Szolgáid vagyunk, Urunk. Nem rabszolgaként, hanem Isten fiaként akarunk szolgálni Neked és Téged embertársainkban. Nem csak az általad ígért, és az általunk remélt jutalomért végezzük szolgálatunkat, hanem azért az örömért, amit te adsz nekünk. Újítsd meg lelkünket, Urunk, hogy téged lássunk minden rászorulóban, aki segítségünket várja, és add, hogy hűségesek maradjunk hozzád e szolgálatban.
Jézus Krisztusban megvalósult Isten üdvözítő terve. Benne az istengyermekség ajándékát kaptuk. Így emberi méltóságunkat nem csak megújította, hanem újjá is teremtette. Előttünk jár, hogy nyomdokait követve eljussunk a mennyei Atyához
Napi Igehelyek
ApCsel 13,13-25
Azután Pál, és akik vele voltak, elhajóztak Páfoszból, és a pamfíliai Pergébe jutottak. János azonban elvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe. Ők pedig átmentek Pergén, s a pizídiai Antióchiába érkeztek. Szombaton bementek a zsinagógába és leültek. A törvényből és a prófétákból való felolvasás után a zsinagóga elöljárói hozzájuk küldtek ezzel az üzenettel: ,,Férfiak, testvérek, ha van valami intelmetek a nép számára, mondjátok el!'' Pál felemelkedett tehát, s a kezével csendet intve megszólalt: ,,Izraelita férfiak, és ti istenfélők, halljátok! Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat és naggyá tette a népet, amikor Egyiptom földjén jövevények voltak. Azután hatalmas karral kivezette őket onnan, és negyven esztendeig tűrte viselkedésüket a pusztában, majd Kánaán földjén hét népet elpusztított, és sorsolással felosztotta nekik azoknak a földjét [Kiv 6,1.6; 16,35; Szám 14,34; MTörv 7,1], mintegy négyszázötven évre. Azután bírákat adott nekik Sámuel prófétáig. Ettől fogva királyt kívántak, és Isten negyven esztendőre Sault adta nekik, Kís fiát, a Benjamin törzséből való férfit. Ennek elvetése után Dávid királyt támasztotta nekik, aki mellett tanúságot is tett, mondván: ,,Szívem szerint való férfit találtam, Jessze fiát, Dávidot, aki megteszi majd minden akaratomat'' [Zsolt 89,21; 1 Sám 13,14; Iz 44,28]. Az ő ivadékából támasztotta Isten az ígéret szerint Izrael üdvözítőjét, Jézust, akinek eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének [Lk 3,3]. Mikor pedig János bevégezte pályafutását, azt mondta: ,,Nem az vagyok, akinek tartotok engem; íme, utánam jön, akinek a lábáról a saruit sem vagyok méltó megoldani.''
Jn 13,16-20
Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki őt küldte. Mivel ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha meg is teszitek. Nem mindnyájatokról mondom; tudom én, kiket választottam. De az Írásnak be kell teljesednie: ,,Aki kenyeremet eszi, sarkát emelte ellenem'' [Zsolt 41,10]. Már most megmondom nektek, mielőtt megtörténik, hogy mikor bekövetkezik, higgyétek, hogy én vagyok. Bizony, bizony mondom nektek: Aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem.''
