Ábrahám a kezdet volt: a terv; Krisztusban vált érthetővé, mit akar Isten az embertől, mit akar adni neki, hogyan akarja magáévá fogadni. Mózes és Illés irányadó állomások voltak ezen az úton; de Krisztus az igazi Út, mivel Ő az Atya Igéje és tökéletes Képmása. Fiában láthatóvá, hallhatóvá lett számunkra az Isten. Követői és megvallói által is legyen Ő látható és hallható!
A valóság egyetlen, csak emberi létünk, értelmünk, néhány évtizedre korlátozott élettartamunk számára megismerhetetlen, kimeríthetetlen. Az Isten Fia is ennek a valóságnak törvényeit, korlátait fogadta el, amikor emberré lett. Ez a különös élmény, amelyben annak a három apostolnak része volt, ezt a valóságot tágította ki számukra egy nagyszerű tapasztalat erejéig. Bepillantottak a dolgok mögé, meglátták Jézust fenségesnek, ragyogónak, egy másik - ugyancsak valódi - világ törvényei között otthonosan mozgónak. Abból a valóságból származónak, amelynek törvényei szerint elég kimondani egy darab kenyér fölött: ez az én testem, és akkor az úgy is van. Abból a valóságból, amelynek törvényeit mi is tanulgatjuk, ki régebben, ki csak most nemrégen: ha ezer lépésre kényszerítenek, menj el kétannyira, ha megütik a jobb arcod, tartsd oda a másikat is, ne csak annak adj, aki vissza is tudja adni, imádkozz a rágalmazóidért, ha azt mondod, igen, az valóban igen legyen, nem pedig talán vagy valószínűleg...
Mekkora ajándéka az Úrnak, ha megengedi, hogy néha bepillantsunk a dolgok mögé, "hörpintsünk valódi világot", egy kortynyi örökkévalóságot! A távolság isteni és emberi között, életünk adott évtizedei alatt áthidalhatatlan volna másként. A színeváltozásnak nevezett esemény leírásakor egyik evangélista sem használ időmeghatározást. Senki nem tudja, meddig is tartott az az élmény. Csak azt, hogy Péter nagyon szerette volna meghosszabbítani. Az a tapasztalat, amikor Jézus "felragyogtatta előttük az életet és a halhatatlanságot" - nagyon jó volt.
A szentírás mai olvasóit, az evangélium mai hallgatóit, bennünket is megajándékoz a megdicsőült Jézus a teljes valóság tapasztalatával, a másféle törvények élhető megvalósításával. Tapasztalatokat szerezhetünk az örökkévalóságról akár minden szentmisében. Ajándékba kapott hitünkkel vehetjük tudomásul, hogy a kenyér, amelyet megtörünk, az ő teste a világ életéért. A mise ajándéka nevel föl minket arra az ígéretre is, amely szerint - Isten gyermekeiként - hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt úgy, amint van (1Ján 3,3). Színeváltozása előképe a mi megdicsőülésünknek is.
Urunk, Jézus! Azokat az ajándékokat is köszönjük, amikor a tudomány nagysága, a művészet igazsága, a természet szépsége vagy az önzetlen szeretet megtapasztalása nyűgöz le bennünket, beszél nekünk Rólad, az Atyáról és a Szentlélekről. Amikor így nyilatkoztatod ki magad nekünk.
Napi Igehelyek
Ter 12,1-4a
Ekkor az Úr azt mondta Ábrámnak: ,,Menj ki földedről, a rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok majd neked! Nagy nemzetté teszlek, és megáldalak, s naggyá teszem neved, és áldott leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, s megátkozom azokat, akik átkoznak téged. Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége.'' Elindult tehát Ábrám, ahogy az Úr megparancsolta neki, és vele ment Lót is. Hetvenötesztendős volt Ábrám, amikor elindult Háránból.
2Tim 1,8b-10
Ne szégyenkezz hát az Úrról való tanúságtétel miatt, sem énmiattam, aki őérte bilincseket hordok, hanem szenvedj velem az evangéliumért Isten erejének segítségével. Ő megmentett és szent hívással meghívott minket, nem tetteink alapján, hanem saját elhatározása és kegyelme által, amelyet örök idők előtt adott nekünk Krisztus Jézusban. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki a halált legyőzte, az életet pedig és halhatatlanságot felragyogtatta az evangélium által.
Mt 17,1-9
Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és fölvitte őket külön egy magas hegyre, és színében elváltozott előttük. Ragyogott az arca, mint a nap, a ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, s beszélgettek vele. Péter ekkor azt mondta Jézusnak: ,,Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.'' Amíg beszélt, íme, fényes felhő árnyékolta be őket, s íme, a felhőből egy hang szólt: ,,Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok'' [Iz 42,1; MTörv 18,15]. Ennek hallatán a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek. Jézus odament, megérintette őket és azt mondta: ,,Keljetek föl, és ne féljetek!'' Amikor fölemelték a szemüket, senkit sem láttak, csak Jézust egymagát. Amint lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: ,,Senkinek se beszéljetek a látomásról, amíg az Emberfia a halottak közül föl nem támad.''
