1-3. „Zenés ballada” Roman Hinke jellemzi így Robert Schumann opus 129-es, a-moll csellóversenyét, a ma esti Zenei Kincsestár műsorán szereplő nagyszabású romantikus alkotást, amelyet a komponista 1850. októberében, IV. szimfóniájának végső simításai közepette, alig két hét alatt szerzett. A szlávos szenvedéllyel nekirugaszkodó versenymű szólóhangszere voltaképpen összefüggő monológot játszik végig a három tételen, melyhez színpompás szimfonikus kíséret szegődik háttérképpen vagy ellenpontul jóval inkább, mintsem társként a rapszodikus nyitótétel, az elégikus adagio és a katonás finálé során. Schumann-nak egy Bockmühl nevezetű frankfurti csellista adott tanácsokat a szólam hangszerszerűségének kiteljesítéséhez, és az együttműködés eredményeképp – Clara Schumann szavaival – csakugyan jellegzetesen csellókarakterű muzsika született. A koncertet mégis csak a szerző halála után négy évvel, 1860-ban mutatták be Lipcsében. Most az eredeti, romantikus hangzást felidéző felvételen Christophe Coin és a Champs Elysée Zenekar játssza, Philipp Herreweghe dirigálásával.
LEKONF: A Zenei Kincsestárban elhangzott Robert Schumann opus 129-es, a-moll csellóversenye. A szólista Christophe Coin volt; a Champs Elysée Zenekarát Philipp Herreweghe vezényelte. Műsorunkat Marton Árpád szerkesztette.
