A farizeusok és a Heródes-pártiak közül odaküldtek hozzá néhány embert, hogy a szavaiba belekössenek. Ezek odamentek hozzá és megkérdezték: "Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, és nem veszed tekintetbe az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?" De ő tisztában volt képmutatásukkal, és így szólt: "Miért kísértetek engem? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!" Mikor odavitték, megkérdezte tőlük: ,,Kinek a képe ez, és kinek a felirata?" "A császáré" - felelték. Jézus folytatta: "Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!" Azok igen elcsodálkoztak rajta.
Az APEH-osok nagy örömmel olvashatják ezt az evangéliumi szakaszt, hiszen kifejezetten tanít az adó fontosságról és a mindnyájunkra kirótt szigorú kötelességről. Persze vajmi kevés esélye van annak, hogy az ősegyház ténylegesen, éppen az adó kedvéért vette volna bele a kánoni szövegekbe ezt az elbeszélést. De Jézus kérdése rávilágít a tényleges helyzetre: "Miért kísértetek engem?" - vagyis lehet ez is egyfajta kísértés a számunkra, hogy életünket valóban csak abban a környezetében szemléljük, amibe közvetlenül beleszőve lezajlik.
Egyszerűbb mindent egy társadalmi kontextusba szorítva nézni, mintsem azon túl is keresni valamit. A farizeusok és a Heródes-pártiak is tisztában vannak a Szövetség tényével. Izrael sorsát az adó megendegedettségével vagy "tisztátalanságával" magyarázni és értelmezni felesleges vállalkozás, de a szövetség jelentőségét elfeledni sajnos lehet, és felcserélni a császár képét az Isten képével ismét csak lehetséges. Az adót nem tartozás alapján kell befizetnünk, hanem egyszerűen a törvényi rend alapján. Hogy mivel tartozunk Istennek akinek mi a képét hordozzuk szintén nehéz konkrétan megfogalmazni. Persze mindennel neki tartozunk. Szent Ágoston azonban mégis megfordítja a dolgot, és Istent nevezi adósunknak. Csak fejből idézem: "Isten az adósunk lett. Nem azért mert mi előbb kölcsön adtunk neki valamit, hanem azért mert sok mindent ígért nekünk. Isten az ígéreteivel lett adósunkká." Jézus szándéka éppen az elkötelezettség, a Szövetséghez hű élet volt. Hiszen a dekalogus sem egy törvénnyel kezdődik, hanem Isten bemutatkozásával történik. Magát tartja elsőnek és nem a törvényeket. A tízparancsot úgy is vehetjük, mint lelki szerkezetet, struktúrát, aminek első helyén az Isten áll. Izrael életében de miénkben is ezen az első helyen az Isten áll, az Ő saját terve szerint. Lecserélhetjük, elfelejthetjük. De egy biztos ez az első hely sohasem marad üresen, mindig kerül oda valaki/valami. Jézus azt kéri, hogy oda ne más képeket varázsoljunk, maradjon meg az Istené.
