Azt mondta azért az Úr Sámuelnek: ,,Meddig bánkódsz még Saul miatt, noha én elvetettem őt, hogy ne uralkodjon Izraelen? Töltsd meg szarudat olajjal, s gyere, hadd küldjelek a betlehemi Izájhoz, mert annak a fiai közül szemeltem ki magamnak királyt.'' Azt mondta erre Sámuel: ,,Hogyan menjek? Hiszen meghallja Saul és megöl!'' Azt mondta erre az Úr: ,,Vigyél magaddal egy borjút a csordából és mondd: Azért jöttem, hogy véresáldozatot mutassak be az Úrnak. Izájt pedig hívd meg a véresáldozatra és én majd értésedre adom, hogy mit cselekedj, s kend fel azt, akit majd mutatok neked.'' Úgy is cselekedett Sámuel, ahogy az Úr azt mondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, elcsodálkoztak a város vénei és eléje mentek és megkérdezték: ,,Békés-e a jöveteled?'' Ő azt mondta: ,,Békés! Azért jöttem, hogy véresáldozatot mutassak be az Úrnak. Tartsatok megszentelődést és gyertek velem, hogy bemutassam a véresáldozatot.'' Megszentelődést tartatott tehát Izájjal s fiaival, és meghívta őket a véresáldozatra. Amikor aztán eljöttek, meglátta Eliábot és azt mondta magában: ,,Nemde, máris az Úr előtt áll felkentje?'' Ám az Úr azt mondta Sámuelnek: ,,Ne nézd külsejét, se termete magasságát, mert én elvetettem őt! Én nem aszerint ítélek, amire az ember néz: az ember ugyanis azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti.'' Erre Izáj odahívta Abinádábot, és őt vezette Sámuel elé. Ám ő azt mondta: ,,Ezt sem választotta az Úr.'' Erre Izáj Simát vitte oda, de őróla is azt mondta: ,,Ezt sem választotta az Úr.'' Hét fiát vezette így oda Izáj Sámuel elé, de Sámuel azt mondta Izájnak: ,,Ezek közül nem választott az Úr!'' Majd azt mondta Sámuel Izájnak: ,,Ez az összes fiad?'' Ő azt felelte: ,,Hátra van még a legkisebbik, az a juhokat legelteti.'' Azt mondta erre Sámuel Izájnak: ,,Küldj érte, s hozasd el, mert addig nem telepszünk le, amíg ide nem jön.'' Érte küldött tehát, és elhozatta. Vörös volt, szépszemű és csinos külsejű. Azt mondta ekkor az Úr: ,,Kelj fel, kend fel, mert ő az!'' Erre Sámuel vette az olajos szarut, s felkente őt testvérei közepette, és ettől a naptól az Úr lelke Dávidra szállt. Sámuel aztán felkelt és elment Ramátába.
Mk 2,23-28
Történt ismét, hogy amikor szombaton a vetések közt járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. A farizeusok azt mondták neki: ,,Nézd, azt csinálják szombaton, amit nem szabad.'' Ő így felelt nekik: ,,Sohasem olvastátok, mit cselekedett Dávid [1 Sám 21,2-7], amikor szükséget szenvedett, és éhezett ő, és akik vele voltak? Hogyan ment be az Isten házába Abjatár főpap idejében, és evett a kitett kenyerekből, amelyeket nem szabad másnak megenni, csak a papoknak, és adott azoknak is, akik vele voltak?'' Aztán hozzátette: ,,A szombat lett az emberért, és nem az ember a szombatért. Ezért az Emberfia ura a szombatnak is.''
