HÚSVÉTI IDŐ, 3. HÉT, PÉNTEK

2026. 04. 24.
A nap liturgikus színe:
fehér
Ezen a napon ünnepeljük még: Sigmaringeni Szent Fidél pap, vértanú, Szent György vértanú
Isten örök gondviselésében azt akarta, hogy az ember eljusson az üdvösségre. Az üdvösség Krisztusban elérhető valósággá vált, mert kereszthalálával jóvátette az ember engedetlenségét, feltámadásával pedig üdvösségünk forrása lett.

ApCsel 9, 1-20
Eszközömül választottam, hogy megismertesse nevemet a pogányokkal.
Jn 6, 53-60
Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van.


Isten örök gondviselésében azt akarta, hogy az ember eljusson az üdvösségre. Az üdvösség Krisztusban elérhető valósággá vált, mert kereszthalálával jóvátette az ember engedetlenségét, feltámadásával pedig üdvösségünk forrása lett.



forrás: Magvető lista 2003


Jn 6, 52-59

Vallomás


Amikor Jézus azzal a bizonyos gazdag ifjúval beszélgetett, akit megkedvelt és követésére buzdította (Mk 10, 17-22), felmerült a tanítványokban a kérdés Péter tolmácsolásában: "Íme, mi mindent elhagytunk és követtünk téged. Mi lesz hát a jutalmunk?" (Mt 19, 27) "Mit hagytál el Péter? Halászbárkát és a hálót." (Szent Ágoston) S megkapta helyette Őt, Aki az egész világot teremtette.
A kereszténység lényege nem abban van, hogy mit hagytunk el, nem a lemondás, nem az aszkézis, nem a törvények megtartása, nem az előírások pontos végzése, nem a hűség vallási gyakorlatainkhoz a központ. Ezt legfeljebb csak a jutalom reményében lehet végezni több-kevesebb sikerrel. A lényeg éppen abban van, hogy Őt magát nyerhetjük el. Barátunk lesz, Aki a Világot teremtette és megváltotta.
Nagyon jó ezt tudni és jó erről beszélni. Öröm megtanulni, hogy a böjt és a lemondás azért fontos, mert Isten közelébe férkőzhetünk, az Ő kegyelméből. Hitem megélése, imádságom beszélgetés Vele, a legfőbb Hatalmassággal, felfoghatatlan kapcsolat. Boldog vagyok, hogy papként erről beszélhetek a szószékről és személyesen, gyóntatószékben és tanítva, az élet fordulóin, házasságok elején, új élet kezdetén, s mikor valaki átköltözik élete végén Isten egyik tenyeréből másik tenyerébe. Örülök, hogy pap lehetek, s boldog vagyok. Azt érzem, meghívására válaszolva olyan kincset adott, amit felfogni nem tudok: Önmagát. S megszégyenít, mert akárhányszor megtapasztalom, hogy alkalmatlan vagyok a feladatra, sőt meg is bántom, mert csak önmagammal bíbelődtem, Ő ismét odajön, és csak ennyit kérdez: "Szeretsz-e engem?" (Jn 21, 17), mint Pétertől, aki annak idején azzal volt elfoglalva, hogy mi lesz a jutalma. Most már értette, egyre jobban felfogta, milyen az a jutalom, amiről a Mester beszélt, s ezért csak ennyit tud(unk) mondani: "Uram, te mindent tudsz, tudod, hogy szeretlek!"
Úgy szeretném megértetni sok fiatallal, akik megérezték Isten hívását, hogy nem kell félni, Isten soha nem szűkmarkú ígéreteiben! Jó lenne elmondani, mindenféle híresztelés ellenére, hogy jó papnak, Isten szolgájának lenni!
S az élet kenyere! Megragadni a Teremtőt magát, egészen közel lenni hozzá. Micsoda ajándék. Szeretném azt is megértetni, hogy mennyire nagy öröm az, hogy ilyen közel lehetünk Istenhez. Jézuson megbotránkoztak, mert nem értették, miről is beszél. Pedig ennél semmi sincs közelebb a valósághoz.

Botond testvér pálos szerzetes

Napi Igehelyek

ApCsel 9,1-20

Eközben Saul, aki még mindig gyűlölettől lihegett és halállal fenyegette az Úr tanítványait, elment a főpaphoz, és levelet kért tőle a damaszkuszi zsinagógákhoz, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és nőket, akiket ott talál ennek a tannak a követői közül. De amint haladt az úton és Damaszkuszhoz közeledett, történt, hogy hirtelen fényesség ragyogta körül az égből. Leesett a földre, és szózatot hallott, amely azt mondta neki: ,,Saul, Saul, miért üldözöl engem?'' Erre remegve és ámulva megkérdezte: ,,Uram, mit akarsz, hogy tegyek?'' Az Úr azt válaszolta neki: ,,Kelj föl és menj be a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned.'' A férfiak, akik kísérték, csodálkozva álltak. Hallották ugyan a hangot, de nem láttak senkit sem. Saul pedig fölkelt a földről, de amikor kinyitotta a szemét, semmit sem látott. Úgy vezették be kezénél fogva Damaszkuszba. Ott volt három napig, nem látott, nem evett, nem ivott semmit. Volt Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány, akihez az Úr látomásban így szólt: ,,Ananiás!'' Ő pedig így felelt: ,,Itt vagyok, Uram!'' Az Úr így folytatta: ,,Kelj föl, menj el az úgynevezett Egyenes utcába, keress fel Júdás házában egy Saul nevű tarzusi embert. Íme, épp imádkozik, és lát egy Ananiás nevű férfit, amint belép hozzá, és ráteszi a kezét, hogy látását visszanyerje.'' Ananiás azonban azt felelte: ,,Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi gonoszat tett szentjeiddel Jeruzsálemben. Itt meg felhatalmazása van a főpapoktól, hogy megkötözze mindazokat, akik segítségül hívják nevedet.'' De az Úr azt mondta neki: ,,Csak menj, mert kiválasztott edényem ő nekem, hogy hordozza nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai előtt. Én ugyanis megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.'' Erre Ananiás elindult, bement a házba, rátette a kezét, és azt mondta: ,,Saul testvér, az Úr Jézus küldött engem, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy láss és eltelj Szentlélekkel.'' Erre azonnal halpikkely-szerű valami hullott le a szemeiről, és visszanyerte a szeme világát. Fölkelt és megkeresztelkedett, azután ételt vett magához és megerősödött. Néhány napig még együtt maradt a tanítványokkal, akik Damaszkuszban voltak. Azonnal hirdette a zsinagógákban Jézust, hogy ő az Isten Fia.

Jn 6,52-59

Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: ,,Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?'' Jézus azt felelte nekik: ,,Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él. Ez az a kenyér, amely az égből szállt alá. Nem olyan, mint amit az atyák ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog. Ezeket mondta Kafarnaumban, amikor a zsinagógában tanított.