Zenei kincsestár

1-12. A Zenei Kincsestár barokk operaházában ma este folytatjuk Vivaldi 1724-ben, a római Teatro Capranicában bemutatott Il Giustino című operájának történetét. Az első felvonás Konstantinápolyban játszódott. Anastasio koronázását és Arianna császárnővel való egybekelését hírnök érkezése zavarta meg: Vitalianus serege átkelt a Boszporuszon, és a városkapuk felé közeleg. Anastasio harcba szállt kedvese és az ország védelmében. Ez idő alatt Giustino, az egyszerű parasztember Fortuna istenasszonyt látta álmában, aki váratlan hadi szerencsével kecsegtette, és megmentette a császári vőlegény nővérét, Leocastát egy medve üldözéséből. A védekezők táborába lépve Giustino is harcba száll. A támadó megzsarolja Ariannát: békében elvonul, ha a lány övé lesz. Ám Arianna tiltakozik: inkább meghal, ha kell, semmint hűtlen lenne Anastasióhoz. Ma a második felvonás függönye gördül fel Vivaldi utolsó római operájában. Ariannát a felbőszült Vitalianus egy sziklához láncoltatta. A vihar dúlta tengeren egy hajó hánykolódik: Giustino és Anastasio keresik az elrabolt császári menyasszonyt. Amikor megpillantják, egy szörny emelkedik ki a tengerből. Giustino azonban megküzd vele, és megszabadítja úrnőjét. A szerelmesek együtt szállnak hajóra az elcsöndesült tengeren. Vitaliano haragja nem ismer határt az elpusztított szörny és Arianna elvágott láncai láttán. A hősnő az otthoni kertek védelmét élvezi, ám nyugalma nem felhőtlen: minduntalan Anastasióra gondol, aki tovább harcol az országért. Az opera minden bizonnyal legfordulatosabb jelenetsora aligha volt Vivaldi kedve ellen való: a tengeri viharok komponistája megmutathatta, amit velencei concertói tanultak a természet hatalmáról. Alan Curtis és az Il Complesso Barocco zenakar szólistái: Dominique Labelle; Marina Comparato; Francesca Provvisionato; Geraldine McGreevy és Leonardo De Lisi.