NAGYBÖJTI IDŐ, 4. HÉT, SZERDA

2026. 03. 18.
A nap liturgikus színe:
lila
Ezen a napon ünnepeljük még: Jeruzsálemi Szent Cirill püspök és egyháztanító
Már nem kell várakoznunk az Üdvözítőre. Megváltott bennünket, közöttünk él, és folytatja az emberek üdvözítésének művét. Többé már nem vagyunk sötétségben, Krisztus világossága megvilágosít minket. Végső eljövetelére várakozva hittel valljuk, hogy reménységünk már beteljesedett, és a Vőlegény itt van közöttünk.

Isten az embert nem szenvedésre, nem lemondásra, hanem boldogságra és életre teremtette. Örök, tökéletes boldogságra és életre, amit csak őbenne lehet megtalálni. Isten azonban kicsúszik az ember érzékei közül; ugyanakkor a földi dolgok minden oldalról körül veszik, és arra ösztönzik, hogy ezekben keresse boldogságát. Ezért kell szabályozni és megtagadni, fékezni kereső vágyainkat.


Iz 49, 8-15
A kegyelem idején meghallgatlak, az üdvösség napján megsegítelek.
Jn 5, 17-30
Aki hallja szavam, és hisz annak, aki küldött, az örökké él.


Forrás: Bárdosy Éva



  1. Köszönjük, hogy az anyai szeretet tapasztalatot ad nekünk a Szeretetről, amellyel te vágyódsz utánunk, amellyel te kíséred figyelemmel egész életünket. Segíts, hogy ez a tapasztalatunk elmélyüljön! Hallgass meg, Urunk!
  2. Add, hogy ez a nap a kegyelem ideje, az üdvösség napja legyen azoknak is, akik még sötétben járnak, hallgass meg, Urunk!
  3. Hogy tudjunk anyai, oltalmazó szeretetedről akkor is, amikor mi járunk sötétségben, és úgy érezzük, mintha elhagytál volna! Hallgass meg, Urunk!
  4. Mutasd meg nekünk az Atyát, Jézusunk! Vagy nyisd föl a szemünket, hogy téged megismerve, ráismerjünk a te Atyádra, aki a mi Atyánk is, hallgass meg, Urunk!
  5. Áldd meg azokat, akik ezen a napon születtek és segíts, hogy az édesanyák sose feledkezzenek meg gondoskodásra szoruló gyermekeikről! Hallgass meg, Urunk!
  6. Add, hogy a föltámadáskor minden elhunyt szerettünkkel együtt az életre támadjunk fel, hallgass meg, Urunk!



Isten az embert nem szenvedésre, nem lemondásra, hanem boldogságra és életre teremtette. Örök, tökéletes boldogságra és életre, amit csak őbenne lehet megtalálni. Isten azonban kicsúszik az ember érzékei közül; ugyanakkor a földi dolgok minden oldalról körül veszik, és arra ösztönzik, hogy ezekben keresse boldogságát. Ezért kell szabályozni és megtagadni, fékezni kereső vágyainkat




forrás: Magvető lista 2000


A mai evangéliumi részben többször is, különböző módon jelzi Jézus, hogy nem Ő, hanem az Atya. "A Fiú semmit sem tehet önmagától. Csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis az Atya cselekszik, azt cselekszi a Fiú is." Máshol arról szólt: "Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem" Vagy: "Az az én eledelem, hogy Atyám akaratát cselekszem" ismét: "...de azért ne az én akaratom legyen, hanem a Tiéd, Atyám!" Ez pedig a legnehezebb út kezdete előtti mondata.


Tőlünk is valami hasonlót vár, mint amit Ő bemutatott és végrehajtott: "Nálam nélkül semmit sem tehettek". Úgy nézni Őt, mint Ő nézte az Atyát. Úgy tenni azt, amit ő, amint Ő tette azt, amit az Atya. Úgy akarni azt, amit Ő elvár, mint tette Ő, amit az Atya tőle elvárt!"


És ennek következménye lehetne, ha valóban így tennénk, hogy mi is mondhatnánk, amit szent Pál: "legyetek az én követőim, amint én Krisztus követője vagyok". Tehát az Atya példa a Fiúnak, a Fiú példa nekünk, mi meg példaképei kell, hogy legyünk a környezetünknek, minden embertestvérünknek.


Gyulay E.




Forrás. magvető lista 2003


2003. április 2.

A szabadulásra váró népnek ezt mondja az Úr: A kegyelem idején meghallgatlak, a szabadulás napján segítségedre leszek. Megőriztelek, és szövetséges néppé tettelek, hogy helyreállítsd az országot, és birtokodba vedd az elpusztított örökséget; hogy azt mondd a foglyoknak: 'Menjetek!', és a sötétségben levőknek: 'Jöjjetek a világosságra'"
A kegyelem ideje, a szabadulás napja, az elpusztított örökség birtokba vétele, a világosságra hívás alkalma lehet belső időszámításunkban április 2. 1927-ben Prohászka Ottokár, 1945-ben boldog Apor Vilmos mennyei születésnapja ez a dátum.

Prohászka Ottokár ezt írja: "Álljunk a nép közé; hiszen csodálatos és szinte érthetetlen, hogy ezt még most sem értik nagyon sokan. Kérdezzük magunktól, mint komoly munkások, mit akarunk ez istenverte, elzüllött nép közt tenni, mit kivívni; akarjuk-e a malasztos szót elevenen s melegen, tehát tettekben kifejezésre hozni? ... az egyház nem rokkant; jól van: akkor e jelenben is érvényesülnie kell." (Prohászka írásai 2. Nemzeti eszményeink 13. old. {Prohászka Kiadó Székesfehérvár}).

Azok egyike, akiket boldog Apor Vilmos a későbbi sértetlen családi élete, jövője számára megmentett, emlékeztetett bennünket a minap arra: Március 30. van, ez az a nap! A sokakat megmentő mártírium napjának folyománya árpilis 2, amely az áldozatos főpásztort a túlpartra ragadta.

Boldog Apor Vilmos maga írta profétikusan a Gyulai Katolikus Egyházi Tudósító 1. számában Bevezetőként 1921. márc. 21-én: "A jó pásztornak, az Úr Jézus szándéka szerint, kötelessége életét adni juhaiért, életét, nemcsak oly értelemben, hogy meghalni is kész legyen nyájának üdvösségéért - mint ahogy ő maga tette legelsőnek - de úgy is, hogy egész életét, annak minden percét, egész valóját, minden tehetségét, minden erejét, minden gondolatát, érzelmét, minden leheletét, szívdobbanását hívei javának, a lelkek üdvének szentelje, hogy 'mindenkinek mindene' legyen, mint ahogy a nagy apostol sz. Pál mondja." (Apor Vilmos Gyulán, 82.old.)

Jó dobbantó lehet szívünkben ez a mai nap Nagypéntek és Húsvét felé.

2003. április 2.

Brückner Ákos Előd O.Cist.

Napi Igehelyek

Iz 49,8-15

Így szól az Úr: ,,A kegyelem idején meghallgatlak téged, és a szabadulás napján megsegítelek; megőrizlek, s a nép szövetségévé teszlek, hogy helyreállítsd az országot, és kioszd az elpusztított örökséget; hogy azt mondd a foglyoknak: ,,Jöjjetek ki!'', és azoknak, akik sötétségben vannak: ,,Lépjetek a napvilágra!'' Az utak mellett legelnek majd, és minden kopár dombon lesz legelőjük. Nem éheznek és nem szomjaznak, nem sújtja őket forróság és nap, mert aki megkönyörült rajtuk, az vezeti őket, és vizek forrásához irányítja őket. Minden hegyemet úttá teszem, és ösvényeim kiemelkednek. Íme, ezek messziről jönnek, és íme, azok északról meg nyugatról, mások pedig Színím földjéről.'' Ujjongjatok, egek, és örvendj, te föld, ujjongásban törjetek ki, hegyek! Mert megvigasztalja népét az Úr, és szegényein megkönyörül. Azt mondta Sion: ,,Elhagyott engem az Úr, és Uram megfeledkezett rólam.'' Megfeledkezhetik-e csecsemőjéről az asszony, nem könyörül-e méhe magzatán? Még ha az meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!

Jn 5,17-30

Jézus azt felelte nekik: "Az én Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom.'' Ezért a zsidók még inkább életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának mondta, és egyenlővé tette magát az Istennel. Jézus azt felelte nekik: "Bizony, bizony mondom nektek: a Fiú nem tehet magától semmit, hanem csak azt, amit lát, hogy az Atya cselekszik. Mert amiket ő tesz, azokat cselekszi ugyanúgy a Fiú is. Az Atya ugyanis szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok. Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és életre kelti, úgy a Fiú is életre kelti, akiket akar. Az Atya nem ítél meg senkit, az ítéletet egészen a Fiúnak adta, hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát nem tiszteli, aki őt küldte. Bizony, bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre. Bizony, bizony mondom nektek: eljön az óra, és már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallották, élni fognak. Mert amint az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában, és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindnyájan, akik a sírokban vannak, meghallják az ő szavát, és előjönnek: akik jót tettek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet feltámadására. Én nem tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.