Zenei kincsestár

A huszadik század egyik legsokoldalúbb komponistája, Szergej Prokofjev muzsikál a mai Zenei Kincsestárban. A bolsevik forradalom után Nyugatra települt, ám 18 év elteltével honvágyának engedelmeskedő Prokofjev életműve éppoly sokszínű, mint fordulatokban bővelkedő élete. Éppoly nagyszerűen bánt a neoklasszikus, mint a későromantikus, vagy épp az avantgárd hatásokkal – a komponista, aki 11 évesen már két opera komponistájának mondhatta magát, mindvégig szerepjátszó zeneszerző maradt. Talán ennek köszönheti, hogy a sztálini diktatúra – egy ideig – szemet hunyt muzsikájának „dekadens” tendenciái fölött. Márpedig 1943-ban szerzett, opus 94a jelzésű, 2., D-dúr hegedűszonátája csupa provokáció és irónia. A világégés viharában Prokofjev a művész kényszerű kívülállásának pozícióját testesíti meg az elkeseredett, ugyanakkor dacos; frivol, ugyanakkor elszánt alkotásban, mely Brahmsra utaló, virtuóz zárótételével mintha a sárba tiport emberi szellem utolsó, bátor kiáltványát sikoltaná bele az ördög hatalmába került világba. Az eredetileg fuvolára és zongorára szerzett szonátát Prokofjev barátja, David Ojsztrakh kérésére alkalmazta hegedű-zongora kettősre. Ma este Frank Peter Zimmermann és Alexander Lonquich játssza.


LEKONF: A Zenei Kincsestárban Szergej Prokofjev opus 94a jelzésű, 2., D-dúr hegedűszonátája hangzott el Frank Peter Zimmermann és Alexander Lonquich előadásában. Műsorunkat Marton Árpád szerkesztette.