A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: Pünkösd vasárnapját ünnepeljük. Átéljük lélekben azt a napot, amikor a Szentlélek heves szélvész zúgása közepett, tüzes lángnyelvek alakjában leszállott az apostolokra. A piros miseruha erre a tűzre emlékeztet.
ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: A szentírás a Szentlélek indítására és sugalmazásával íródott. Az apostolok és utódaik a Szentlélek segítségével tanítanak bennünket. Az egyházat megóvja a tévedésektől a hit és erkölcs dolgában. Bennünket felkészít, hogy hittel fogadjuk az Isten szavát.
FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Egyházunk a Szentlélek vezetése alatt él a világ végezetéig. A Szentlélek árasztja a hívők lelkébe Isten kegyelmét, amikor a szentségekben részesülnek. Ő növeli bennünk a megszentelő kegyelmet, amikor a kenyér és a bor színe alatt Jézus testét és vérét mennye Atyánknak áldozatul bemutatjuk.
ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Isten üzenete a Szentlélek által ver gyökeret bennünk. Egykor az apostolokra szállott le. Most csendben működik a hívők lelkében, különösen azokban, akik az áldozati asztalról Krisztus testét magukhoz vették. Titokzatos ereje a szeretet cselekedeteit indítja bennünk.
Kedves Testvérek!
A mai evangélium hallatán kézenfekvő lenne, hogy arról beszéljek, miként tanúskodjunk, mi keresztények a világban a Szentlélek segítségével. Hiszen első ránézésre erről szól az evangélium, mert hallhattuk benne: "Ha majd eljön a vigasztaló, akit az Atyától küldök, ő majd tanúságot tesz rólam". Ha most erről beszélnék, úgy érzem hibát követnék el. Mert hiszen az Egyház az elmúlt évtizedekben folyton csak arról prédikált, már-már az unalomig hangoztatva, hogy tanúskodjunk hitünkről, meg hogy meg kell tartani Isten parancsait. S aztán csodálkoznak a papok, annyi sok beszéd után az emberek mégsem értik.
Nem értik, mert nem érthetik, mert nincsenek megalapozva hitbeli ismereteik. Mert hogyan tanúskodjam hitemről, ha nem tudom először azt, hogy mi a hitem, hogy az Isten hogy szeret engem. Olyan így beszélni a keresztény tanúságtételről, mint házat építeni úgy hogy egyből a tetőt építjük fel. Azt mondjuk, hogy meg kell tartani a parancsokat, mert hiszen Krisztus mondta. Tudomásul kell venni azt, hogy ma már Isten és Jézus Krisztus nem olyan tekintély akire minden további nélkül lehet hivatkozni. Demokratikus világunkban egy nem keresztény ember előtt Jézus Krisztus egyenrangúnak számít Mohameddel, Buddhával és más nagy vallási tanítókkal, vagy istenekkel. Isten és Jézus Krisztus már nem tekintély a felvilágosodás óta, mert a társadalmak már nem keresztények a szó igazi értelmében. Egyszóval igehirdetésünkben beszélünk az erkölcsi élet követelményeiről, anélkül, hogy tudnák az emberek, hogy miért.
A mai igehirdetésnek mindig abból kell kiindulnia, hogy azt mondja el, hogy ki az Isten. Vagy a mai nagy ünnep kapcsán arról beszélni, hogy ki a Szentlélek.
Jézus Krisztus Vigasztalónak nevezi a Szentlelket. Mivel vígasztal meg minket a Szentlélek? Elsősorban azzal, hogy feltárja előttünk Isten belső életét. Mert tulajdonképpen pünkösd napján tudták meg az apostolok, hogy Isten közösség: Atya, Fiú, Szentlélek. Jóllehet Jézus életében beszélt erről a dologról, de az apostolok nem fogták fel annak igazi értelmét. Csak a Szentlélek működése nyomán világosodott meg az apostolokban a Szentháromság titka. Ezért mondta Jézus az evangéliumban: "amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra".
Szent János apostol írja: "Isten a szeretet". Vajon lenne-e értelme ennek a mondatnak, ha Isten egy egyszemélyes abszolút létező lenne? Lehet-e szeretni önmagunkat, mégha Istenről van is szó? A válasz: nem. Ha nem lenne Szentháromság, akkor nem lenne szeretet sem, akkor nem lenne szerelem, nem lenne barátság, nem lenne szülői és gyermeki szeretet sem, mert mindezek az egyetlen szeretetből, Isten szeretetéből erednek. Ha tehát Isten nem lenne Szentháromság, akkor nem lenne szeretet, s akkor a mi világunkból is hiányozna a szeretet minden formája. S ezért vigasztaló a Szentlélek, mert pünkösdkor tudtunkra adja a nagy igazságot: Isten közösség, a szeretet abszolút közössége. S nemcsak ők szeretik egymást, hanem a Szentlélek bizonyítja nekünk, hogy Isten szeret minket, s egyben képesíteni tud bennünket arra, hogy mi is szeretni tudjuk az Istent.
A bűn örvénye éppen ennek az ismeretnek hiányából fakad. A bűnbeesett ember egy ördögi körbe kerül: nem tudja szeretni Istent, mert nem tudja, hogy Isten szereti őt. Nem tudja, hogy Isten szereti őt, mert ő nem szereti az Istent. A bűnbeesett ember nem képes elhinni azt, hogy Isten szereti őt. De erről csak is az Igazság Lelke, a Szentlélek adhat számára bizonyosságot. Más nagy világvallásokban, ahol nincs meg a Szentlélek kinyilatkoztatása, ott ezt a tudat is hiányzik, hogy az Isten szereti az embert, értékesnek tartja. Mert minden nagy világvallás eljut arra a következtetésre, hogy Isten transzcendens, vagyis a világot felülmúló, aki nem lakik kézzel épített hajlékban, nem férfi, nem nő, hanem ő az Isten. Nem született, nem is hal meg. De a kinyilatkoztatott vallásokban, mint a ószövetségi zsidó vallásban és a kereszténységben még van egy másik fontos gondolat, ami egyedül Istentől származik: Istennek minden ember, te is, én is végtelenül értékesek vagyunk. És erről egyszer s mindenkorra visszavonhatatlanul akkor tett bizonyságot az Isten, amikor elküldte Szentlelkét, aki nagy erővel bizonyítja: Isten végtelen szertettel szeret minket.
Ez az amit nem lehet egykönnyen elhinni. Mert azt még elfogadja az ember, hogy Isten hatalmas, világ felett álló abszolút tekintély. De hogy ennek a hatalmas s Istennek én fontos vagyok, s hogy ez az Isten végtelenül szeret engem, azt már nem tudja elfogadni sok ember. Ezért inkább a bálványokhoz, a kicsapongáshoz, a személytelen istenekhez, a lélekvándorláshoz menekül, amiket manapság a különféle szekták nagy erővel hirdetnek.
Pünkösdkor el lehet és el kell hinnem, hogy Istennek végtelenül fontos vagyok. De a Szentlélek nemcsak azt mutatja meg, hogy Isten szeret minket, hanem megadja a képességet, hogy mi is viszontszerethessük őt. Igaz, manapság ezt a szót mindenre használják, hogy szeretet. Olyannyira, hogy már igazában nem is tudjuk mi az igazi szeretet. De aki a Szentlélekre hagyatkozik, az megtapasztalja hogyan kell igazán szeretni.
Jézus szól arról, hogy a Szentlélek eszünkbe juttatja mindazt, amit ő mondott. És ez nemcsak az apostolokra vonatkozik, akik számára először világosodott meg Jézus szavainak értelme. Az Egyház egész történelme szükséges az utolsó napig, hogy megértsük Jézus szavait. Mert még sok mindent nem értünk. Például a házasság szentségét mindig vallotta az egyház - elméletileg. De hogy ez valójában mit is jelent, azt csak manapság kezdik megérteni - majd kétezer év után. Ez csak egy példa abból a sok témából, amit még nem ért igazán ma sem az Egyház, amelynek megértése a jövő feladata a Szentlélek vezetésével.
De egyről nem szabad megfeledkezni a mai szekták és vallások átláthatatlan rengetegében: Krisztus a Szentlelket az Egyház közösségébe küldte el. Az Egyház közösségén keresztül fejti ki hatását a Szentlélek, nem pedig közvetlenül az egyes embereknek. Tehát ha azt akarjuk, hogy a Szentlélek alakítson, formáljon bennünket, akkor ez csak az Egyház tagjaiként lesz hatékony. Ebben példaképünk Mária, aki együtt imádkozik az apostolokkal pünkösd előtt. Bár megtehetné külön kiváltság alapján, hogy félrevonuljon, hiszen ő Jézus anyja, hiszen a Szentlélekkel ő már kapcsolatba lépett Jézus Krisztus fogantatásakor. De nem teszi, hanem az induló Egyház közösségében ő is kiveszi részét, mert igaz, hogy Mária Jézus anyja, de egyben a leghűségesebb tanítványa is.
Ha ti, akik eljöttetek erre a megszentelt helyre, előbbre akartok lépni életetekben, valóban emberhez méltó életet akartok élni, és emberhez méltóan akartok boldogok lenni, akkor hagyatkozzatok a Szentlélekre, aki a Vigasztaló, mert megvilágosít afelől bennünket, hogy Isten a Szentháromság szeretetközösségében létezik, aki szeret minket és képesít arra, hogy mi is viszontszerethessük őt. Eszerint éljetek, s ezt az igazi örömhírt vigyétek haza otthonaitokba, környezetetekbe, s akkor tanúságot tesztek Krisztusról.
Ámen.
Figyeljünk a Szentlélek indításaira! (Jn 20,19-23)
a) Mindannyian átéltünk már hatalmas szélvihart. Mennyi minden történik ilyenkor! A szél látványosan mozgatja a fákat, a levelek rezegnek, csavarodnak, a földről por kavarodik fel, papírhulladékok kerülnek a levegőbe. A szélben tehát energiák működnek, amelyek minden elérhetőt megragadnak, és mozgásba hoznak. Ha a vihart nem is, de a csendes széláramlatot mindig szívesen fogadjuk, különösen, ha nyári hőség vesz minket körül. A levegő áramlásával, a széllel, mindennap találkozunk, mégis van benne valami titokzatos. Kezünkkel nem foghatjuk meg, nem tarthatjuk meg. Tulajdonképpen azt sem tudjuk, honnan jön, és hová megy. Ha lélegzés közben arcunk elé tartjuk kezünket, akkor is leheletet, széláramlatot érzünk, amely a lélegzésből származik. Ez rendkívül fontos számunkra. Aki nem képes lélegezni, annak meg kell halnia, aki pedig nem lélegzik, az nem is él. A régi naiv világkép szemléletébe gyökerező kifejezés: aki meghal, kileheli lelkét. A lélegzés az élet jele.
b) A szél és a lélegzés a Szentlélek működésének jelképei. Most jobban megértjük a Pünkösd ünnepéhez kapcsolódó szentírási beszámolókat. Az Apostolok Cselekedetei így írja le a Szentlélek megérkezését: "mintha csak heves szélvész közeledett volna, zaj támadt az égb
