Akvarell

Mai műsorunk vendége Gyulai Líviusz Kossuth-díjas filmrendező, grafikus, könyvillusztrátor. Beszélgetésünk apropója, hogy a filmszemlén a Magyar Mozgókép mestere elismerést kapta.
1962-ben végez a Képzőművészeti Főiskolán, Kmetty János, Ék Sándor és Fónyi Géza tanítványaként. Az angol és olasz tanulmányútjáról hazatérő fiatal grafikus – aki Kondor Bélát, Barcsay Jenőt, Szalay Lajost és Reich Károlyt mondhatta barátjának – már ekkor részt vesz az Európai Iskola fiatal grafikus nemzedékének tagjaként a magyar litográfia és grafika megújításában. A hetvenes évektől kezdve számtalan, Európa-szerte is ismert rézkarcot, litográfiát, metszetet, könyvillusztrációt készít: többek között E. T. A. Hoffmann, Balzac, Villon, Cervantes és a Carmina Burana magyarországi kiadásait, Csokonai verseit, Weöres Sándor Psyché, valamint Babits Jónás könyve magyar és külföldi köteteit illusztrálja.
1973-tól a Pannónia Filmstúdió és a Kecskeméti Animációs Stúdió munkatársaként dolgozik. Esti meséket készít, fő esztétikai szempontja a szellemesség és az ízlésesség. Nagy hangsúlyt fektet az ifjúság vizuális nevelésére, mert vallja, hogy az emberi kultúra, a gondolatok legjelentősebb hordozója a kép és a gyermek egyik legalapvetőbb igénye a rajzolás. Önálló gondolkodásra, fantáziára nevel.
1976-ban, Gross Arnold ajánlására elkészíti első, az elvarázsolt gyermeki tudat képeit megörökítő Delfinia, az én világom című korszakos rajzfilmjét, amelyet számos, nemzetközileg is elismert egyedi rajzanimáció és tévé-etűdsorozat követ Új lakók, Tinti kalandjai, Jónás, Szindbád, bon voyage, Az én kis városom, Könny nem marad szárazon, De Ronch kapitány naplója.
A kilencvenes évek elejétől e művészi igényű rövid animációkat a Pannóniafilm Kft. Grácia alkotócsoportjának tagjaként készíti. 1995-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Grafikáit, litográfiáit, könyvillusztrációit és műfajújító rajzfilmjeit sajátos fanyar humor, különleges színvilág, utánozhatatlan stílus jellemzi.