerepét egészen "a halálig, mégpedig a kereszthalálig" (Fil 2,6-8). Ezért, mert semmit sem igényelt, mert "nem kereste a maga dicsőségét" (Jn 8,50), "magasztalta föl" végül is az Isten, s a föltámadásban Úrnak bizonyította (Fil 2, 9-10). (Jelenits: Betű és lélek, 90)
+
Kolduló könyörgés bocsánatért (Deus-Homo, Rex coelorum) Isten-Ember, Ég Királya, Szánandókat tekintsd szánva! Hajlók vagyunk, jaj, a bűnre; s majdan por a porba tűn le. Romba hulltunk, jöjj, emelj fel! édes-hűséges kegyeddel... Ember mi is? Ádám sarja, Halál magva, veszni: sora. Mi más ember? Féreg, tiport, rozoga szer, szemétre szórt... Haragra se méltass hitványt! Mit tud? Végtig bűntől megszállt. Nagy Isten, el ne kárhoztasd! mást se képes: bűnt halmozgat... Ítélnél ilyent, Igazság?
Műved ő... Ez nem vallna Rád! Nem ér ennyit silány ember, Égdörgőnek hogy feleljen! Mint az árnyék, füst kavargó, vagyunk aszott fű: -- halandó... Isten-Ember, Ég Királya, szánandókat tekintsd szánva! (Marbod)
Napi Igehelyek
Hab 1,2-3; 2,2-4
Meddig kiáltok még, Uram, és nem hallgatsz meg engem? Kiáltozom hozzád: ,,Erőszak!'', és te nem szabadítasz meg engem? Miért engedsz látnom gonoszságot és nyomorúságot, miért kell fosztogatást és elnyomást látnom magam előtt? Folyik a per, és egyre nagyobb a civakodás.
És felelt nekem az Úr és mondta: ,,Írd fel e látomást, és vésd olvashatóan táblákra, hogy könnyen átfuthassa, aki olvassa. Mert amit a látomás mond, meghatározott időre vonatkozik, s már teljesedéséhez közeledik, és meg nem hiúsul; ha késlekedik is, higgy benne, mert biztosan eljön és el nem marad. Íme, abban, aki felfuvalkodott, nem igaz a lélek, az igaz azonban hite által élni fog.''
2Tim 1,6-8.13-14
Éppen ezért figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézrátételem által benned van. Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét. Ne szégyenkezz hát az Úrról való tanúságtétel miatt, sem énmiattam, aki őérte bilincseket hordok, hanem szenvedj velem az evangéliumért Isten erejének segítségével. Tartsd hát magadat a tőlem hallott egészséges igékhez, legyenek azok a példaképeid hittel és szeretetettel Krisztus Jézusban. Őrizd meg a rád bízott drága kincset a Szentlélek által, aki bennünk lakik.
Lk 17,5-10
Az apostolok ekkor azt mondták az Úrnak: ,,Növeld bennünk a hitet!'' Az Úr ezt felelte: ,,Ha csak akkora hitetek lesz is, mint egy mustármag, és ennek az eperfának azt mondjátok: ,,Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben!'', engedelmeskedni fog nektek. Ki mondja közületek szolgájának, mikor az szántás vagy legeltetés után hazatér a mezőről: ,,Gyere gyorsan, ülj az asztalhoz?'' Nem azt mondja-e neki inkább: ,,Készíts vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, azután ehetsz és ihatsz majd magad is''? Csak nem köszöni meg a szolgának, hogy megtette mindazt, amit parancsolt? Így ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: ,,Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!''
