A vasárnap muzsikusa

1. A fantasztikus muzsikus. Joggal nevezhetjük így a mai vasárnap muzsikusát legismertebb alkotásának névadását véve mintául. Hector Berlioz szimfóniájának elnevezése ugyanis nem valamiféle értékítéletet, hanem a mű kivételes monumentalitását volt hivatott kifejezni. Komponistánk mindazonáltal maga a megtestesült romanticizmus, aki csakugyan fantazmagóriák látnokaként alkotta meg szertelen és csapongó életművét. Az 1828-ban bemutatott Fantasztikus szimfónia a szerző és egy angol színésznő szakításának következményeként keletkezett. Szerencse, hogy Berlioz sebtében szimfóniába öntötte bánatát, a hölgy ugyanis három év múlva feleségül ment hozzá. A darab mindenesetre a szerelmi bánat és a művészsors himnuszaként keletkezett, és Berlioz részletes tematikát mellékelt hozzá. A Forradalom és Romantika Zenekara és John Eliot Gardiner által bemutatandó első tételhez például ezt: „Egy fiatal művész ópiummal mérgezi meg magát szerelmi bánatában … mély álomba merül, amelyben … maga a kedves is melódiává alakul.”

2. Berlioz operakomponistaként is a nagyhatású témák foglya maradt: a Benvenuto Cellini például a zseniális ötvös-metsző-szobrász kalandos életét énekli meg. A korszak ugyanakkor a szimfonikus nyitányok divatjának ideje is, és Berlioz ugyancsak drámai kontrasztokkal tölti meg a műfajt. A Le Corsaire nyitány kövekezik; a Londoni Filharmonikusok élén Sir Thomas Beecham.

3. A fantasztikus Berlioz a Vasárnap muzsikusához méltó módon egyházi kompozícióval búcsúzik: 1849-ben bemutatott Te Deumának kezdete csendül föl hamarosan. Berlioz ez esetben sem tagadta meg a látványosságok iránti vonzalmát: gigantikus dicsőítésének megszólaltatását három kórusra bízta. A Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekarát és énekkarait Eliahu Inbal dirigálja.

LEKONF: A vasárnap muzsikusa ma Hector Berlioz volt. A műsort Marton Árpád szerkesztette, közreműködött Hámori Kinga.