Jézus és a keresztelő születésének párhuzama Isten tervei megvalósulásának kezdetét jelenti. Csendben, az imádság csendjében történik mindez. Karácsonyi készületünk fontos része a csendes Istenre figyelés.
Bir 13, 2-7.24-25a Ez a gyermek Isten nazirja lesz anyja méhétől fogva. Lk 1, 5-25 Ne félj, kérő imád meghallgatásra talált.
Megváltásunk beteljesedésének jele a szűzi fogantatás, kezdete pedig az angyali üdvözlet. Isten, azért küldte el Gábriel főangyalt, hogy a beteljesedés örömhírét meghozza. Az Eljövendő személyében teljesedik a próféták jövendölése, eljön közénk látható alakban a láthatatlan Isten.
Az olvasmány Sámson születését írja le, míg az evangélium Keresztelő János fogantatását meséli el. Mindkét szereplő csodával határos módon jön a világra, mindkettő meddő anyától születik. Az egyik feladata az, hogy megmentse Izraelt a filiszteusok kezéből, a másiknak pedig az, hogy a megváltás előhírnöke legyen. A Szentírás érdekes párhuzamot állít fel Sámson és Keresztelő János között. Az egyiknek politikai küldetése van: szabadságot hirdet a filiszteusok uralma alatt sínylődő Izraelnek. A másik keresztel és prédikál a sivatagban, várván a megígért megváltást. Mindkettő árulásnak lesz az áldozata.A két szereplő fogantatása, születése, élete és halála hasonló. Erős akaraterejük, hivatástudatuk és elkötelezettségük olyan tettek végrehajtására teszi alkalmassá őket, melyek példaként szolgálnak az egész nemzetnek. Akkor kerülnek a történelem színpadjára, amikor az emberi értékek elvesztik fontosságukat, amikor a morális- és a politikai hanyatlás idegen hatalmak kezére játszódják át az országot. A kis nemzet Sámson idejében a filiszteusok uralma alatt áll, míg János idejében a rómaiak hatalma alatt sínylődik. Mindketten prófétaként emelkednek fel a bizalmukat elvesztett tömegek fölé. Erős egyéniségükön keresztül reményt sugallnak a kilátástalanságba süllyedt embereknek.
Kritikus időpontokban az emberi közösségeknek szükségük van Sámsonokra és Jánosokra. Kritikus történelmi szakaszokban minden emberi közösségnek szüksége van emberi értékeket hirdető, erős akaraterővel rendelkező vezető egyéniségekre, akik készek arra, hogy ne fogadják el a butaságot igaznak és az emberiségüket elfeledő politikai vezetők tömegmanipulációit egyetlen kinyilatkoztatásnak. Habár igaz, hogy az árulók előbb-utóbb kijátsszák őket a hatalomnak, mégis értékrendszerük és gerinces kiállásuk megváltoztatják a dolgok alakulását. A történelem megismétli önmagát. Ma is megfordulnak közöttünk olyan Sámsonok és Jánosok, akik nem dugják be a fülüket és nem hunyják le a szemüket a tények előtt, akik a korrupciót és tömegmanipulációt nem kezelik egyetlen "igazságként" és nem olvadnak bele a kilátástalanság bénító tehetetlenségébe. ők nem kiáltanak együtt a tömeggel. Kik ők és mit mondanak? Fedezzük fel őket, és hallgassunk szavaikra.
Az asszony fiút szült, és Sámsonnak nevezte el. A gyermek felnőtt, az megáldotta, és az Úr lelke irányítani kezdte.
Vajon engem is az Úr Lelke irányít?
Vagy megyek a magam feje után, esetleg mások után?
Ha irányít valaki, honnan tudom, hogy az Úr az?
Napi Igehelyek
Bír 13,2-7.24-25a
Volt azonban egy córai, Dán-nemzetségbeli ember, név szerint Mánue. Felesége meddő volt, de az Úr angyala megjelent neki és így szólt hozzá: ,,Te meddő vagy és nincs gyermeked; de foganni fogsz és fiút szülsz. Óvakodj tehát attól, hogy bort és szeszes italt igyál, vagy valami tisztátalant egyél. Ha fogantál és megszülted a fiút, borotva ne érintse fejét, mert Isten nazírja lesz gyermekségétől és anyja méhétől. Ő kezdi majd megszabadítani Izraelt a filiszteusok kezéből.' Erre az asszony elment férjéhez, s azt mondta neki: ,,Isten egyik embere jött hozzám, de külseje olyan volt, mint egy angyalé: igen félelmetes. Amikor megkérdeztem, kicsoda, honnan jön és mi a neve, nem akarta megmondani nekem, hanem ezt felelte: ,,Íme, foganni fogsz és fiút szülsz: óvakodj attól, hogy bort és szeszes italt igyál, s valami tisztátalant egyél, mert a gyermek Isten nazírja lesz gyermekségétől fogva, anyja méhétől egészen halála napjáig.'' Meg is szülte a fiút és elnevezte Sámsonnak. Aztán a gyermek felnövekedett, s az Úr megáldotta, és Dán táborában, Córa és Estaol között kezdett vele lenni az Úr lelke.
Lk 1,5-25
Volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy Zakariás nevű pap, Ábia papi osztályából. A felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek az Úrnak minden parancsa és igazsága szerint. De nem volt gyermekük, minthogy Erzsébet magtalan volt, és már mindketten előhaladott korban voltak. Történt pedig, hogy amikor osztályának rendjében szolgálatot teljesített az Isten előtt, s a papi szolgálat rendje szerint sorsvetés útján rá került a tömjénezés sora, bement az Úr templomába, miközben az egész népsokaság kívül imádkozott az illatáldozat órájában. Akkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a tömjénoltár jobb oldalán. Ennek láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg őt. Az angyal ezt mondta neki: ,,Ne félj, Zakariás, mert meghallgatást nyert könyörgésed; feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és a nevét Jánosnak fogod hívni [Ter 17,19]. Örömed és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén. Mert nagy lesz az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik [Szám 6,3; Bír 13,4], és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni. Illés szellemével és erejével fog előtte járni, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa [Mal 3,23-24], a hitetleneket pedig az igazak okosságára, s így alkalmas népet készítsen az Úrnak.' Ekkor Zakariás megkérdezte: ,,Hogyan győződjem meg erről? Hiszen én öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott már napjaiban.' Az angyal ezt felelte neki: ,,Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldtek, hogy beszéljek veled, és ezt az örömhírt meghozzam neked. De íme, megnémulsz, és nem tudsz beszélni addig a napig, amikor ezek megtörténnek, mivel nem hittél szavaimnak, amelyek a maguk idejében beteljesednek.' Ezalatt a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és megértették, hogy látomást látott a templomban; ő pedig intett nekik és néma maradt. Amikor azután elteltek szolgálatának napjai, visszament a házába. E napok után Erzsébet, a felesége méhében fogant, s elrejtőzött öt hónapig, mondván: ,,Így cselekedett velem az Úr ezekben a napokban, amikor rámtekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.'
