Zenei kincsestár

1-9. Kedves Hallgatóink! Péntek este lévén, a Zenei Kincsestárban ma este folytatjuk zenés elmélkedéseinket a keresztre feszített Üdvözítő előtt az Istenanyával, régi muzsikusok templomi zenéit felidézve. A Stabat Mater egy ritkán felcsendülő megzenésítésének tételeit mutatjuk be ma este: Giovanni Battista Bononcini szerzeményét, amelynek kiválasztott részletei bővelkednek a zenei és érzelmi meglepetésekben. A komponista igazi zenészdinasztia második nemzedékét képviseli: apja Modenában szolgálta a világi és a liturgikus zene múzsáit, öccse is zenész pályára lépett. A Keresztelő Jánosról elnevezett Giovanni Battista vitte a legtöbbre mégis: Bologna és Róma után London meghódítására indult, míg végül Bécsben tért örök nyugalomra, 1747-ben. Felsorolhatatlan mennyiségű operájával és oratóriumával magának a nagy Händelnek tekintélyét veszélyeztette ez időben – s hogy kettejük közül Händel lett a zenetörténeti vetélkedés győztese, az talán annak tudható be, hogy Bononcini, ez a nyughatatlan vándor túlságos alkalmazkodókészséggel igyekezett követni egy átalakulóban lévő kor gyorsan változó divatjait. Stabat matere is erre vall: nagyszabású kórustablói és illusztratív áriái valósággal végigröpítik a hallgatót a mester életének helyszínein: az olasz templomok világától London és Bécs operaházainak látványos érzelmességéig. A kilenc legszebb tétel következik ebből a kaleidoszkópszerű alkotásból, amelynek előadói: Felicity Palmer, Paul Esswood, Philip Langridge, Christopher Keyte, a cambridge-i St John's College kórusa, valamint a londoni Philomusica együttese, George Guest vezényletével.


LEKONF: Giovanni Battista Bononcini: Stabat mater. A Zenei Kincsestárban Felicity Palmer, Paul Esswood, Philip Langridge, Christopher Keyte, a cambridge-i St John's College kórusa, valamint a londoni Philomusica együttese muzsikált, George Guest vezényletével. A műsort Marton Árpád szerkesztette.