Kiv 34, 4b-6.8-9
Az Úr irgalmas és könyörülő Isten, hosszantűrő, kegyelemben és hűségben gazdag.
2Kor 13, 11-13
Veletek lesz a szeretet és a béke Istene.
Jn 3, 16-18
Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte.
A Szentháromságban nem csak Isten titka tárul elénk, hanem szeretete is. A titok felettünk áll, a szeretet bennünk él. A titok előtt meghajlunk, mert Krisztus tekintélye áll mögötte, a szeretete befogadjuk, mert ő előbb szeretett minket.
+
Szentháromság Himnusza (Oxyrhynchusi papyrus)
Hajnal fényéről nem zengeni senkise merjen!
Tündök-csillagokat mert illeti zengve dicséret.
Mind a folyók forrási zúgó szent dallamuk ontsák:
Szent Atya és Fia és Lélek, hódolva imádtán!
Földnek minden erői kiáltva kiáltsanak Áment!
Tisztelet és hatalom, s dicséret az Isteni Úrnak,
minden jót egyedül aki ád! Ámen! Örök Ámen!
(Egyiptomi ismeretlen)
És többnyire a dolog úgy folytatódik, hogy az édesanya fölkapja és magához szorítja, megöleli a kicsi ajándékozót. Ezzel az ártatlan bátorsággal merjünk ma mi is ünnepelni, megköszönni, hogy vajúdó, zűrzavaros világunkat végtelen szeretettel hordozza valaki. Valaki, akik VALAKIK, - akik közül az egyik nem röstellte fölvenni a mi arcunkat�
A mai ünnepet nem lehet megérteni, de lehet nagyon örülni annak, hogy egyáltalán tudjuk, hogy Isten három személy. Bármikor keresztet vetünk ezt a csodát ünnepeljük. Hogyan is csináljuk és mit is mondunk? A homlokunkra tesszük kezünket, és mondjuk AZ ATYA... mert az Atya már az idők kezdete előtt rád gondolt. Téged régen ismer, mert az Ő gondolatában születtünk mindannyian. Most is gondol rád. Életünk minden percében szem előtt tart, mert gyermekei vagyunk, és haza vár. Majd a szívünkre tesszük kezünket, és mondjuk A FIÚ... mert szeret minket, ember lett örökké. Köztünk élt, és mindent megosztott ami a mi sorsunkhoz tartozik. Majd a két vállunkat megérintjük, és mondjuk A SZENTLÉLEK... mintha átölelne minket. Valójában az történik. Így segít, megerősít, vezet, óv, megszentel minket.
És még a végén mondunk valamit: NEVÉBEN. ÁMEN! Milyen jogon mondunk bármit is valaki más nevében, ha nem vagyunk felhatalmazva, vagy megbízva? A kérdés jogos, és éppen a lényeg. Mindent amit csinálunk, mivel meg vagyunk keresztelve, az Isten hatalmával csinálhatjuk. Gyermekei vagyunk, és mi is szem előtt akarjuk tartani az Atyát, rá gondolni... a Fiúra, Jézusra is gondolunk és viszont szeretjük őt, Mi is ott akarunk lenni, ahol Ő van, mert ő a mi keresztény családunk feje. És a Szentlelket befogadjuk, aki segít a jót tenni, hallgatunk szavaira, amelyeket a szívünkben hallhatunk, ha odafigyelünk. Bármikor keresztet vetünk, azt mondjuk igazából, hogy csak így akarunk élni. Mert számunkra ez az élet. Most akkor tegyük meg együtt, lassan, összeszedetten, hálásan... Az Atya...
