A gondviselő Isten ígéretének beteljesedése, az Előfutár születésével vette kezdetét. Keresztelő Szent Jánossal Isten kegyelme volt, hiszen azt a küldetést kapta, hogy felrázza az emberiséget. Az Úr második eljövetelére a felkészítést, nekünk hívő embereknek kell megtennünk, hiszen ezt a küldetést kaptuk a keresztség szentségében.
Mal 3, 1-4.23-24 Íme elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat. Lk 1, 57-66 együtt örült Erzsébettel mindenki.
A gondviselő Isten ígéretének beteljesedése, az Előfutár születésével vette kezdetét. Keresztelő Szent Jánossal Isten kegyelme volt, hiszen azt a küldetést kapta, hogy felrázza az emberiséget. Az Úr második eljövetelére a felkészítést, nekünk hívő embereknek kell megtennünk, hiszen ezt a küldetést kaptuk a keresztség szentségében.
Elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat
Az út hosszú és rögös. Tele van buktatókkal. Ha egyedül járod utadat nehezen jutsz előre. Jézus is már egy "egyengetett" úton járt, amelyet igazán Ő "taposott" ki számunkra. Ma is van többféle út, amelyek a boldogságot célozzák meg, de igazi boldogság felé vezető út a Jézus Útja.
Ne egyedül járj, mert nehezebb észrevenni a buktatókat.
Napi Igehelyek
Mal 3,1-4.23-24
Íme, én elküldöm angyalomat, hogy elkészítse az utat színem előtt, és csakhamar eljön templomába az Úr, akit ti kerestek, s a szövetség angyala, akit ti óhajtotok. Íme, már jön is, -- mondja a Seregek Ura. -- De ki tudja elviselni az ő eljövetelének napját, s ki állhat meg az ő láttára? Mert ő olyan, mint az olvasztó tűz, és mint a posztóványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester, és salaktalanná teszi Lévi fiait; és megtisztítja őket, mint az aranyat és mint az ezüstöt, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak, és tetszeni fog az Úrnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint a hajdankor napjaiban, és mint a régi esztendőkben. Íme, én elküldöm majd nektek Illés prófétát, mielőtt eljönne az Úrnak nagy és rettenetes napja, hogy visszatérítse az atyák szívét fiaikhoz s a fiúk szívét atyáikhoz, nehogy elmenjek és átokkal sújtsam a földet.'
Lk 1,57-66
Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön; és fiút szült. Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett vele, és örvendeztek vele együtt. Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak nevezték. De az anyja így szólt: ,,Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni.' Erre azt mondták: ,,De hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének.' Intettek tehát apjának, hogyan akarja őt nevezni. Ő pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: ,,János a neve.' Mindnyájan elcsodálkoztak. Erre azonnal megnyílt a szája és a nyelve, megszólalt, és magasztalta az Istent. Félelem szállta meg összes szomszédjukat, s ezen dolgoknak elterjedt a híre Júdea egész hegyvidékén. Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és kérdezték: ,,Mi lesz ebből a gyermekből?' Mert az Úr keze volt vele.
