A ÉV, ÉVKÖZI IDŐ, 12. VASÁRNAP

SZENTMISEKOMMENTÁR

Bertalan atya kommentára

A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: Amikor belépünk az Úr hajlékába, a ház gazdája: mennyei Atyánk fogad bennünket. Elénk áll mint védelmezőnk és szabadítónk. Isten ereje elsősorban lelkünket védi a kísértésektől és a bűntől. A bűnbánat imájával ajánljuk magunkat az Úr oltalmába.

AZ ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: Vannak, akik saját fejük után mennek. Vannak, akik embertársaik szavára hallgatnak. Bennünket az élet Szerzője irányít utainkon. Az ige liturgiájában az istenfiúság életszabályait halljuk Isten szavai által.

FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Az áldozat bemutatásakor Megváltónk vezet Isten trónja elé. Amikor újra felizzik keresztáldozata, mi is Istennek adjuk jó gondolatinkat, igaz szavainkat, jóakaratú tetteinket. Krisztus végtelen értékű ajándékához csatolva a Szentháromság elfogadja bűneink jóvátételére, lelkünk javára.

ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Az Úr testének vétele megerősít minket, megvidámítja szívünket. Mennyei Atyánk üres lélekkel senkit sem enged el a szentmiséről. Aki nem áldozhatott, az is vigye haza Isten szavát., hétközben tanításáról az is elmélkedjék.

--------------------------------------------------------------------------------
ELMÉLKEDÉS

Forrás: Ócsai József

Kedves Testvérek!

Ha odafigyeltünk a mai evangélium szövegére, minden bizonnyal megütötte fülünket, hogy háromszor hangzik el az a felszólítás, hogy "Ne féljetek!". Sőt, utánanéztem és azt találtam, hogy csak az Újszövetségben hatvannégyszer fordul elő a félni ige valamilyen alakja. Köztük olyan fontos megszólítások, mint amikor Gábor angyal Máriának mondja: "Ne félj, Mária!"; vagy amikor a föltámadt Krisztus mondja tanítványainak: "Ne féljetek!".

Tehát mi a félelem, illetve mit keres a Szentírásban ilyen gyakran ez a szó, hogy félni?

Mindenekelőtt egy tévedést kell eloszlatni. Azt, hogy Istentől félni, rettegni kellene. Mert bizony sok embernek ilyen az istenképe. Isten a világmindenség teremtője, a hatalmas, megközelíthetetlen Isten, élet és halál ura, aki egyetlen gondolatával véget vethet életünknek, aki ott áll mindannyiunk fölött és lesi, hogy mikor szegjük meg parancsát, hogy megbüntessen minket. Bizony sokan azért fordulnak el a kereszténységtől, mert ilyen hamis istenképük van, és ők ebből nem kérnek. Én megértem őket, sőt igazat adok nekik, mert az ilyen istenképből én sem kérek. Én eddigi életemben és a papságra való felkészülés idején nem a félelem Istenét ismertem meg a mi istenünkben, hanem a szeretetét.

Akkor hát mitől kell félnünk? Mi lehetne félelmünk alapja?

Félelmünk alapja a sátán, aki a bűnre és a kárhozatra csábítja az embereket - vagy fogalmazzak személyesen -, mindannyiunkat kivétel nélkül, kicsiket és nagyokat. A sátán, a bukott angyal az, aki irigységből az emberek kárhozatát akarja, és ezért minden eszközt bevet, minden eszközzel azon van, hogy megakadályozza Isten országának kiépülését közöttünk.

De vajon valóban minden eszköz rendelkezésére áll olyannyira, hogy mi védtelenek vagyunk vele szemben?

A válasz határozott: nem! Ezt támasztja alá a ma evangélium is a háromszoros felszólításával: "Ne féljetek!".

Mert a világ nem osztható fel jóra és rosszra abban az értelemben, hogy ez két egyenlő erő, mely a világban munkálkodik. Mert tudjuk ki a rossz: a sátán, a bukott angyal. S mint angyal a sátán is Isten teremtménye. Isten minden csak jónak teremtett, így a sátánt is. De az szabad akarata folytán fellázadt Isten ellen, s így lett belőle bukott angyal. Itt láthatjuk, itt derül ki a felszabadító keresztény igazság: a sátán Isten teremtménye, tehát nem lehet egyenrangú Istennel, eleve nem lehet akkora hatalma, mint Istennek. De tegyük még hozzá Jézus Krisztust. Ő az, aki széttiporja a kígyó, a sátán fejét kereszthalála, és feltámadása által. A megváltás óta a sátán egyértelműen elvesztette a csatát, nincs hatalma.

De fölmerülhet a kérdés? Akkor miért az a tengernyi sok rossz a világban, a rengeteg háború, erőszak, igazságtalanság, bűnözés. Akkor miért van az - hiteles adatok szerint -, hogy az Egyesült Államokban 24 percenként követnek el egy gyilkosságot, 10 másodpercenként rabolnak ki egy házat, minden 7. percben elkövetnek egy szemérem elleni erőszakot. De nem kell Amerikába menni, mert környezetünkben is tapasztaljuk, hogy a rossz beférkőzött családunkba is. Hogy lehet erre azt mondani, hogy a sátánnak nincs hatalma?

Márpedig nincs. A rossz, amit a világban tapasztalunk, az az emberi szabadság következménye, az, hogy választani tud jó és rossz között, és gyakran a rosszat választja.

Olyan a sátán hatalma, mint egy megkötözött veszett kutya. Akit a veszett kutya megharap, az elkapja a veszettséget és az életébe kerülhet. De ez a kutya meg van kötözve, pórázon van. Csak azt tudja megharapni, aki bemerészkedik a pórázon belülre. Aki a pórázon kívül, biztonságos távolságból szemléli a veszett kutyát, annak nem árthat. Csaholhat, vicsoroghat a kutya ahogy akar, de a pórázon kívül állónak a haja szála sem görbülhet.

Így vagyunk a sátánnal mi is. Szabad akaratunk folytán bemehetünk a pórázon belülre, engedhetünk a sátán kísértésének a bűnt elkövetve, de ha nemet mondunk, akkor a sátánnak nincs hatalma fölöttünk, mert Krisztus Urunk megkötözte a sátánt örök időkre!

De mi történik azzal, aki bemerészkedik a pórázon belülre és a veszett kutya megmar. Föltétlenül belepusztulna marásba? Nem, hiszen megfelelő gyógyszerrel hatástalanítani lehet a kutya marását.

Így lelki életünkben is. Ha elkövetjük a bűnt van gyógyír lelkünk sebére. Jézus Krisztus kész a megbocsátásra. A megbocsátó Jézus vár bennünket minden szentgyónás alkalmával, hogy a sátán által rajtunk ejtett sebeket begyógyítsa.

Látható tehát, hogy a sátánnak valóban nincs esélye egy hívő, vallását komolyan gyakorló keresztény emberrel szemben. Hogy mégis oly sok gonoszság és bűn van a világban az azért van, mert vannak olyan őrültek, akiket megmar a sátán veszett kutyája és mégsem kezelik sebüket. Kezeletlen sebük másokat is megfertőz.

De nekünk - akik minden bizalmunkat Jézusba vetjük - nincs semmi félnivalónk. Nem véletlenül mondja Jézus mindannyiunknak a mai evangéliumban: Ne féljetek!

A mai evangéliumból még egy fontos részt ragadok ki: "sokkal többet értek ti a verebeknél". Mit jelent ez a furcsa mondat?

Egyszerűen azt, hogy minden ember értékes. Legyen az gyerek vagy felnőtt, férfi vagy nő, egészséges vagy beteg, olyan akinek jól megy a dolga és olyan, aki problémákkal küzd. Ez valóban egyszerűnek hangzik és igazat adunk neki, de megdöbbentően hangzik, hogy életünk nem ezt mutatja. A televíziót, a filmgyártást, a rádiót, az újságot olyan szűk réteg tartja kezében, akik ennek a fenti igazságnak pontosan az ellenkezőjét hirdetik, s mi pedig nem vesszük észre ezt és nem igyekszünk tudatosan kívánni magunkat hatása alól. Gondoljunk csak bele abba, hogy a filmek 90%-a tele vannak olyan figurákkal akik nem a valóságból valók, de azt sugallják, hogy olyanokká kell lennünk, mert különben nem vagyunk értékesek.

Kedves testvérek! Problémák sora oldódna meg, ha megtanulnánk értékelni önmagunkat - legyenek azok gyerekek vagy felnőttek, egészségesek vagy betegek. Önmagunkat, akiből Ist