Advent időszaka, a készület időszaka a vigasztalás időszaka. Vigasztaló, hogy Isten gondoskodik rólunk, hogy elküldte a Megváltót. Vigasztaló, hogy Isten szeretetében megerősödhetünk napról napra.
Iz 40, 1-11 Jézusban az igazi vigasztalást kapta meg az emberiség Mt 18, 12-14 Vigasztalásunk: Jézus utánamegy az elveszett báránynak.
Isten, prófétái által, a kinyilatkoztatásban készítette elő a választott népet és az egész emberiséget a Megváltó eljövetelére. Képekben mondta el az Eljövendő tulajdonságait, mert azokban az Ő gondviselő szeretete tükröződik. Hozzánk lehajló, bennünket felemelő szeretetéről beszél a szentmise olvasmánya is azt kívánja, hogy népe és hűséges nyája legyünk.
Napi Igehelyek
Iz 40,1-11
Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! -- mondja a ti Istenetek. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és kiáltsátok neki, hogy letelt szolgálata, letörlesztette bűnét, hiszen kétszeresen meglakolt az Úr kezétől minden vétkéért! Egy hang kiált: ,,Készítsétek a pusztában az Úr útját, egyengessetek ösvényt a sivatagban Istenünknek! Minden völgy emelkedjék fel, minden hegy és halom süllyedjen alá; a göröngyös legyen egyenessé, és a hegyláncok síksággá! Akkor kinyilvánul az Úr dicsősége, és látni fogja minden ember egyaránt. Bizony, az Úr szája szólt.' Egy hang szól: ,,Kiálts!' És mondtam: ,,Mit kiáltsak?' Minden test csak fű, és minden szépsége olyan, mint a mező virága. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha az Úr lehelete ráfúj. Valóban csak fű a nép. Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk szava megmarad örökre. Magas hegyre menj föl, te, aki jó hírt viszel Sionnak! Emeld fel erősen hangodat, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek! Emeld fel, ne félj! Mondd Júda városainak: ,,Íme, a ti Istenetek! Íme, az Úristen hatalommal jön, és karja uralkodik; íme, fizetsége vele van, és szerzeménye a színe előtt. Mint pásztor, legelteti nyáját, karjával összegyűjti a bárányokat, és ölébe veszi, az anyajuhokat gondosan vezeti.'
Mt 18,12-14
Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és azok közül egy elkóborol, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyeken, nem megy-e el és nem keresi-e meg az eltévedtet? Amikor pedig megtalálja, bizony, mondom nektek: jobban örül annak, mint a kilencvenkilencnek, amely el sem veszett. Ugyanígy a ti Atyátok, aki a mennyekben van, nem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsik közül.
