1. Március idusán első európai jelentőségű komponistánk, Liszt Ferenc lesz a vasárnap muzsikusa. A doborjáni jószágigazgató muzikális fiúgyermeke, noha magyar szót alig hallott az Esterházy-birtok oltalmában meghúzódó német ajkú falucskában, világszerte ünnepelt virtuózként immár maga tett hitet magyar volta mellett: „Engedtessék meg nekem, hogy a magyar nyelvben való sajnálatos tudatlanságom ellenére születésemtől a sírig szívemben és érzéseimben magyar maradjak, és ennek megfelelően odaadóan elő kívánjam mozdítani a magyar zenekultúra ügyét.” És hiába vádolta Heine aljas módon megfutamodással 1849 októberében című költeményében – „A szabadság mentsvára rom / száz sebből vérzik Magyarország / de nincs seb Franci lovagon / s szekrényében nem lett szablyája csorbább” -, míg magyar szív él, Vörösmarty szavai kerekednek felül: „Állj közénk és mondjuk: hála égnek! / Még van lelke Árpád nemzetének.” A magyar szabadság ünnepén Liszt magyar témájú szerzeményeiből válogatunk. Szóljon elsőként a 15., a-moll magyar rapszódia. A Rákóczi-induló egyike volt a bécsi majd párizsi tanulmányaiból hazatérő virtuóz első improvizációs témáinak: Pozsonyban, Sopronban, Pest-Budán és Győrött is játszotta 1839/40 fordulóján. „Arisztokratikus magyar Marseillaise” – írta róla nem titkolt honfiúi büszkeséggel. A művet Vásáry Tamás emigrációs, 1958-ban készült felvételéről halljuk.
2. Liszt 1846-ban hosszabb utazást tett Magyarországon. Erdélyben tett utazásainak emlékét azon feljegyzései őrzik, amelyek a nép körében ellesett népies motívumokat örökítik meg. A XIV. magyar rapszódia témáját 1853-ban zenekari kísérettel is feldolgozta: Jorge Bolet és a Fischer Iván vezényelte Budapesti Fesztiválzenekar előadásában ezt a magyar parasztdalokra épülő Fantáziát halljuk.
3. A levert szabadságharc emlékét nem csak a magyar rapszódiák sorozata tartotta életben, de a magyar szimfonikus költészet alapvetésének mondható szimfonikus költemény, a Vörösmarty ódájára válaszul 1854-ben szerzett Hungaria is. Az Állami Hangversenyzenekar élén Ferencsik János.
4-5. A szabadságharc bukásának Liszt a Költői és Vallásos Harmóniák ciklus 1849 októbere alcímű Gyászzenéje, a Funérailles mellett kései zongoraciklusában, a Magyar történelmi arcképekben adózott. A ciklus hét névadó magyar nagysága közül Liszt Széchenyit személyesen, Petőfit csupán műveinek német nyelvű fordításából ismerte. Kertész Lajos előbb a Petőfi- majd a Széchenyi-arcképet játssza.
LEKONF: A vasárnap muzsikusa. Műsorunkban Liszt Ferenc hazafias szerzeményeiből válogattunk. Elhangzott a 15., a-moll magyar rapszódia "Rákóczi-induló"; Fantázia magyar népi témákra; a Hungária szimfonikus költemény, valamint Petőfi Sándor és Széchenyi István portréja a Magyar történelmi arcképek ciklusból. A szerzeményeket előadták: Vásáry Tamás, Jorge Bolet és a Budapesti Fesztiválzenekar Fischer Iván vezényletével, a Magyar Állami Hangversenyzenekar Ferencsik János vezényletével és Kertész Lajos. Műsorunkat Marton Árpád szerkesztette.
