Hagyományok éltetői

Gyerekzsivaj, egy-egy ének foszlányai, duda- vagy hegedűszó… Hétről hétre ismétlődő emlékképek az Óbudai Népzenei Iskoláról. Hagyományok éltetői című műsorunk előző adásaiban és ma is a magyarországi népzenetanítás legrégebben működő műhelyének, az Óbudai Népzenei Iskolának tanáraival hallhattak, hallhatnak beszélgetéseket. Bár a zeneiskola önálló intézményként tavaly ünnepelte tizenöt esztendős jubileumát, mégis több mint 30 esztendeje annak, hogy a III. kerületben elindult a magyar népzene intézményes, zeneiskolai tanítása, Béres János furulyaművésznek, zenetanárnak köszönhetően. Segítette a munkát az 1972 -ben elinduló, és azután egyre terebélyesedő táncházmozgalom is, a tanárok pedig gyűjtési tapasztalataikat is nagyszerűen tudták kamatoztatták a tanítási munkában. 1991-től a már korábban önálló elhelyezést nyert iskola önállóságot kapott. Ezzel a lépéssel Óbuda talán Európában is egyedülállóan, állami népzenei iskolát hozott létre. Bár hivatalos állami intézmény, mégis ahányszor beléptem a Nagyszombat utcai iskolába, sokkal szabadabb, barátságosabb légkör fogadott, mint bárhol máshol, ahol eddig tanultam. Talán ez is segít, meg persze a népzene is, a tanárok egyénisége, hogy itt nemcsak tananyagot sajátít el a diák. Emberséget. Gyökereinket. Tartást. Közösséget. És még sorolhatnám a kulcsszavakat, amelyeket megtapasztaltam az Óbudai Népzenei Iskola tanáraival beszélgetve.
Sorozatunk végén, de persze nem utolsósorban, Legeza Mártonnal beszélgettem, aki a tekerőzés csínját-bínját mutatja meg az érdeklődőknek.