Zenei kincsestár

1-7. A Zenei Kincsestár zongorabérletében ma este a billentyűs irodalom egy korai, ámbár meglehetősen előremutató alkotójának, Domenico Scarlattinak muzsikája szólal meg. Az opera- és kamarazenész Alessandro Scarlatti tálentumos gyermeke 1685-ben, Bach és Händel születésének esztendejében látta meg a napvilágot, és atyja szárnyai alatt hamar magáévá tette az olasz világi és egyházi muzsika minden fortélyát. Ifjúkorában Händellel együtt ott találjuk Ottoboni bíboros műkedvelő római palotájában, és hamarosan olyan tekintélyes muzsikusi stallumokban is, mint a Szent Péter székesegyház zeneigazgatói posztja. Életét és muzsikáját újabb színnel gazdagítja egy spanyolországi küldetés, ahová egy a királyi családba férjhez adott infánsnő zenemestereként érkezett, és ahol élete 26 évét töltötte nagyrabecsüléstől övezetten. Billentyűs darabjai, szonátái, melyek még nem a klasszika korabeli szonáták, inkább a barokk invenciók alakját öltik, roppant fantáziadúsak, szabadok és költőiek – ebben része lehet a spanyol gitárirodalom megismerésének is. Ma este 7 Scarlatti-szonáta hangzik el Maria Tipo felvételéről: közülük három E-dúrban, melyeket egy e-moll, két G-dúr és végül egy igazán romantikus hangvételű d-moll darab követ.

LEKONF: A Zenei Kincsestárban Maria Tipo Scarlatti-szonátákat játszott. Műsorunkat Marton Árpád szerkesztette.